Yamaguchi elveszetten állt a bolt közepén, megállás nélkül sasszézva egyik feléből a másikba, ahogy a tökéletes ajándékot kereste. Az első, ami eszébe jutott, az a barátja kedvenc bandájának új lemeze volt, hiszen ismerve Kei-t és a zeneszeretetét, örülne neki, legalábbis ebben reménykedett. Mikor végre elhatároztam, hogy azt veszi meg, elindult a pultok felé, keresztülsietve a játékrészlegen, remélve, hogy ott tényleg semmi nem terelheti el a figyelmét. Ez azonban tévesnek bizonyult, ugyanis két polc után megakadt a szeme egy adag dínófigurán. Gondolkodóba esett; Mennyivel személyesebb ajándék lenne, mint egy sima CD... De ugyanakkor mire tudná ezeket használni egy tizenhat éves? Felteszi a polcra és örökre ott is maradnak porosodni, míg egy lemeznek tényleg haszna is van!
Felsóhajtott, és bedobta a CD mellé a bevásárlókosárba. Ez még talán nem tűnik túlzásnak, reménykedett, félt, hogy Tsukishima esetleg azt hinné, meg akarja vásárolni a barátságát, holott erről szó sincsen. "Nem kérek semmi különlegeset" jutott eszébe, mit mondott a fiú, mikor megkérdeztem, mit adjak neki karácsonyra "Csak töltsük együtt a napot, ennyi az egész."
Ez talán még nem számít különlegesnek, győzködte magát, emellé csak egy kis süti és egy levél... de az meg már nem túl nyálas? Mintha lány lennék!
Megrázta a fejét, és minél határozottabban igyekezett beállni a sorba. Ez így jó lesz, ismételgette. Tetszeni fog neki.
Hirtelen azonban beugrott neki valami, mégpedig, hogy elfelejtett csomagolóanyagot venni. Elgondolkodott, végignézve az üzlet másik végéig álló soron, nagyon nem akarta még egyszer kiállni. Valamennyinek kellett még lennie otthon, ugyanakkor nem akarta szakadt papírba csomagolni az ajándékot, úgy érződne, mintha nem is foglalkozott volna vele. Erre  a következtetésre jutva kisurrant a sorból, és a csomagolópapírokkal teli dobozra meredt. Hangosan felsóhajtott, tudván, soha nem lesz képes kiválasztani a legjobbat.
Végül, fél óra pakolászás, és turkálás után megtalálta a kedvére valót, egy matt beütésű, egyszerű piros csomagolóanyagot és aranyszínű szalagot vett el a kupacról, ami a keze nyomán úgy festett, mintha tornádó söpört volna végig rajta, így elpirulva és sietve hagyta el a helyszínt.

- Akiteru, segíts már! -kiabált át Kei testvére szobájába. Az idősebbik Tsukishima fivér közvetlenül költözés előtt volt, így azt sem tudta hol áll a feje. Bekukkantott Kei szobájába, és az öccsét egy Monopoly társas és két pár karácsonyi zokni társaságában ült törökülésben, a szobájában mindefelé cellux- és csomagolóanyag-darabok hevertek.
- Te mi a jó eget csinálsz? - döbbent meg, és besietett a szoba közepére.
- Nem tudom becsomagolni ezt a vackot. - fintorgott a fiatalabb, bár erre a bátyja magától is rájött, és elkezdett röhögni.
- Na várjál, megmentelek! - vette ki az öccse kezéből a papírt és kicsit értőbb arccal, mint amit Tsukki vágott a dologhoz, elkezdte csomaggá formáznia azt az atomkatasztrófát, amit a testvére művelt.  - Tadashinak lesz, mi?
- Aham... - dőlt neki Kei az ágya szélének.
- Sejtettem. - hangzott a felelet, miközben Akiteru már a szalagot illesztette rá a csomagra.
- Honnan? - ült fel a fiatalabb Tsukishima meglepetten.
- Máskülönben pont nem érdekelne téged, hogy néz ki az ajándék.
Tsukki nyelt egyet, majd bólintott, beismerve, hogy a bátyjának igaza volt. Rettenetesen izgult amiatt, hogy a barátja nála karácsonyozik. Mivel Yamaguchi szülei nem lesznek itthon az ünnepek alatt, ő hívta el a fiút, hogy töltse az ő családjával a karácsonyt, de azóta legalább háromszor rezgett a léc, hogy lemondja, annyira aggódott, hogy minden rendben menjen. A szülei ugyanis tudtak a fiú létezéséről és arról is, hogy nem csak a fiuk legjobb barátja, hanem kicsit több is annál, de még soha nem találkoztak. Tsukki csak remélni merte, hogy jól ki fognak jönni.
- Voilá! - adta az öccse kezébe Akiteru a kész csomagot, aminek immár egészen ajándék-formája volt. - Most pedig szedd össze a szobád, mielőtt anya bejön. - kacsintott, majd kiment.  Kei felsóhajtott és elkezdte összeszedni a próbálkozásai nyomait

