Kora délután volt. Seungmin és családja már a vasútállomáson várták a Szöulba tartó vonatot.

-Nem lesz baj Seungmin!-nyugtatta fiát az anyja.

-Nem izgulok!-mondta határozottan. Ám mikor befutott a vonat kissé elbizonytalanodott.

-Hívj ha odaértél!-búcsúzott a nő.-Ha valami történik azonnal szólj!

-Anya, nem vagyok már gyerek!

Válaszul csak egy legyintést kapott. Gyorsan felszállt a vonatra és bement az egyik fülkébe. Az ablakon keresztül még intett egy utolsót családjának, majd visszadőlt az ülésére. A vonat lassan megindult, percek múlva pedig már gyorsan zakatolt a főváros felé.

Seungmin ezt az évet már az egyetemen fogja tölteni tanulással. Szülővárosa nincs közel Szöulhoz így kollégiumban fog lakni. Viszont a szoba beosztása kissé nem úgy sikerült, ahogy elképzelte.

Két idősebb hallgatóhoz tették be, akik ráadásul nem hasonló szakon tanulnak.

Bő 1 óra múlva meg is érkezett a végállomásához. Gyorsan felhívta anyját, majd bőröndjét maga után húzva elindult a kijárat felé. Hívott egy taxit, ami hosszú percek után végül meg is érkezett.

A kollégium előtt kifizette az utat és a bejárat felé igyekezett. Izgult, nem is tagadta. Alig találta meg a hatalmas épületben a szobáját. Többször is eltévedt mire nagy sokára megtalálta. Újabb percek teltek el azzal, hogy az ajtó előtt állt ijedten. Nem tudta, mit kéne csinálnia. Egyszerűen menjen be? Vagy kopogjon? Egyáltalán bent vannak már a szobatársai?

Végül jobbnak látta, ha előbb kopog. Szinte azonnal kinyitották előtte a fa lapot.

-Ó, te bizonyára Kim Seungmin vagy! Jól sejtem?-mosolygott rá az idegen kedvesen.

-I-igen.-dadogta.

-Gyere beljebb!-állt arrébb kedvesen.-Egyébként Bang Chan vagyok!

-Örülök a találkozásnak hyung!-mondta Minnie.

-Úgyszintén!-mosolygott rá ismét az idősebb.

"Eddig nem is olyan rossz itt"-gondolta Seungmin. Chan mosolyától majdnem kiugrott a szíve a helyéről, de megpróbálta figyelmen kívül hagyni.

-Egyébként nyugodtan hívhatsz Chan-nak vagy Chris-nek, nem ragaszkodok a hyung-hoz!

-Rendben.

-Gyere, megmutatom a szobát!-vezette beljebb.

A szoba nagyságán eléggé meglepődött. Három ágy, három szekrény és három asztal volt a nagy szobában. Minden asztalon egy-egy számítógép volt, ebből egy már be is volt kapcsolva. A három ágyból kettő össze volt tolva amin a másik szobatársa feküdt. Épp a telefonját nyomkodta, de mikor beléptek az ajtón felnézett. Egyenesen a szemébe. Seungmin szíve ismét nagyot dobbant erre, de csalódnia kellett.

-Ő itt Seo Changbin.-mutatott a fekvőre.-De szerintem nyugodtan szólíthatod Bin-nek!

-Nem!-ült fel idegesen.-Csak hyung-nak hívhatsz! Nem engedem, hogy egy pisis a nevemen szólítson!-nézett Min felé szúrós szemmel, majd távozott a szobából. Kifele menet még meglökte a kisebb vállát, amit csendben tűrt a másik.

-Ne vedd komolyan amit mond! Csupán váratlanul érte, hogy lesz egy szobatársunk! Biztos megbékél vele!-próbálta vigasztalni.

-A két ágy miért van összetolva?-terelte a témát.

-Ja, hogy az. Nos, Bin és én együtt vagyunk. Remélem ez nem baj!

-Dehogy, nem gond. Csak ne csináljátok, amikor én is itt vagyok!-nézett rá mindent tudóan.

Az idősebb erre csak kínosan felnevetett.

-Arra van az erkély. Van hamutál ha esetleg dohányoznál.

-Ó, nem cigizek!

-Az jó, én sem!-nevetett.-Csak Bin cigizik, elég gyakran! Le kéne szoknia, nem egészséges az ilyen!-vakarta a tarkóját.-Szeretnél most kipakolni, vagy mutassam meg a többi szobát és az épületet?

-Előtte akkor inkább kipakolok!

-Rendben. Ez lesz a szekrényed.-mutatta. -Kint megvárlak!

Magára hagyta a fiatalabbat és párja után ment.

-Megmondanád miért kell ilyen mogorvának lenned vele?-ült le mellé gondterhelten.

-Nem akarom, hogy itt legyen!

-Tudod jól, hogy nem tehet róla, hogy ide tették! Próbálj vele kicsit kedvesebben viselkedni, mert semmit nem csinált ellened!

-De, méghozzá azt, hogy idetolta a pofáját! Minek véded? Lehet, hogy velejéig romlott!

-Éppen azért amiért téged védtelek anno!

Bin válaszként morogva felállt, félrelökte az épp kijövő Seungmin-t és az erkélyre kilépve gyújtott rá.

-Sajnálom hyung!

-Nem kell! Valahogy megbeszélem vele.-legyintett.-Gyere, menjünk!-húzta fel a cipőjét.