Albus szemszöge

- Albus! Potter! ALBUS PERSELUS POTTER! - ordította Rose valamikor hajnalban.

- Mi van? Hagyj aludni - motyogtam.

- Albus, ma van a kviddicsválogatás! KELJ MÁR FEL!

- Ó, persze. Máris. Bocs, elfelejtettem - keltem fel, majd Rose-ra néztem. Már átöltözött és kezében volt a Nimbusz 5000-es seprűje.

Én is felöltöztem, majd lementem a pályára.

James síppal a kezében röpködött és 1-től 10-ig pontozta a terelőket.

- Hat! - kiáltott rá éppen Sebastian Jacob-ra. - Következő!

- Fred! 10! Te vagy az egyik! - persze ismét Fred lett a terelő, de Carl megüresedett helyére kellett valaki. Hugo Weasley következett.

- Ezaz, Hugo! Gyerünk! És megvan a másik terelőnk! Mehettek! - szólt az ácsorgó terelőkre.

Csalódottan elmentek. Hajtó-válogatás következett. Természetesen maradt Rose, Lily és Betty.

Fogó. Felpattantam a seprűmre.

- Mi van, Potter? - nézett rám gúnyosan Marcus Daniels.

- Pont az - vágtam rá, majd elrugaszkodtam a talajról. Danielst persze simán leelőztem és maradtam fogó.

- Kész! Vége a válogatásnak! - harsogta James. Fáradtan mentünk a toronyba.

- Ne aludj, Albus - bökött meg Betty.

- Miért ne?

- Mert bájitaltan jön.

- Nee - szenvedtem látványosan.

Elmentünk bájitaltanra. Az RBF-en V-t kaptam (várakozáson felüli), de ettől függetlenül még utálom. Sarbant-ot és a bájitaltant is.

Órák után kajáltunk, majd lementem az udvarra Scorpius-szal.

- Disaudio - mondtam a varázsigét.

- Nem tudom, Albus. - túrt tejfölszőke hajába Scorpius.

- Mit? - kérdeztem, bár a probléma forrása egyértelmű volt.

- Rose. Nem tudom. Szeretem, de ő nem szeret engem.

- Ugyan, Scorp. Szeret téged, csak még nem tudja. - vigasztaltam.

- Küldtem egy nyakláncot a szülinapjára. Nem reagált, meg sem köszönte és nem is hordja.

- Kviddicsezzünk, az eltereli a gondolataidat Rose-ról.

- Oké! - vigyorodott el. Üldöztük egymást seprűn.

- Potter! Malfoy! - kiabált ránk valaki.

- Mi van? - ordított vissza Scorpius.

- Gyertek már!

Bementünk a klubhelyiségbe.

- Nos, srácok. - kezdte James. - Rossz hírem van.