... Másnéven "Alkaros kib:))szós"

Oké, nem tudom, mennyien vagytok ismerősek ezzel a fantasztikus játékkal, de muszáj ezt megcsinálnom, mert a valós csapatommal rém szórakoztató tud lenni, és akkor milyen lehet a Karasunoval?
A játék alapvetően a pingpongos forgó röpi-verziója. Egyénileg vagy párosával lehet játszani, egyedül könnyebb, ketten viccesebb, így most az utóbbival foglalkozunk. A pároddal két érintésed van, mindkettő csak kemény érintés (alkar és annak költői szabadsággal vett verziói, mint a szupermen, amik nem elegánsak, de szabályosak és praktikusak; illetve az ütés) de az első szigorúan alkar. Miután sikeresen, vagy kevésbé sikeresen visszajátszottad, netalán elb:)sztad, forogsz át a túloldalra, és így tovább.
Na, mondani se kell, ilyenkor gyakorlatilag az egész egy nagy ki tud jobban mindenkit magára haragítani verseny lesz, röpködnek a neccek, rövidek, és ami az én specialitásom, kiadni sarokra, vagy vonalra.
Nos lássuk, Karasuno barátaink mit tennének itt ^^

KageHina

Ez a játék a két elsős számára felér egy élet-halál küzdelemmel. Ez véres csata, nincs viccelődés, itt kérlek szépen a becsületük forog kockán. Megnyerni az alkarteniszt minden csapatban óriási dolog, így ez a kettő fenemód komolyan veszik a gyakorlatot. Miután ordítva, a komplett stratégiát kitervelve pályára áll a két jómadár, a labda egyenesen Kageyama felé repül. Olyan feladóval lenni ebben a játékban, aki soha nem is edzett más posztra, nem jó poén. Erre Hinata is hamar rájön, mikor a labda tökéletesen alkarra jönne szeretett Tobiónknak, erre elhelyezkedik rá kosárra, mintegy reflexből. Hinata bepánikol, és ordítva jelzi, hogy ez nem jó ötlet, mire Kageyama ökölbe szorítja a kezét, és egyszerűen belebokszol a labdába, ami egészen a háló fölé megy. Nos ez szép és jó, de egy érintésből átadni érvénytelen, így Hinata pánikszerűen felugrik, és lecsapja a hálón egyensúlyozó labdát. Miután valahogy túlélték a kalandot, Hinata lendületből megfejeli a feladót, de mikor a következő körben játszanak, Hinata fogadása fejbeveri Ukait ahelyett, hogy Kageyamának ment volna, így a center vissza is kapja a kölcsönt.

TsukkiYama

Ugyan nem veszik komolyan a játékot magát, azt annál is inkább élvezik, hogy kiszúrjanak a másik két elsőévessel. Yamaguchi új tehetséget fedez fel magában, ami nem más, mint, hogy a szerva mellett még mást is tud még cselesen csinálni, ami nem más, mint az alkar, illetve a neccek. Tsukishima és ő konkrét terveket eszelnek ki, hogy hogyan lehet a legjobban kiadni sarokra az összes létező menet végén a labdát. Mindig beállnak úgy, hogy Hinatáék ellen legyenek, és halálra idegesítik a zajos duót. Hinata többszörösen megkísérelte kinyírni őket, de még eddig Sugának mindig sikerült visszafogni

DaiSuga

Szemétkedő elsősök és másodikosok ide vagy oda, a harmadikosok garantáltan benn vannak a döntő körben. A legtöbbször biztosra mennek az átadásaikkal, így Daichi biztos fogadásával szinte soha nem rontanak. Kageyamával ellentétben Suga nem csak feladásra edzett élete során, így simán tud hátsó sorban is játszani //igen, igen, feladó is játszik hátsó sort, de gyakorlatilag nem fogad szervát, és azonnal rohan be középre//, így az ellenük kerülő harcias duók, mikor kőkemény, vérre menő csaták után valahogy bekerülnek a döntőbe egy utolsó élettel, majd' megüti őket a guta, mikor kiderül, hogy Sugáéknak még megvan mind a három. 

AsaNoya

Oké, oké, tisztázzuk. Ebben  a játékban liberóval lenni olyan jól működik, hogy szinte csalásnak számít. Ez a tény akkor pedig hangsúlyozottan igaz, ha az illető liberó Yuu. Asahi nem venné túl komolyan a játékot, ha tehetné, de a sétáló hurrikán mellett ez fizikai képtelenség. Ahogy Ukai kijelenti, hogy alkartenisz lesz, Nishinoya hangos csatakiáltások közepette ugrik Asahi, vagy Tanaka nyakába, és azonnal megy elsőnek a pályára. Ha nem mindenképpen rá jut az első érintés, általában Asahi-ra van bízva, ami furán hangozhat, hiszen a fogadás Noya asztala, de oh, ha csak ennyi lenne. Ez a kis pöttöm srác olyan művészi pontossággal játsza a labdát a leglehetetlenebb helyekre, hogy körzővel és vonalzóval sem lehetne pontosabban kimérni. Ez a kettő gyakorlatilag az alkartenisz koronázatlan királyai, és a TsukkiYama ellen véres döntőket játszanak időről időre. 

EnnoTana

Ennoshita szenvedésének tetőpontja. Mindig csendben imádkozik, hogy Ryu és Noya megcélozzák egymást, de ha nem, Chikara legszívesebben elhagyná a csarnokot. Tanaka fizikailag képtelen lenyugodni, körülbelül az első menetben egy elegáns mozdulattal kihajítja a pólóját a csarnokból, és ha megnyerik a menetet, azért ordít, ha nem, akkor azért. A legviccesebb az, mikor Tanaka és Noya egymás ellen vannak, és afféle baráti öldöklés alakul ki, egyszerre dícsérik egymás jó mozdulatait és küldik el egymást a pokolba. 

Igen, tudom, nagyon átérezhető téma volt a mai, de erre szükségem volt. Ez a gyakorlat a csapatomban is röhejes, és elképzelni a Karasunóban élmény xD Ha játszottatok már ilyet, írjátok a sztorikat, szívesen látom. Én egyszer, ahogy mentettem egy labdát, nekimentem a függönynek a két pálya között, és gyakorlatilag beestem a másik pályára xD

Remélem tetszett a rész, utólag is kellemes ünnepeket ^^

Mei