Jisung szinte berobbant a szobába amikor egy óra leteltével a férfi kilépett a folyósóra. Nem érdekelte semmi, csak látni akarta az idősebbet. Az idegessége teljesen felemésztette.

Csak át akarta ölelni a másikat.

Minho pont akkor lépte át a szobához kötött fürdő küszöbét amikor a kisebb hátába csapódva szorosan körül fonta derekát. Szipogva bújt az izzadságtól nyirkos bőréhez folyamatosan bocsánatáért esedezve. Undorodott magától amiért hagyta megtörténi mindezt.

Ismét bocsánat amiért berondítok ide viszont újból egy fontos kérdéssel fordulnék hozzátok. Egy édibogárral már beszéltem erről, de a ti véleményeteket is kikérem hátha valaki ellenezné a dolgot; szóval agyaltam ennek a könyvnek egy második részen, lenne olyan akit ez érdekelne? Aki szívesen olvasná a folytatását is? Vagy inkább hagyjam és holnap az utolsó résszel végleg záruljon le ez a történet?