Nemrég kiderült, hogy én is roxfortos diák leszek, bár ez várható volt. Mindenki a rokonságomban oda járt, sőt, az unokatestvérem, James már másodéves lesz. Albus pedig velem egyidős, tehát idén kezdi a Roxfortot.

Este összepakoltam, és lefeküdtem aludni, mert másnap indul a Roxfort Expressz.

- Rose! - hallottam anya hangját másnap reggel.

- Kelek már! - kiáltottam és elkészültem. Kimentünk a pályaudvarra, ahol megláttuk Potteréket.

- Na, készen állsz? - mosolygott rám Ginny.

- Igen. - bólintottam magabiztosan. A vonat beért, mi pedig felszálltunk. Találtunk egy fülkét, ahova mindannyian befértünk. James, Albus, A Salmander ikrek, Jake és Jack, Roxane, Fred és én.

Amikor odaértünk, Hagrid fogadott minket, és csónakkal mentünk át. Kivéve a felsőbbéveseket, Jamest, Fredet és a Salmander ikreket. Elkezdődött a beosztás.

- Malfoy, Scorpius! - mondta a Teszlek Süveg, mire egy szőke fiú kiment és a fejébe húzta.

- MARDEKÁR! - kiáltotta a Süveg, mire a fiú nem látszott meglepettnek. Vigyorogva ült le a Maradékár asztalához.

- Potter, Albus! - Albus pedig leült.

- GRIFFENDÉL! - kiabált a Süveg.

- Weasley, Rose! - hallottam a nevem kicsivel később. Kimentem.

- Nos, még egy Weasley. - mondta a fejemben egy hang. - Ez egyértelmű, hogy GRIFFENDÉL! - ordította, én pedig megkönnyebbülten ültem le. Roxane következett, de természetesen ő is griffendéles lett. Ezután a hálókörletünkbe mentünk. Azt hiszem, rég voltam ilyen boldog.