Másnap reggel Yamaguchi hajnalok hajnalán kelt fel. A fél gardróbját bedobta a sporttáskájába, azonban arról már ötlete sem volt, milyen pulóvert vegyen fel. Az első, ami eszébe jutott, az egy legalább két éves, karácsonyi csúnya-pulcsi, de aggódott, mit szólna hozzá a barátja családja. Ezután felpróbált egy sima feketét, amiben a fekete farmerrel túlságosan lázadónak érezte magát, utána egy kifejezetten élénk pirossal, ami már kicsit sok volt a finom lelkű Tadashinak. Végül, fél óra hosszas kínlódás után megtalálta azt, amire szüksége volt, egy egyszerű kék-fehér pulcsi lett a kiválasztott. A délutánt igyekezett valahogy úgy eltölteni, hogy ne is gondoljan rra, hogy neki most aggódnia kell a látogatás miatt, ami kicsit túlságosan is jól sikerült, mert hat előtt tíz perccel vette észre magát, hogy hatra ott kell lennie. Ránézett az órára és ijedten kapta fel a táskáját: Még a végén elkésik a vendégségből, mikor most találkozik először a barátja szüleivel!
Csapot-papot otthagyva futott keresztül a hegyen, hogy végre láthassa az ő Tsukkiját, és hamarosan meg is találta. A házuk előtt strázsált, már ki tudjam mióta, sötétszürke ballonkabátban, amiben nem mellesleg istenien nézett ki. Egy gyengéd, gyors öleléssel és egy halk, feszült "Szia"-val köszöntötték egymást. Egyikük sem járt ezen a világon, de különböző okok vezérelték őket. Yamaguchi szíve a torkában dobogott az izgalomtól, míg Tsukishima szíve alig, hogy nem állt meg, mikor meglátta a kis szeplős barátját, és azt, hogy milyen eszeveszett jól áll neki a kék, és megesküdött magának, hogy a szülinapjára elhalmozza kék ruhával. Megszorította a szemmel láthatóan izgatott Tadashi hideg kezét, és megsimogatta a feje búbját. Csak vele tudott ilyen nyílt lenni és kedves. Ezért is szerették ennyire egymást.
- Ne izgulj. Ez az első karácsonyunk együtt! - csitította a barátját. - Csak jó lehet!
- Oké... - suttogta Yamaguchi, mint egy ártatlan kismacska.

A szeplős félénk arckifejezéssel ment be, hátul összefűzve a karját, azonban Tsukki anyukája abban a pillanatban megrohamozta egy hatalmas öleléssel és elkísérte az asztalhoz, ahol már egy teljes lakoma várta a kis párt. A vacsora közbeni beszélgetés meglepően fesztelenül zajlott, jobban, mint, ahogy Tadashi remélni merte, azonban azután már annyira nem ment minden ilyen simán. Eljött az ajándékbontás ideje.

Tsukki nagyon idegesen ment be a szobába, hogy kihozza onnan a barátja meglepetését, de azon is elgondolkodott, hogy kijelenti, nem adja oda, mert túl rosszul sikerült választania, és komolyan is gondolta volna. Hiszen Tadashi olyan édes, és ma különösen jól néz ki, gondolta a szőke, de azért bizonytalanul megfogta az ajándékot, és elindult kifele a szobájából, a kép ami fogadja azonban nem az, amire számított volna. Yamaguchi a sírás szélén állva térdel egy halom ruhán, és a táskájában túr.
- M-Mi történt? - döbbent meg Kei, ahogy kijött.
- Tsukki... Otthon felejtettem az ajándékod. - vallotta be szégyenkezve a kis szeplős, olyan arccal, mint aki kísértetet látott.
- Ne-Nem ba- kezdett bele, le sem reagálva, mi történik, de mire körülnézett, a barátja már kabátban volt és cipőben, és még visszaszólt az ajtón kívülről.
- Egy pillanat és jövök! - ordította, és eltűnt a hóban.
- Hé, várj! - vetődött ki az ajtón Tsukishima utána, pulcsiban és zokniban, mire Akiteru hahótázni kezdett. Az anyukája egy darabig kérdőn nézett a gyerekek után, majd a fejét csóválva kuncogni kezdett.

