Jó olvasást!☺️

______________________________________

Reggel mosolyogva ébredtem Shinsou mellkasán még aludt így igyekeztem nem fel ébreszteni. Közelebb bújtam hozzá és lassan egy kósza könnycsepp is végig folyt az arcomon. Olyan régóta vágyok erre a fajta boldogságra szinte hihetetlen, hogy most meg történt.

- Mért sírsz? - kapja fel a fejét.

- Nem sírok. - törlöm le a cseppet amik idő közben többre gyarapodtak mint egy.

- Ne hazudj. - ül fel és szorít magához.

- Mi a baj? - simít hajamba. - Meg bántad a tegnap estét? - szomorodik el a hangja.

- Nem, dehogyis. Én csak olyan boldog vagyok. - távolodok el tőle és nézek a szemébe.

- Akkor ezek öröm könnyek? - simít arcomra én csak bólintok majd bele simulok tenyerébe.

- Ne ijesztgess. - enged ki egy megkönnyebbült sóhajt.

- Nem ált szándékomba. - nevetek majd mikor észre veszem hogy csillogó szemekkel figyel elhallgatok.

- Mi az? - mosolygok.

- Jó boldognak látni téged, ettől én is boldog leszek. - húz magához egy gyengéd csókra. Fordít helyzetünkön így alá kerülve folytattjuk de mikor nyakamat kezdi ostrom alá venni eltolom magamtól.

- Várj. - állítom meg így eltávolodva néz a szemembe.

- Nem akarod? - simít oldalamra amitől bizseregni kezd bőröm ott ahol megérintett.

- Nem erről van szó. - rázom meg a fejem. - Ma suli van és nekünk még össze kell pakolni aztán vissza menni a koliba. - vázolom neki a helyzetet.

- Nem akarok suliba menni, veled akarok lenni. - fúja fel az arcát.

- Hidd el én is inkább lennék veled mint a suliba, de nem hagyhatjuk ki csak mert együtt akarunk lenni. Ígérem, hogy bepótoljuk. - adok egy gyors puszit ajkaira.

- Rendben. - sóhajt lemondóan.

...

Össze pakolunk mindent és vissza mentünk a koliba ahol egy érdekes dolog fogadott. Ugyan is drága barátaink a szobában aludtak egymás hegyin hátam. Nem kerülte el a figyelmem Bakugo és Kirishima össze bújt alakja sem.

- Mi a fenét kerestek itt? - emelem fel a hangom.

- Denki? - ébredezik Mina.

- Hol voltál ilyen sokáig már elmúlt éjfél. - dörzsöli a szemét.

- Mina már reggel 5 is elmúlt. - sóhajtok és sétálok beljebb.

- Mi? - pattan ki a szeme teljesen.

- Hol voltatok egész este? - néz végig rajtunk.

- Dugni voltak biztos elmentek egy hotelbe. - vág közbe Bakugo.

- D-dehogyis. Miből gondolod ezt? - lepődök meg kisé.

- A nyakatok elég árulkodó. - válaszol szemforgatva.

- Mi? - pillanatok Shinsoura és nyakán meg látom a kis szívás foltokat. Nem is emlékszem arra hogy ilyet csináltam volna.

- Nem mindegy nektek mit csináltunk? - pakol le Shinsou. - Különbe is mi a fenét kerestek itt? - néz végig a kis társaságon.

- Mi csak aggódtunk Denkiért. - száll be Mina is a beszélgetésbe.

- Úgy tűnik okkal és beigazolódott amitől féltünk. - sóhajtott Mina.

- Fejezétek ezt be. - emelem fel a hangom most már kicsit jobban.

- Elegem van abból hogy folyton ennyire meg akartok védeni. Nem vagyok már 5 éves, mellesleg az én dolgom, hogy kivel mit csinálok. Ezen kívül leszállhatnátok arról a hülye pletykáról, inkább annak hisztek mint hogy meg kérdezzétek valóban mi az igazság. Az ilyen embereket utálom a legjobban rólam is pletykáltak tudom milyen érzés mikor a hátad mögött össze súgnak mert elhisznek egy random hülyeséget. Tudjátok egyáltalán milyen érzés ez annak az embernek nagyon tud fájni és biztos vagyok benne, hogy Shinsou is így érez. Tudom hogy ezért viselkedik veletek úgy ahogy azt hittem, hogy ti mások lesztek, de úgy tűnik tévedtem. - szipogok mivel idő közben a könnyeim is meg indultak.

- Denki nyugodj meg. - lét közelebb Mina.

- Nem nyugszok meg mindig mindenki azt hajtogatja hogy nyugodjak meg de ez nem ilyen egyszerű. Utálom ezt az egészet csak tűnjetek innen. - dörzsölöm a szemem majd ki kísérem őket az ajtóig.

- Beszéljük meg. - próbálkozik Mina.

- Egyedül akarok lenni. - hajtom le a fejem.

- Teljesen egyedül? - csúsztatja kezét derekamra Shinsou majd teszi fejét vállamra.

- Ne kérdez hülyeséget. - csapom be az ajtót ezzel barátaim kizárva.

- Te vagy az egyetlen akit magam mellett akarok most tudni. - nézek a szemébe piros szemekkel.

- Ennek örülök. - húz magához egy csókra.

- Köszönöm. - simít az arcomra.

- Mit köszönsz? - billentem oldalra fejem.

- Soha senki nem állt ki így értem. Szóval köszönöm. - ölel magához.

- Ez csak természetes sose hagynám hogy úgy beszéljenek arról akit szeretek. - mosolygok és szorítom még jobban magamhoz.

- Most olyan boldog vagyok. - motyog fülem mellett, de mindent tisztán hallottam.

...

- Milyen óra lesz a következő? - nyúlok el az asztalon Shinsoura nézve.

- Fogalmam sincs. - fordul felém szintén az asztalon fekve.

- Mindegy most amúgy se nagyon érdekel. - nevetek fel kicsit.

- Nem beszélsz velük? - támaszkodik meg felém fordulva.

- Nem, ha akarnak valamit ide jönnek. - dőlök hátra.

- Nem szeretném, hogy miattam legyetek rosszba. Velük mindig olyan vidámnak tűntél ne lökd el azért magadtól őket mert rosszul ítélték meg a velem kapcsolatos pletykát. - beszél hozzám majd pillant Bakugoék felé.

- Mondtam, ha akarnak valamit, ide jönnek. - sóhajtok. Ezek után elkezdődött az óra így igyekeztem figyelni, de nem nagyon jött át az anyag leírtam amit kellett és ennyi. Így telt az egész nap nem voltam a toppan, de mindent meg tettem, hogy ez ne befolyásolja majd a sulis eredményeim. Igaz hogy amúgy se vagyok az a túl jó bármiből is de amíg van valami motivációm tűrhetően teljesítek. Persze nem mindig van ez így ezért a mai matek dolgozat sem sikerült a legjobban inkább már a borzalmas kategóriát súrolja.

...

- Hova mész? - állok meg mikor meg látom, hogy Shinsou egy másik irányba indul.

- Mindjárt jövök csak egy pillanat. - fordul vissza majd megy tovább. Figyelem hogy mire készül hamar rá is jöttem, hogy Bakugoékhoz ment oda. Néhány percig beszéltek Bakugo egy kicsit dühösnek tűnt de Kirishima leállította. Ezután Shinsou vissza jött hozzám míg én hátamögé pillanatva néztem Mináékra.

- Mit mondtál nekik? - indulunk tovább.

- Nem érdekes. - intézi el ennyivel.

- Megyünk ma a városba? - vált témát.

- Mehetünk. - bólintok. Vissza érve a koliba leparkoltunk majd elkészülve indulunk el a városba.

- Mikor elsőnek jártunk a városban még nem így voltunk. - nevetek a kezünkre nézve.

- Igen. Akkor egy bunkó fasz voltam veled, de rá jöttem hogy nem olyan vagy amilyennek képzeltelek. - nevet.

- Mindenek el kell kezdődjön valahol. - szorítom meg kezét.

- Így van. - simít kézfejemre.

- Hova akarsz menni? - fordulok felé séta közben.

- Menjünk be ide. - mutat egy kávézóra tőlünk nem messze.

- Menjünk. - keresünk bent egy szabad helyet Shinsou valamiért ragaszkodott hozzá hogy egy nagyobb elkerített boxasztalhoz üljünk. Nem tudom ennek mi értelme van hiszen csak ketten vagyunk feleslegesen foglaljuk el ezt a nagy helyett.

______________________________________  Na végre sikerült meg írni kicsit meg akadtam vele, de most végre sikerült végig írni. Remélem tetszett a rész és a következő részt is hamarosan hozom.

2023.02.01