Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

❁16❁

-Na, akkor induljunk!-kapta fel a strandtáskát Chan. Szerencsére közel laktak a strandhoz, így már fürdőnadrágban és pólóban indultak a partra.

Lepakoltak egy üres helyre, majd a két idősebb rögtön le is kapta magáról a pólót.

Seungmin azonnal vörösebbre változott. Kissé irigykedett rájuk, hisz neki nincsen olyan izmos felsőteste mint nekik.

Amikor egy csapat velünk egyidős lánycsapat feltűnően őket bámulta mégjobban féltékeny lett.

-Gyere Min, menjünk be a vízbe.-nézett rá hatalmas kiskutya szemekkel Bin.

-Nem, most...én nem szeretnék...-piszkálta a pólója alját.-Menjetek nélkülem most!-ült le a lepedőre.

-Minnie, minden oké?-nézett rá komoly arccal Chris.

-Persze, minden oké.

-Tudjuk, hogy nem. Halljam, mi az?

-Semmi, csak...nem akarom levenni a pólóm...

Bin rögtön rájött, mi lehet a háttérben.

-Seungmin! Ne érdekeljen, hogy hogyan nézel ki, mert nekünk tökéletes vagy! Attól még, hogy nem vagy kigyúrva, az nem jelenti azt, hogy csúnya vagy! Szeretünk így is téged! A lányokkal meg ne foglalkozz, csak te vagy nekünk!-húzta fel magához, majd hosszan megcsókolta, hogy mindenki jól lássa. Bár jól esett az idősebb szeretete, nem lett tőle jobb kedve.

-Köszönöm, de...nem csak ezért nem akarom. Van egy dolog, amit még mindig szégyellek.-hajtotta le a fejét.

-Bármi is legyen az, mi akkor is szeretni fogunk.

-Tetoválásod van?-próbálta oldani Chan a feszültséget.

-Nem, másról van szó...-sóhajtotta, majd ő is levette a pólót.

A hasán két oldalt vágások hegei húzódtak egészen a mellkasa aljáig. A két idősebb riadtan nézett a szemébe.

-Amikor gimis voltam...megpróbáltam meghalni.-takarta el a kezével a hasát.-De Anyáék észrevették, hogy túl sokáig vagyok a kádban.

Megfogták a kezét, hogy ne takarja tovább a sebeket.

-Az a lényeg, hogy itt vagy! És ez a legfontosabb dolog! Ugye nem jutott mostanság ilyen az eszedbe?

-Nem.

-Figyelj, ha gondolod bejöhetsz velünk a vízbe! Ott nem fognak látszódni ezek, ha szégyelled. Bár szerintem felesleges szégyenkezni.-sóhajtotta Chris.

-Nem ítélünk el emiatt, tudjuk, hogy nehéz volt neked!-simogatta az arcát Chanbin, majd szorosan magához is ölelte. Min a nyakába fúrta a fejét és halkan elsírta magát az emlékek hatására. Chan is csatlakozott az ölelésbe, és egészen addig ígymaradtak, míg meg nem nyugodott a kisebb.

-Szeretünk Minmin!-puszilta meg.-És ne foglalkozz másokkal, mert te már egy hős vagy!-simogatta a hátát és a derekát.

-Köszönöm!-törölte meg a szemét.-Menjünk a vízbe!-mosolygott rájuk szélesen, mire a másik kettő szíve hevesebben kezdett verni, mint azelőtt.

Kellemesen langyos volt a víz, de nem akartak túlságosan messzire bemenni. Sokan voltak aznap, így Seungmin egy kissé visszahúzódóbb lett.

-Mennyi ember!-dörmögte Changbin, mikor visszamentek a partra.-Tavaly mintha kevesebben lettek volna!

-Minden évben többen jönnek ide ki!-sóhajtotta Chan.

-Hazamegyünk?-nézett körbe zavartan Min. A szomszédos lánycsapat tagjai elég feltűnően sugdolóztak és Seungmin-t méregették. Leginkább a sebeit, ami miatt sírhatnékja támadt megint.

-Elég kevés ideje vagyunk még itt!-nézett az órájára.

Mikor már nem bírta tovább a sok figyelmet, mint a nyúl, felkapta a ruháit és a törölközőjét és az öltözők felé rohant. Nem érdekelte, hogy a másik két párja utána kiáltott, csak szaladt.

Az öltözőben újabb furcsa tekinteteket kapott, egy igen izmos pasasnak pedig véletlenül nekiment.

-Bocsánat!-hajolt meg ijedten, majd tovább ment egy üres fülkét keresni.

-Minnie!-hallotta meg Bin hangját mögüle. Sírva magára zárta az ajtót és villámgyorsan átöltözött.

-Seungminie, minden oké?

-Nem, semmi sincs!-sírta.

-Nyisd ki az ajtót és beszéljük meg, oké?-kopogott Chan.

-Gyertek!-engedte be őket.

-Mi történt? A lányok voltak megint mellettünk?

-Igen.

-Ne törődj velük, nem számít mit gondolnak, nem igaz?

-Könnyen beszéltek!-nézett rájuk dühösen.-Ti ketten tökéletesek vagytok, sosem voltatok ilyen helyzetben, mint én! Gyűlölöm magam!-törölte le erőszakosan a könnyeit, majd a fülkéből kilépve otthagyta őket.

Egészen Chan házáig futott, a közös szobájukba lépve pedig az ágyra dőlve próbált megnyugodni.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro