Hey hey hey!! 

Igen, megint eltűntem és azon kívül semmi magyarázatom nincs, hogy semmi ihletem nem volt.

RIP Mei ;(
Mindenesetre gyerekek, én ma egy korty kávét nem ittam, de annyira fel vagyok pörögve, ugyanis ma éjjel írt emailt az edzőm és lehet hogy heti négy edzésem lesz aaaaaaaaaaahhhh. 
Úgyhogy már ölnék a szeptemberért X3
Na, de vissza a tárgyra, még a könyv szülinapján megígértem, hogy lesz nem-Karasunos babákkal is ilyen rész, szóval ugorjunk neki :3 

Oikawa 
Reménytelenül romantikus alkat, és imád mindent, ami egy kicsit extra. Bár mindemellett, ő bármire nyitott amit te szeretnél, csak hadd legyen veled. 

Aznap este egy vacsorára voltál hivatalos vele, és őszintén, kifejezetten izgultál a dolog miatt, mivel előre érezted, hogy nagyon elegáns helyre mentek. Felvettél egy [kedvenc szín] ruhát, és legjbob tudásod szerint összeválogattál hozzá kiegészítőket. Oikawa a házatok elé jött, az öltözékéből pedig beigazolódott a gyanúd, hogy nem farmer-és-póló jellegű helyre mentek. Öltönyben volt, a haja a megszokott frizurája helyett ezúttal elegánsan le volt fésülve - és hazudtál volna, ha azt mondod nem volt így is helyes. 
Néhány kedveskedő mondat után kézen fogva mentetek az étteremig. Egy kisebb villában volt a randi helyszíne, ami kívülről és belülről egyaránt gyönyörű volt. A pincér elkalauzolt titeket a lefoglalt helyetekre, távol a többi vendégtől. Megrendeltétek az ételeteket, és miközben vártatok rá, Oikawa megcsókolta a kezedet. 
- Nagyon örülök, hogy ráértél ma.. - motyogta, finoman elpirulva.
- Mindig rádérek - mosolyogtál rá, mire ő is viszonozta a gesztust. Azonban máskor mindig egyszerűbb randikat szoktatok szervezni, így már nagyon kíváncsi voltál mire fel ez az ünnepélyes este. 
Amikor kihozták az ételeteket, rájöttél milyen okos ötlet volt elkülönülni a többi vendégtől. Amióta összejöttetek, szokásotok volt egymást etetni, és ezt most sem hagytátok ki. Egy dolgot azonban észrevettél közben: Oikawa keze végig remegett, szemlátomást nagyon izgult. Rövidesen megtudtad miért. 
- [Y/N]-chan... - motyogta a bal kezével a haját piszkálta. 
- Tooru, minden rendben? - elkezdtél aggódni. Soha nem láttad még ilyennek azelőtt. 
- Tudod...Hamarosan egyetemre megyek... - sóhajtott, a hangja szomorúnak tetszett. - De... Nem szeretném, ha köztünk bármi megváltozna, rendben van?
Mielőtt válaszolhattál volna előrenyújtotta a jobb kezét. Egy kis dobozt szorongatott, benne egy nyaklánccal. A medál egy koronát formázott, a három végében három apró drágakővel. 
- [Y/N]...Nem tudnék élni nélküled...Megígéred, hogy együtt maradunk? 
És az a csók, amit akkor váltottatok, megválaszolta az összes kérdést. 

*eredetileg eljegyzősdit akartam, de az ilyen "Promise Rings/Necklaces" meg ilyenek a gyengéim, úgyhogy ez maradt uwu*



Kuroo
Egyik éjjel, mikor te már bőven húzod a csendest, elkezd üvölteni a telefonod, és hangosan szól a szám, amit beállítottál a barátod csengőhangjának. Alig vagy magadnál, mikor felveszed a kagylót.
- Kuroo, mi a halált akarsz tőlem, hajnali egy múlt... 
- Oya, [Y/N]-chan! Ki tudsz jönni olyan tíz perc múlva az ajtótok elé? Van egy meglepetésem! Vegyél fel valami menőt!
Lövésed nem volt, mit akar tőled, de mindenesetre olyan "menőn" öltöztél fel, amennyire csak tudtál félálomban, és kivánszorogtál az ajtótok elé.
Tetsurou már ott várt, a kezében a kedvenc kávéddal.  
- Tessék cica, ez el fog kelleni, ahogy az ábrázatodat elnézem. - vigyorgott rád. 
- Megint bajba keverted magad? Vagy miért vagy itt? Tuti, hogy most nem fogok röplabdázni veled! 
- Óh, nem, szó sincs róla. - intett le egy önelégült mosollyal. - Randizni megyünk. 
Mielőtt bármit kérdezhettél volna, a fejedre húzta a bukósisakod, és felültetek a motorjára. Útközben még egy út menti mekiből szereztetek magatoknak kaját, és mentetek tovább. 
Egy olyan negyed óra múlva meg is érkeztetek az úticélotokhoz, ami nem más mint egy bowling klub. 
- Gondoltam megleplek egy kicsit. Bowlingban még úgysem vertelek meg sose. - nevetett, majd elindultatok a pályák felé. 
És elkezdődik egy éjszaka, tele egymás szivatásával, néhány koktéllal, és néha, mikor a golyó nem arra megy, amerre kellene, masszív anyázással. 

Akaashi 
Mindig, újra és újra rácsodálkozol mennyire tökéletes ez a fiú. Ezúttal ugyanis jégkorcsolyázni mentetek el együtt, egy hűvös novemberi estén. A műjégpálya még csak aznap nyitott, Keiji pedig ragaszkodott, hogy még aznap menj el vele korcsolyázni - te pedig nem hagynál ki egy ilyen lehetőséget, hogy órákon át fogd a kezét. Azt hitted, hogy majd segítened kell neki korizni... De nagyon nagyot tévedtél. 
Abban a pillanatban, hogy felértek a pályára, Akaashi valóságos táncossá változik, és olyan fantasztikus figurákat csinál a jégen, amiket csak a tévében láttál. Nem nehéz ezzel elvonni a figyelmed arról, hogy a jégen nem árt talpon maradni, és elbámészkodva a gyönyörű, sötét hajú fiún, elegánsan lehuppansz a jégre. Ezt meglátva Keiji azt hiszi, hogy rosszul lettél, vagy valami baj van, így műkorisból gyorskorisba vált és egy szempillantás alatt odaért hozzád.
- [Y/N] minden rendben van? - aggodalmaskodott, leguggolva eléd a jégen, puha kesztyűbe bujtatott ujjaival az arcodat simogatva. 

- Persze... Csak... - elpirultál. Hogyan közlöd valakivel, hogy annyira megbabonázott, hogy köpni-nyelni nem tudtál, nem hogy jégen közelkedni? - Csak olyan szép vagy!
- Szívem... Lázas vagy? - húzta le a kezéről a kesztyűt és hűvös ujjait a homlokodra helyezte. Bőrének érintésére megborzongtál. 
- Keiji... Taníts meg műkorizni! - kászálódtál fel a jégről, ő pedig lelkesen felsegített.
- Rendben van! - mosolygott rád haloványan, majd megfogta mindkét kezed, és lassú táncba kezdtetek a jégen. 

Bokuto 
- [Y/N]-CHAN, IZGULSZ? UGYE NEM FÉÉÉLSZ? - ugrándozott körülötted a ksi hóbaglyod, ahogy felfelé mentetek a hegyen. Aznap még a megszokottnál is jobban fel volt pörögve, és meg is tudtad érteni. Az a randi több, mint extrémnek ígérkezett. 
- Kotarou, az egyetlen ember aki itt azt se tudja mit kezdjen magával ijedtében, az te vagy - nyomtál egy puszit a feje búbjára. Még mindig nem is tudtad, hogy is jutott eszetekbe, hogy ezt tényleg megcsináljátok. Egyik éjjel valamelyik butus ötletére Bokutonak viccből azt mondtad félálomban, hogy "Na persze, majd akkor, amikor elmegyünk együtt sárkányrepülőzni."
Mire körülnéztél, megvoltak a jegyeitek. 
Mikor felértetek az indulásátok helyére, Bokuto szorosan megfogta a kezedet. Nagyon fel akart vágni, hogy ő aztán nem fél, de üvöltött róla, hogy mindjárt kiugrik az alsójából ijedtében. Azonban visszaút már nem volt: hamarosan már benn is voltatok a mindennek csak stabilnak nem tűnő szerkezettel és a pilóta elhagyta a talajt. 
- Húúú....HÚÚÚÚÚ - ordítozott Bokuto, esküdni mertél volna, hogy méginkább felállt a haja, mint alapjáraton. 
A látvány odafenntről gyönyörű volt. Soha, elképzelni sem tudtad, milyen lehet ilyen szabadon a levegőből nézelődni. Azonban a korlátlan gyönyörködésedet hamarosan megszakította a gondolat, hogy valami nem stimmel. Ahol Bokuto van, ott soha nincs ekkora csend és nyugalom. 
- Kotarou-kun... - fordultál hátra, mikor megláttad, hogy a büszke kapitány két kézzel takargatja a szemét. Akaratlanul felkuncogtál: és még te félsz, mi? 
Óvatosan hátranyúltál és megsimogattad a kezét. 
- Nyisd ki a szemed! Gyönyörű, nincs mitől félni! - bátorítottad, mire két ujja között kileskelődött. 
- Hah, soha nem is volt becsukva, miről beszélsz, [Y/N]-chan, ilyen beszarinak nézel, haaaa??
Erre már nem válaszoltál, csak felnevettél, és megszorítottad a barátod kezét. Innentől együtt néztétek azt a gyönyörűséget, ami a szemetek elé tárult. 

Lev
Ő tényleg nagyon igyekszik a szerelmi életét és a röplabdát különválasztani, így nagyon próbálja szem előtt tartani az igényeidet. Mikor valami csoda folytán az ász-növendéknek akad egy teljes szabad napja, akkor mindig te választod a programot, ezúttal pedig úgy döntesz, hogy -az alap reggeli kávézásotok után - ki szeretnéd próbálni a jógát, és ebben márpedig a kis Lev is részt fog venni. Néhány egyszerűbb, egyszemélyes gyakorlattal kezdtek, és meglepetten tapasztalod, hogy az orosznak ez úgy megy, mintha egész életében ezt csinálta volna. Mivel a sikerélmény teljesen feldobja, minden hercehurca nélkül ráveszed, hogy csinálja veled a páros gyakorlatokat. Itt jön azonban a nehéz része, meg nem mondanád melyikőtök van jobban összegabalyodva. Egy adott ponton sikeresen kigáncsoljátok egymást, így Lev ráhuppan a formás kis popsijára, te pedig az ölébe. 

- [Y/N]-chan, ez a jóga tiszta hülyeség... - jelentette ki az orrát húzva és láthatóan bedurcizva, miközben reflexből magához ölelt. - Van jobb ötletem ennél~
Majd vízszintesbe helyezkedett a jógamatracon, és szorosan maga mellé húzott.
- Meddig tervezel így maradni? -kérdezted, mikor szótlanul simogatta a hátadat már vagy öt perce...na nem mintha nem lettél volna a Hetedik Mennyországban a finom érintéseitől. Lev beletemette az arcát a hajadba, és csak annyit suttogott:
- Ameddig akarod. Én felőlem örökké így tudnék lenni....  



Aztaviharos, ezek nem lettek rövidek :OOO 
Még van 4 hátra, azt majd később ki fogom tenni, de így is nagyon hosszú lett ez a rész, nincs az az isten, aki ezt végigolvassa :D 
Iwa-chanon, Yakun, Tendoun, és Kenmán kívül még kiről olvasnátok ilyent szívesen? Van ötletek szituációsra? Bármit szívesen fogadok uwu