*Tsukki POV*
- Yamaguchi, várj meg! - kiáltottam. Pokoli hideg volt, a zoknim pedig természetesen az első két lépés után átázott, de rendíthetetlenül futottam a szerelmem után túl a hóhulláson, miközben igyekeztem látótávolságon belül maradni, mert nem jártam sűrűn Tadashiéknál és nem találtam volna meg a házat sötétben. Végre odaértünk az ajtóhoz, és a kis édes ellentmondást nem tűrően nyomta a kezembe a csomagot, olyan arcot vágva, mintha a halálos ítéletét adta volna ide aláíratni.
A csomag maga pedig halálosan édes volt, a CD-n legalább úgy felderültem, mint Tanaka nővére, mikor megkapja a kedvenc képregénye folytatását. Majd végül, a Yams-féle sütivel a számban, ketten összebújva egy pokróc alatt olvastam el a levelét.

Tsukki!
Mindig kérdezed, miért szeretlek ennyire, így most leírom neked, és ha valaha szomorú vagy, kérlek csak olvasd e!
Szeretem a humorod, ez az elsők között volt, amiért felfigyeltem rád. Vicces vagy, ennek ellenére egy jól időzített poénnal simán csendre tudsz inteni bárkit, aki bántja a gyengébbeket.
Szeretem, ahogy kinézel. Nagyon helyes vagy, de talán észre sem veszed, ahogy mások ránk néznek, és talán még irigyek is rám, amiért veled vagyok. Biztos vagyok benne, hogy akkor is imádnálak, ha nem lennél ilyen szép, de örülök, hogy az vagy!
Szeretem az érintésedet. Olyan erős vagy, de mégis olyan gyengéd velem! Mikor kézenfogsz, biztonságban érzem magam, és nem is tudom elmondani, mennyire csodás érzés is ez.
Szeretem a csókjaidat. Egyszerűen tökéletesen összeillenek az ajkaink. Imádom azokat a rövid kis apró csókokat, amiket nap közben kapok tőled, és azokat is, amiken hosszan elidőzünk, mikor ketten vagyunk...
És ami a legfontosabb: Szeretem, hogy melletted teljesnek érzem magam. Te vagy a lélektársam, feldobsz, mikor összeesnék és segítesz megtalálni az egyensúlyt, mikor az életem kicsusszan az irányításom alól.
Szeretnék egyszer én is segíteni neked. Ilyenkor, mikor eszembe jutnak az okok, miért is szeretlek, elgondolkodom, hogy egy ilyen fantasztikus ember hogy is szerethet engem. Talán egyszer kapok egy levelet...

Szeretettel,
Yamaguchi

Bal kezemmel ösztönösen eltakartam a számat, ahogy a kis sunyi könnycseppek a meghatottságtól megrohamozták a szemüvegem és az arcom. A fiú mellettem összerezzent, mikor észrevette, mire én félretéve a levelet magamhoz szorítottam a fiút és megcsókoltam. Örökké ott tudtunk volna maradni a pillanatban. Ajkaink szinte összeforrtak, tökéletesen illetek egymáshoz.
Igen, Tadashi. Egyszer mindeképpen kapsz egy levelet.

Sziasztok!
Ezzel a három kis novellával készültem nektek karácsonyra! Azért ezt a három párost válaszottam, mert ők azok, akik nincsenek nagyon kiemelve sem itt, sem pedig az Ace-ben (bár ott a KageHina az utóbbi részekben kapott egy kis rivaldafényt), és nem tervezek róluk fanfictiont írni, vagy AU-ban lesznek, azaz alternatív univerzumban, (A KageHina és az IwaOi esetében ez lesz). Minden esetre, remélem tetszettek ezek a kis szöszök nektek, igyekeztem minél különbözőbbre csinálni őket, annak ellenére, hogy egy éjszaka leforgása alatt történtek.
Mindannyiotoknak nagyon boldog Karácsonyt, sziasztok!
Mei-chan!
Ui.: Tegnap volt Kageyama szülinapja, neki pedig boldog szülinapot <3 Többek között ezért is volt az egyik oneshot KageHina :3