Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

12.rész

Először is köszönöm az 1K-t.♥️

Jó olvasást! ☺️

______________________________________

Néhány percre Shinsou magamra hagyott majd mikor vissza jött leült mellém és elkezdtünk beszélgetni.
-Hol voltál? - figyelem ahogy leül mellém.
-Csak beszéltem egy pincérrel. - mosolyog.
-Értem. - bizonytalanodok el egy pillanatra.
-Mi lesz a mai program? - váltok témát mielőtt túl gondolnám a dolgokat.
-Nem tudom ezen még nem gondolkoztam. Igazából bármi amíg veled vagyok nem számít mit csinálunk mert azzal lehetek akit szeretek. - néz a szemembe mire elpirulva fordítom el fejem.
-Ne mondj ilyeneket. - hajtom le a fejem.
-Mért? Te is mondtál már hasonlót észre sem vetted? - emeli fel fejem államnál fogva és hajol közelebb.
-Várj. - tolom el. - Ne itt még meg látnak és tudod hogy sok ember nem pártolja a melegeket nem akarok problémát. - szomorodok el és fordítom el a fejem.
-Szerinted mért egy ilyen boxasztalhoz ültünk? Senki nem fog látni semmit. - simít arcomra így újra a szemébe nézek.
-Igaz. - mosolygok majd hagyom hogy meg csókoljon amit persze én is viszonzok.
-Nem itt kéne felfalni egymást. - hallok meg egy hangot így elválva egymástól fordulunk az illető felé.
-Ti mit kerestek itt? - nézem végig ahogy Bakugoék beülnek hozzánk.
-A barátocskád hívott ide minket. - forgatja meg a szemét Bakugo.
- Mit akartok? - sóhajtok fél szemmel Shinsoura pillantva.
- Azért jöttünk hogy meg beszéljük a történteket. - szólal meg Mina.
- Amíg nem értitek meg mi van felesleges bármiről is beszélgetni. - dőlök hátra.
- Tudjuk. - sóhajt Mina majd folytatja. - Ezért is szeretnénk először Shinsout meg hallgatni a pletykáról hogy mi történt valójában. - fordulnak az említett felé.
- Ez most tényleg szükséges? - néz végig rajtuk majd rám pillant.
- Te tudod, hogy elmondod vagy sem. - teszem szét a kezem vállrándítva.
- Rendben. - sóhajt. - Nem tudom hogy tudjátok e ki indította el a pletykát, de ez nem is fontos. Ő volt aki letámadot engem meg próbált megerőszakolni, de megzavarták. Így engem állított be olyannak kitalálta azokat a dolgokat elterjesztette ő pedig megúszta. - fejezi be sóhajtva.
- Ez borzalmas. - szörnyülködik Mina.
- Sajnáljuk ahogy viselkedtünk Denkinek igaza volt. - nem tudta folytatni ugyan is jött egy pincér és fel vette a rendelésünk.
- Denki biztos vagy benne hogy ezt mind egyedül meg tudod enni? - pislog Kirishima a pincér távozása után.
- Vissza kell pótolni az energiát. - rántok vállat. Elég hamar megérkeztek amiket kértünk nem csoda hisz én főként sütiket kértem amik már alapból kész vannak. Ezen kívül ropogós sült csirkét kértünk több ízben amiből sokszor előre meg csinálnak pár adagot és melegen tartóban tárolják.
- Shinsou biztos alaposan meg dolgozott. - szólal meg a semmiből Bakugo.
- Ez most hogy jön ide? - kérdezek vissza egy hús darabot rágcsálva.
- Csak eszembe jutott arról hogy azt mondtad pótolni kell az energiát. - mosolyodik el perverzen.
- Mi? - kérdezek vissza ahogy leesik mire gondol még majdnem a sült csirkét is elejtettem
- Hu hogy elpirult vörös az egész fejed Denki. - száll be Kirishima is a szívatásomba.

- Sz-szájatok le a témáról. - takarom el az arcom és érzem meg Shinsou kezét combomon. Egy pillanatra oda nézek de rögtön el is kapom tekintettem, hogy nehogy feltűnő legyen mi történik éppen az asztal alatt. Folytattam az evést mintha mi sem történt volna, de valami meg zavar minket pontosabban valakik.
- Te vagy az Denki? - ál meg három srác az asztalunk mellett nekem meg a torkom akad a falat nagyot nyelve küzdőm le és nézek fel.
- Ha már így össze futottunk beszélhetnénk veled négy szem közt? - vigyorodik el gúnyosan. Mindenki engem néz de nekem egy hang se jön ki a torkomon.
- Emlékszel még?... miattad csaptak ki minket a suliból. A hazugságaid miatt nem volt szép tőled pedig mi mindig kedvesek voltunk veled. - egész testem remeg az emlékek úgy jönnek vissza mint a nem várt zápor eső.
- Ti a barátai vagytok? - néz körbe az egyik.
- Ne pazaroljátok rá az időtöket a végén úgy is elfog árulni. - vezeti tekintetét újra rám.
- Ki a faszok vagytok ti? - szólal meg elsőnek Bakugo.
- Denki osztálytársai voltunk és barátai, de elárult minket és kicsaptak. - válaszol ugyan olyan közönnyel mint mindig.
- Milyen kár úgy tűnik menünk kell. Még találkozunk. - mosolyog gúnyosan majd mindhárman el is mentek.
- Én ki megyek a mosdóba? - állok fel és össze szedve magam indulok el nehogy bármi is feltűnjön nekik. Ahogy a helységbe érek az egyik fülkét magamra zárva adom ki magamból a néhány perce elfogyasztott ételt. Miután végeztem össze húzva magam ülök a földön és hagyom hogy a könnyeim végig folyanak arcomon. Hogy kerültek ők ide? Fáj. Félek. Valaki segítsen. Gondolataim néma üvöltésként játszódtak le a fejemben, de egy hang se jött ki a torkomon.

