Jisung képtelen volt abbahagyni a vigyorgást. Hazafelé sétálva, otthon kipakolva, sőt még az emberek látogatása alatt is csak a délutánra volt képes gondolni. Folyamatosan végig pörgette magában ahogy az idősebbel flörtöl miközben a ruhák között járkáltak.

Imádta minden percét, amit vele töltött.

Egy jelenetnél viszont mindig belassította a képzelt felvételt. Épp egy fehér, combnál kissé szaggatott farmert húzott magára amikor Minho minden figyelmeztetés nélkül betért mellé a fülkébe és leült az ott elhelyezett széken. Cselekedetét egyszerűen indokolta; Nem bírt ellenállni a kísértésnek, hogy közelebbről is megszemlélhesse a próbát. Jisung pedig nem ellenkezett.