Este Seungmin megint sokáig tanult. A két idősebb az ágyukon kártyáztak, fél szemüket a kisebben tartva.

-Nem jössz, Minnie?

-Nem hyung, még tanulnom kell!-lapozott a könyvében.

-Szerintem eleget tanultál már, gyere!

-Hyung!-tiltakozott, de nem ment vele sokra. Végül sikerül rávenniük arra, hogy legalább egy kört lejátszon velük.

-Mostmár megyek vissza!-állt volna fel, de Bin magához húzta.

-Nem nem, maradsz! Mindjárt 11 óra, lefekvés!

-De még át kell néznem...-kezdte zavarában, de elcsitították.

-Nagyon fáradt leszel holnapra!

-Legalább a naplómba had írjak!

-Jó, azt megengedjük. De utánna tényleg feküdj le!-dőlt el az ágyon Bin.

(...)

A kávézóban zárás előtt még volt kb. 5 perc. A székeket már fel is pakolták, Minnie pedig a pultnál rakott rendet. Az ajtó feletti csengő azonban csilingelni kezdett, jelezve, hogy valaki bejött.

-Hyungok!-örült meg nekik Seungmin, mikor meglátta két szobatársát.

-Szia Minmin!

-Hogyhogy itt vagytok?

-Arra gondoltunk, hogy elmehetnénk hármasban valamit venni vacsorára!

-Csak a magad nevében beszélj, én nem akartam veletek lenni!-morgott Bin.

-Seungmin, merre vagy?-jött ki Minnie mögül a konyhából Hyunjin.

-Bocsánat Hyunjin, csak még beszélgettem Chris-el és Changbin hyung-al!

-Rendben, nyugodtan! Csak már megijedtem, hogy nem jöttél be hátra!-fogta meg a vállát. Baráti szándék volt ez tőle, de Changbin szeme szinte szikrázott, mikor meglátta e tettét.

-Szia Chan, hogy vagy?-fordult most az idősebb felé.

-Megvagyok! Mi viszont akkor nem zavarunk tovább, kint megvárunk Minnie!-fogta meg a karját Bin-nek és kiléptek az üvegajtón.

A fekete hajú azonnal rágyújtott és Chan mellé állva várták a fiatalabbat.

-Te, ezek együtt vannak?-kérdezte hirtelen.

-Kik?

-Minnie meg a szöszi herceg!

-Nem, nem tudok róla. Majd elmondják, ha együtt vannak!-sóhajtotta halkan. Fájt neki belegondolnia, hogy Seungmin lehet együtt van Hyunjin-al.

Minnie időközben már át is öltözött. Hyunjin amíg várta kérdezett tőle valamit.

-A másik fiú, Chan mellett...

-Changbin hyung. Ő a másik szobatársunk.

-És Chris-el együtt van, ugye?

-Igen...együtt vannak...-mondta rekedten.

-Minden oké?

-Nem, semmi sincs!-törölgette a szemét.-Nemigaz, már megint sírok! Olyan vagyok, mint egy lány!

-Az érzelmeket sokszor nem tudjuk magunkba tartani. Mi történt? Bántott téged?

-Állandóan! Időnként nagyon kedves velem, néha pedig úgy érzem megfolytana haragjában! Már nem tudom, mikor jó velem, kezdek megőrülni! Ráadásul...sosem fog megszeretni úgy, mint ahogy én őket!-mondta letörten.

-Jaj te, gyere!-húzta fel magához egy ölelésre.-Próbálj meg beszélni vele erről, vagy Chan-al! Ő biztos tud valahogy segíteni.

-Már így is sok mindent megtett értem. Azt mondta, hogy idő kell hyungnak, hogy megszokjon, de már több, mint  egy hónapja, hogy itt vagyok velük!

-Lehet, hogy még nem szokott meg eléggé. Tudod, hogy nem vagyunk egyformák, és lehet neki még kell egy kicsivel több idő. Légy még türelmes egy kicsit és próbálj meg velük beszélni, hogy mit érzel!

-Köszönöm, Hyunjin! Azt hiszem értem, hogy miért szerelmes beléd két ember is!-nevetett.

A kávézóból kilépve a két fiúnak rögtön feltűnt, hogy Minnie sírt.

-Sziasztok!-köszönt el tőlük Hyunjin, majd a másik irányba indulva ment hazafelé.

-Mintha sírtál volna!-jegyezte meg Bin.

-Ó, nem, dehogy! Nem sírtam!-hazudta.

-Minnie, lehet udvariatlan a kérdésem, de...mi van köztetek Hyunjinnal?

Egy ideig értetlenül nézett rá, majd a felismeréstől nevetni kezdett.

-Csak barátok vagyunk, nem vagyunk együtt! Neki már van valakie. Pontosabban kettő is.-mondta a végét halkan, amit szerencsére nem hallottak.

-Oké, csak kíváncsi voltam!-mondta megkönnyebbülve Chan. Hatalmas kő gördült le ezzel a szívéről. Ha együtt lettek volna lehet, hogy Minnie szemébe sem tudott volna többet őszintén belenézni.

A boltban szinte csak instant levesekkel pakolták tele a kosarukat, ami nem volt meglepő, tekintve, hogy kollégiumosok.

Így tehát három szatyor instant levessel léptek ki a boltból. Ekkorra már annyira besötétedett, hogy az utcai lámpák nélkül valószínűleg régen eltévedtek volna.

Hazaérve Seungmin elvette tőlük a szatyrokat és kipakolt a szekrényekbe.

-Nagyon éhes vagyok!-morgott Bin, mire felé nyújtotta az egyik kedvencét.

-Kösz!-lépett a víz forralóhoz, hogy elkészítse magának. Minnie közben alig bírta abbahagyni a mosolygást.