Sziasztoook!
Igen, Mei életben van... Öm, hű. 

Elég szép kis writersblockom van, körülbelül három hónapja, szóval örülök, hogy a Broken Crownt valahogy össze tudtam szedni kéthetente egy részt, de most végre van kedvem csinálni ^^ Rengeteg minden történt, és majd lehet mesélek ezt-azt, de egyelőre ugorjunk neki egy kis Karasunos kidobósnak! 

Hinata
Megvan az az egy gyerek, aki ilyen eszeveszett szaltókat csinál, amikor valaki ki akarja dobni? Na ez Shoyo (igen, feladtam, hogy megjegyzem hova kell az 'u). Csak éppen attól függetlenül, hogy esztétikailag egy tagadhatatlan érték a rengeteg légbenátfordulás - amit mellesleg "totál nem Nishinoyáról nézett le", valahogy az időzítés mindig rosszul jön ki. És nincs a világon rosszabb érzés a kis mandarinnak - és jobb szórakozás többi elsőévesnek -, mint amikor csinál egy elképesztően menő trükköt, hogy kikerüje Kags dobását, erre miután leérkezne, és várná, hogy a csapat megdícsérje, a válláról lepattanva a kikerülendő labda nyílegyenesen az arcába csattan. Emelett ennek a gyereknek nem szabad a labdát hátraadni, ha kiesett. A magas passzokat önkéntelenül is lecsapja, aminek ugyan jó hangja van egy gumilabdával, épp olyan hasznos, mint homokot vinni a sivatagba. 

Kageyama
Mikor nála van a labda, a másik csapatból mindenki, de főleg Hinata kap egy egészséges, lábon kihordott szívinfarktust. Alapvetően sem számítottak semmi jóra, hisz' ismerve az ugrószerváját ha ez a srác elhajít egy kicsi, pont markolható gumilabdát, ami nem mellesleg úgy csíp, mikor megütnek vele, mintha egy félrement éjszakán kapnál egy kis reumakezelést egy rétnyi csalántól, nem is remélte senki, hogy egy Tobio-támadás után nem kell elbúcsúznia egy-két belső szervétől. És valamilyen csoda folytán a feladó még így is felülmúlta az elvárásokat. Első ilyen csodálatos hajítása éppen Shoyot találta gyomorszájon, aki kis híján Oroszországig repült. Azóta Kageyama csak balkézzel dobhat, mert Suga és Daichi megegyeztek, hogy hamár a röplabda a csapatnak nem megy sérülés nélkül, a partizánból nem csinálnak élet-halál játszmát. Menekülésben azonban abszolút katasztrófa, mert képtelen a felé repülő labdát nem fogadni. 

Tsukishima
Ő az ügyeteles játékos, aki beáll a bordásfal mellé, és ameddig nem jön be egy t-rex a terembe, addig garantáltan nem fog onnan elmozdulni. Az érdeklődés leghalványabb jelét sem mutatja, akkor se érne bele a labdába, mikor premier plánban nézi végig, hogy a labda átgurul a túloldal partizánjaihoz, és Noya közel egy miliméterre van attól, hogy egyenesen Tsukki lábára vetődjön. Három kizárólagos elfoglaltsága a pályán az, hogy nyugtassa a halálfélelemmel küzdő Tadashit, röhögjön Hinatán, illetve védje a szemüvegét a Tanaka vs. Kageyama halálcsatában, mikor a labdák úgy röpködnek a pályán, mintha legalábbis világháború lenne.

Yamaguchi
Onnantól kezdve, hogy először látta Kageyamát és Tanaka-sant dobni, nem érzi magát biztonságban, sem a pályán, sem az akörüli 30 méteres körzetben. Szerencséjére azonban a fal és a bordásfal között van pont egy embernyi rés. Ott ő kitűnően elvan és nem is hajlandó kijönni ameddig nem ér véget a vérre menő csata. Hiába hívogatja Hinata, hogy játsszon - annak reményében, hogy mivel neki is jó a szervája, versenyre tudna kelni Kageyamával -, ő abszolúte nem méltóztatik az életét adni a játékért.