...

Shinsou Pov.

Egy ideje hogy Denki kiment a mosdóba itt hagyta a telefonját ami éppen ebben a pillanatban csörrent meg. A képernyőn egy „anya" felirat villant fel ebből tudtam hogy ki keresi így fel vettem helyette.
- Halló. - szólok bele.
- Szia. Te vagy az Shinsou? - hallom meg a hangját.
- Igen én vagyok. - mosolyodok el.
- Minden rendben? A fiam merre van? - kérdezi.
- Minden rendben. Kiment a mosdóba nemsokára vissza jön. - válaszolok.
- Régóta kiment? - változik aggódóvá a hangja.
- Egy ideje. - nézem meg az időt a saját mobilomon.
- Történt valami előtte? - kérdésére rossz előérzetem támadt.
- Ide jött három srác akik ismerték elvileg osztálytársak voltak valami olyasmit mondtak hogy miatta csapták ki őket. - mondom el ami történt.
- Shinsou kérhetek tőled valamit? - csuklik el a hangja.
- Persze. - vágom rá.
- Kérlek menj utána és bármilyen állapotba is találsz rá maradj mellette szüksége lesz rád. - hallom ahogy néha elcsuklik a hangja így elkezdek aggódni. Ezután elköszöntünk meg kért hogy majd hívjuk vissza ha újra a koliba leszünk.
- Kimegyek meg nézem Denkit. - állok fel közben a zsebembe csúsztatva telefonját.

- Denki. - lépek be a mosdóba ahol egy éppen kezet mosó srác meg ijedt majd gyorsan távozott. Üres volt az egész hely csak az egyik fülke volt zárva így odalépve kopogtam be.
- Denki minden rendben? - semmi válasz nem jött.
- Nyisd ki az ajtót. - próbálkozok újra de megint semmi. Lenézve a zárra veszem észre hogy ezt ki lehet nyitni kívülről is. Körmöm bedugom a kis vájatba és óvatosan elfordítom majd kinyitom az ajtót. Denki a földön ült fülét szorosan befogva csukott szemmel és össze gömbölyödve.
- Denki. - guggolok mellé és fogom meg kezét de elcsapja amint hozzá értem.
- Ne nyúlj hozzám, ne nyúlj hozzám. - pattan ki a szeme és kezd motyogni közben még jobban össze húzza magát.
- Valaki segítsen! - motyog tovább de az üres helységben tisztán hallom minden szavát.
- Itt vagyok. - szorítom magamhoz nem törődve azzal hogy próbál ellökni magától és ütöget ahol csak ér.
- Minden rendben itt vagyok. - húzom még közelebb magamhoz. Érzem ahogy görcsösen szorítani kezdi felsőm és lassan megnyugszik. Néhány perccel később már egyenletesen szuszogott a vállamon óvatosan karjaimba vettem és vissza mentem a többiekhez. Mivel egy fére esőbb helyen ültünk nem nagyon figyeltek fel arra hogy a kezemben viszem vissza így nem jött oda senki szóval magyarázkodni sem kellett.
- Mi történt? - pattan fel Mina ahogy meg lát.
- Alszik. - suttogok és ültetett le majd mellé ülve vállamra hajtom a fejét kezével ruhámba kapaszkodik és közelebb bújik hozzám.
- Történt valami? - suttog most már Kirishima is.
- Nem tudom. Valami roham szerűsége volt nem ismert fel. - pillantok Denkire szomorúan.
- Nem lehet hogy azok a fiúk miatt történt? - suttog Sero is.
- Valószínű. - bólintok.
- Azt hiszem vissza viszem a koliba hogy pihenhessen. - óvatosan fel állok meg tartom hogy ne dőljön el majd a többiekre nézek.
- Köszönöm, hogy eljöttetek ma ide és tudtunk kicsit beszélni. - hátamra veszem az alvó drágaságom majd elindulok.
- Majd később be nézünk hozzátok. - szólnak utánunk intek nekik majd kimegyek az ajtón és elindulunk vissza a koliba.



______________________________________
Remélem tetszett a rész innentől kezdve jönnek a komolyabb részek.
Szerintetek mi történt Denkivel? Hogy érteték azok a fiúk hogy miatta csapták ki őket? Mért reagált rájuk így? Mi történhetett a múltba? Ha van tippetek ezekre a kérdésekre írjátok le kommentben. Kíváncsi vagyok mit gondoltok.



2023.03.13

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro