Reggel mikor felébredtem idegen ágyba voltam.Nem otthon voltam.Nem is az árvaházban.Emília feküdt mellettem betakarva.Jonthan nem volt sehol.Még feküdtem pár percig mikor hangos beszélgetést hallottam meg.Óvatosan kinyitottam a szoba ajtaját és hallgatóztam.

-Érzi a tekintetem nem keres szemeket ,nem láttál ennél még kerekebb feneket.Amerre megy mindenki őt nézi .Nem érdekli semmi nem látod félni pedig annyi szar történt vele.-Mondta Anzor

Anzor rólam beszél?
Az lehetetlen!
A húga vagyok.
Pillangók keletkeztek a gyomromban.
Baszki tűnès onnan...
Mindegy hallgatom tovább.

-Ülj vissza haver ez mindenkivel megesik tudod néha van az úgy hogy az ember szerelmes.

Most nem hallottam semmit.
Úristen Szabó Anzor rólam beszél?

-Szedd össze magad és próbáljuk meg újra! Küldjünk neki rózsát hozzuk ide Rómát?-Kérdezte Alexander

-Bármit megtennék ,hogy megérezzem csókját.

Úristen mi van ha rólam beszél.Mondjuk elég helyes és én is megcsókolnám...Mi nem !
Nem bírtam tovább várni lementem hozzájuk és egyből abbahagyták a beszélgetést.Anzor feje vörös lett.Rettentő dühösnek tűnt.Egyszer végig mért és kiviharzott a konyhából és már csak a bejárati ajtó csapódását hallottuk.Csak én és Alexander maradtunk ott.

-Szia Alexander vagyok!

-Szia Arabella!-és kezet fogtunk.

-Figyu Jonathan elment a boltba... Elmesélte miket mondtam tegnap sajnálom nagyon részeg voltam.

-Semmi baj!Nem gond,hogy egyébként én is itt maradtam tegnap?

-Viccelsz? Dehogy!A Szabó gyerekek a családunk részei .Te is a családjuk része vagy tehát a miénkbe is beletartozol!- megölelt.

Annyira jól estek a szavai.

-Köszönöm!

-Kérsz egy teát?

-Igen köszi!

Ő is ivott.Leültünk és rengeteget beszélgettünk.Jó helyre kerültem.Máris lett 2 tesóm féltő szerető szüleim akikről mindig álmodtam és lett 2 új jó barátom is.