Nishinoya
Ezek a meccsek, mint oly sok minden más bebizonyítják, hogy nem Nishinoya választotta a libero létet, a libero lét választotta őt. Már kis elsősként is úgy pattogott körbe a teremben, mint a mérgezett egér [[nem, tudom, hogy ez a hasonlat nem működik, kérlek ne képzeljetek el egy egeret pattogni]], de abszolút magasfokra Tanaka mellett fejlesztette a képességeit. Számára a partizánmeccsen egy laza hátraszaltó pusztán egy átlag kedd reggel, a Rolling Thundert ugyanolyan gyakran, hangosan és hatásosan használja, mint a röplabdapályán, ha térfélhatáron van a labda, van rá egy százszázalékos garancia, hogy Yuu egy szempillantáson belül a földön van, szorongatva a 'zsákmányt', illetve ha úgy jön ki a lépés, és kutyaszorítóban van, két labda közül simán felugrik a legközelebbi bordásfalra. Hinata abszolút csodálja a libero képességeit - joggal - és megpróbálja tőle eltanulni, de hiába: ez a srác abszolút földöntúli, ha vetődésről van szó. 

Tanaka
Ahogy az idősebbek beszámoltak az elsősöknek, "abszolút horror", és voltaképpen nem jártak messzire a valóságtól. Ez a gyerek legalább olyan erősen üt, mint ahogy dob, és egyikbe sem leányálom beleérni. Azonban Kageyamában emberére talált, és ketten a klub eddigi legnagyobb kidobós párbajait rendezik. Amikor a Tanaka-Nishinoya és a Daichi-Kageyama duó marad csak a pályán, onnantól...sh*t's about to go down. A kopasz tuti nagyon rövid időn belül elveszíti a pólóját, és a józan eszét, hangosan káromkodik - ennek hála a labda mellett mostmár Suga öklét is kerülgetnie kell, de kifejezetten élvezi a nehezített challenget.

Suga

Ő nem akar játszani, annál az egyszerű oknál fogva, hogy ha valaki nem felügyeli ezt a rakás életképtelent, és nem bíráskodik, nagyon gyorsan verekedés lesz belőle. Szóval az esetek nagy részében kihoznak egy bírói emelvényt a röpiszertárból és oda felül, így meg tudja mondani kinek a térfelén volt a labda, fej volt-e vagy nem, már megint melyik elsős jómadár püföli az ellenfél csapatot, és a többi és a többi...

Asahi
Azalatt a három év alatt amit együtt töltött a DaiSugával, teljesen kimaxolta a labdával védekezést. Már nagyon jól ismeri a két idősebb technikáit, és mivel a majd' két méteres testét nem vetődésre találták ki, ennél nincsen jobb megoldás a tarsolyában. Amikor viszont csak ketten maradnak a csapatból, garantáltan kidobatja magát - semmi kedve szembenézni a vérszomjas alsósokkal. Kidobni embereket egyáltalán nem tud, illetve nem mer, úgyhogy ha övé a labda, biztos odaadja valakinek, aki jó hasznát veszi. Az egyetlen eset, mikor ő dobja el a labdát, az az mikor Daichi ellen van, és azt akarja, hogy visszapattanjon a labdája. Ez általában akkora csattanást idéz elő, hogy még Tsukki is felpillant az életét féltve.

Daichi
A csendes túlélő típus, aki ugyan nem öl embereket, mint Kageyama, vagy rolling thunderezik keresztül a mindenen, mint Nishinoya, valahogy mégis mindig utolsónak esik ki. Nem veszi túl komolyan a játékot, így alapvetően jellemző rá ez a "Nem is próbálkozom, de mégis minden megy" jellegű lazaság. Csak hirtelen és meglepetésszerűen kidob három embert, mikor a csapata vesztésre áll, majd mint aki jól végezte dolgát, visszavonul a háttérbe, de csak miután kissé kárörvendően rávigyorgott a még lesokkolt Kageyamára. 

ÉÉÉÉÉS készzz :3

Már nagyon hiányzott ez :')