Meghaltam? - futott át rajtam a felismerés.

Nem éreztem magam körül semmit.

Tényleg meghaltam. - állapítottam meg.

Hangokra lettem figyelmes.

Más halottak?

Tűz lobogását hallottam és égett szagot éreztem.

A halottak tudnak ilyet?

Belecsíptem a karomba, majd felszisszentem. Ezt határozottan éreztem.

Mégsem haltam meg.

Feltápászkodtam.

Csak ekkor döbbentem rá, hogy a Tiltott Rengetegben vagyok.

Hangokra lettem figyelmes.

Mintha varázsigéket mondanának.

Vagy mintha koboldul beszélnének.

Francba.

A szám teliment sárral és ez nem egy túl jó érzés.

Óvatos léptekkel, a gyökerekbe kapaszkodva húztam fel magam a lejtős domboldalon.

A hangok erősödtek, tudtam, hogy jó irányba haladok.

- Terratarum fur bearnist. - hallottam az ismeretlen szavakat.

Határozottan koboldul volt és határozottan Delphi szájából hangzott el.

Egy valamit nem értettem.

Tisztán emlékszem, ahogy Kyra kimondja a halálos átkot, én mégis élek.

De nem volt sok időm gondolkodni, a koboldinárusok észrevettek.

Francba mégegyszer.

- Rose!? - hallottam Kyra döbbent hangját.

Szőke hajában véres csíkok húzódtak, arcán és karján sebek. Kék szemei alatt egy lila ökölnyomat látszódott, jó nagyot kaphatott.

- Meglepődtél, mi? - kérdeztem gúnyosan.

- Adams! - csattant Delphi hangja.- Azt mondtad, megölted!

- Én is azt hittem. - hebegte egykori legjobb barátnőm ijedten.

- Hogy lehet azt hinni!? - akadt ki Delphi. - KIMONDTAD RÁ A HALÁLOS ÁTKOT, NEM!!??

- Nem tudom, mi történt. - motyogta Kyra döbbent arckifejezéssel.

A nagy vitatkozásban rólam tudomást sem vettek, így próbáltam eliszkolni, de nem voltam elég gyors.

- WEASLEY! - üvöltött utánam Delphi idegbajosan.

- Jó'van' na - dünnyögtem és visszafordulva a pálcám után nyúltam.

Nem volt ott.

Na, ez is kellett.

- Ezt keresed? - hallottam egy gonosz és gúnyos hangot.

Zara.

- Te is hiányoztál. - gúnyolódtam.

Zara rámvillantotta koszos fogsorát és megtudtam volna mondani, hogy mit evett az előző három napban.

Delphi átkot küldött rám, és kivel nem volt pálcám, esélyem sem volt védekezni.

Az átok telibe talált és éreztem, hogy felreped az állam.

Megtöröltem a számat és amikor a kezemre pillantottam, ujjamon piros csík ékteklenkedett.

Vér.

További ártásokat kaptam, és mind talált.

Mindenemből vér folyt, és éreztem, hogy nincs sok időm hátra.

Ha nem történik valami megmagyarázhatatlan csoda, végem van.

Mégis történt.

Fényes villanást láttam, majd elvesztettem az eszméletem.

*****

Amikor magamhoz tértem, arccal a földön feküdtem.

Hangokat nem hallottam, de határozottan égett szag volt.

Óvatosan felemeltem a fejem, de nem láttam semmit a fákon és az aljnövényzeten kívül.

Még mindig a Tiltott Rengetegben vagyok.

Ki menthetett meg?

Egyáltalán megmentettek?

Letöröltem a vért az ajkaimról és a homlokomról.

Lassan, egy gyökérbe kapaszkodva felhúztam magam.

Végtagjaimba fájdalom hasított, de nem vettem róla tudomást.

Óvatos léptekkel indultam el a hangok irányába.

Hosszú séta után kiértem a Tiltott Rengetegből, de még mindig nem értem a hangokhoz.

A tó mellé értem, amikor megláttam pár koboldinárust és Delphit.

Pár percig fel se tűnt, de azután észrevettem, hogy Tallia szélen áll, úgy, hogy ne vegyék észre.

Tehát ő mentett meg.

Intettem neki, láttam, hogy észrevesz, de nem reagált, mert feltűnést keltett volna.

Végül óvatosan biccentett a koboldinárusok felé.

Először nem tudtam, mit akar, de aztán észrevettem.

A Tűz Serlege.

Miért kell nekik?

Tudtommal másra nem használható azon kívül, hogy kidobjon pár kártyát.

Delphi a serleg fölé hajolt és varázsigéket kezdett mondogatni.

Tallia hirtelen megmozdult.

Többen odakapták a fejüket.

A lány kirontott rejtekhelyéről és Delphi felé futva a Tűz Seregét belökte a tóba.

Delphi azonnal utána ugrott, Tallia is követte volna, de pár koboldinárus elkapta és megkötözte.

Barátnőm óvatos pillantást vetett felém, ami valami ilyesmit jelentett: Én feltartom őket te pedig kövesd!

Igazán semmi kedvem nem volt beugrani a hideg vízbe, de úgy tűnt, kénytelen leszek.

Ameddig Tallia elterelte a figyelmüket, én villám gyorsan a tó felé rohantam, elrugaszkodtam és ugrottam.

A jéghideg víz szinte felperzselte a bőrömet, de figyelmen kívül hagytam.

Úszni kezdtem.

Minden izmom sajgott, lefelé tempózva követtem Delphit.

Nem láttam a víz alatt sem őt, sem a serleget.

Éreztem, hogy az energiám fogytán van. Végtagjaim lassan elernyedtek, a sebeim még jobban fájtak. Látásom elhomályult, erős rántást éreztem a karomon és elvesztettem az eszméletem.

Hello guys! :)
Itt a rész, kicsit hamarabb, mint az előző. Próbáltam igényesebb lenni, mint általában szoktam (remélem látszódik, hogy nem fél óra alatt csaptam össze). Sajnálom, hogy hamarabb nem sikerült, de tényleg tanulnom kellett (meg jövő hétre is kéne), szinte mindenből dogát írtunk/írni fogunk. Na, nem nyavalygok tovább, itt egy rajz:

Próbálok sietni, mindenkinek jó hétvégét!

Eszti♥♥