Bocsánat, hogy ilyen sokáig várattalak titeket, de más dolgom is volt. Most, hogy egy csomó spoiler jött ki a harmadik filmhez, egy csomó dolgot kell fordítani. Ráadásként még olaszul is meg kellett tanulnom...

Na, de ennyit magamról, jöjjön a fejezet:

Utca.
Halvér és Takonypóc jön

TAKONYPÓC Hol az ördögbe az a Hablaty? Nem jött haza ma éjjel?

HALVÉR Az apjánál se járt, inasa mondja.

TAKONYPÓC Rózácska, ez a halvány, kőszívű lány kínozza, még megtébolyul belé.

HALVÉR Dagur - az agg Hofferson öccse – apja házába egy levelet küldetett.

TAKONYPÓC Fejem rá: ez kihívás.

HALVÉR Hablaty majd megfelel rá.

TAKONYPÓC Aki tud írni, minden levélre megfelelhet.

HALVÉR Csakhogy ő a levél írójának felel majd meg: már amennyiben a levél nem felel meg neki.

TAKONYPÓC De hiszen szegény Hablaty már halott. Összevissza szurkálta egy fehér lány fekete szeme. Fültövön lőtte egy szerelmi dal, szíve közepén trafálta el a vak, íjas fiúcska nyílvesszeje. Hát hogy felelhetne meg ő Dagurnak?

HALVÉR No és kicsoda az a Dagur?

TAKONYPÓC Biztosítalak, nem afféle macskaherceg. Ő a lovagiasság bátor kapitánya. Úgy ví, ahogy te kottából énekelsz. Mindig megtartja a tempót, távolságot, mértéket. Egy-kettő-három - s máris ott kaparász szíved körül. Lenyisszantja selyemgombodat, mint holmi mészáros. Párbajhős, veszekedett egy párbajhős. Elsőrangú úriember, ezenkívül szakértője az első- és másodrangú becsületügyeknek. Gyönyörű passado! Punto reverso! Hai!

HALVÉR Micsoda?

TAKONYPÓC Hogy az ördög vinné el ezeket a pojácákat, ezeket a selypegő, nyegle bolondokat, akik oly roppant „nyűvelten" beszélnek. „Istenemre, remek egy penge!" - „Micsoda pompás kiállású legényke! – Micsoda bájos kis női hölgyemény!" - Mondd, öregapám, hát nem cudarság, hogy így bosszantanak ezek a külföldi legyek, ezek a divatmajmok, akik folyton azt rebegik: pardonnez-moi, s úgy rákaptak az új módira, hogy már ülni se tudnak egy régi lócán? Szakadatlanul ezt hajtogatják: bon, bon!

HALVÉR Itt jön Hablaty, itt jön Hablaty.

TAKONYPÓC Csak a romja ó, csak a romja ó. Akár a szárított héring: „Ó, hús, te hús, beh hallá változál!" Most ő is dalokban ömleng, mint Petrarca: Laura az ő hölgyéhez képest csak dézsahölgy, pedig különb poéta rímelte meg, Dido csak dada, Cleopatra csak cigányasszony, Heléna és Hero csak zsellérnő és szajha. Thisbének kék szeme van ugyan, de szóba sem jöhet mellette...

Hablaty jön

Signor Hablaty, bon jour. Francia üdvözlet francia bugyogónak. Na te ugyancsak beugrattál bennünket.

HABLATY Jó reggelt mindkettőtöknek. Mikor ugrattalak be?

TAKONYPÓC Tegnap éjjel, mikor beugrottál a kertbe.

HABLATY De akkor én magam ugrottam be, ennélfogva nem titeket ugrattalak be. Nem értem.

TAKONYPÓC Azt tudom, hogy nem - értem, hanem - valaki másért.

HABLATY Bocsáss meg, Takonypóc. Nem tehettem egyebet. Sok dolgom volt tudniillik.

TAKONYPÓC Az lehet. De az illemet ilyenkor is tudni - illik.

HABLATY Vártalak a kertben.

TAKONYPÓC Ez kertelés.

HABLATY Porban járó gyanúsításodhoz úgy illik ez a szellemeskedés, mint cipőhöz a cipő csokra.

TAKONYPÓC Szóval azért mentél oda: cipő-csókra?

HABLATY Nem szolgáltam rá ezekre a csípő szókra. Egyébként is mindig csak folytatod a kapott ötletet.

TAKONYPÓC Nem kapott az, hanem kopott.

HABLATY Az még mindig jobb, mint a lopott. Az én élcem csak az álcám, mellyel takaródzom, vagy a pálcám, mellyel megfenyítelek, vagy – ha úgy tetszik - a tálcám, melyen átnyújtom neked az igazságot. De te úgy űzöd a szójáték könnyed művészetét, mint robotot, és ezért botot érdemelsz, pajtás, botot. Nem a szellemed kaptatod, csak a nyelved koptatod, s ezzel aztán köpöd a másoktól kapott-kopott-lopott élceket.

TAKONYPÓC Segítség, Halvér, nem bírom tovább.

HABLATY Hallom a bőgést. Kezdődjék hát a vadászat. Hallali, hallali: menjünk a vadra.

TAKONYPÓC Veled, aki szüntelen bakot lősz?

HABLATY Nem, fiam, itt majd te leszel a vad, hisz olyan vadakat mondasz. Te leszel a szarvas, hiszen már annyiszor fölszarvaztak.

TAKONYPÓC Szarvas okoskodás.

HABLATY Igazad van. Még szarvas se vagy. Csak olyanféle. Te egy jámbor, közönséges szarvasmarha vagy.

TAKONYPÓC Hát nem jobb szarvasmarhának lenni, mint szerelmesnek, aki éjjelnappal sóhajtozik? Lásd, Hablaty, most megint a régi, kedves fickó vagy, az, aki voltál. Kérlek, a szerelmes szakadatlanul locsog, ábrándosan felhőkre bámul, s végül megbotlik egy lyukban.

HALVÉR Voltaképp hova akarsz kilyukadni?

TAKONYPÓC Mit szakítasz félbe, mikor egy hajszálnyira vagyok a mondanivalóm kellős közepétől? Tehát ezt a lyukat be kell tömni.

HALVÉR Hablatynak is ez a célja. Azért nem akar - tágítani mellőle.

TAKONYPÓC De hiszen ha betömi, akkor tágítja is.

HABLATY Nini, micsoda maskara.

Mala, Throk jön

TAKONYPÓC Vitorla, vitorla.

HALVÉR Mégpedig kettő: egy szoknya meg egy bugyogó.

MALA Throk.

THROK Jelen.

MALA A legyezőmet, Throk.

TAKONYPÓC Rejtsd el az arcát, jó Throk, mert a legyezője az ő szebbik arca.

MALA Adjon Isten jó reggelt, úrfiak.

TAKONYPÓC Adjon Isten jó estét, szép hölgy.

MALA Hát már este van?

TAKONYPÓC Úgy bizony. Az óra mutatója a te becses pofázmányodon pont éjfélre áll.

MALA Hogy a kórság esne beléd. Miféle ember vagy te?

HABLATY Olyanféle ember, nemes hölgy, akit az Isten arra teremtett, hogy önmagát zsigerelje.

MALA No ez megadta neki. „Hogy önmagát zsigerelje." Urak, nem tudnátok megmondani, hol találom az ifjú Hablatyot?

HABLATY Én meg tudom mondani. De figyelmeztetlek, az ifjú Hablaty, ha megtalálod, már öregebb lesz, mint most, mikor keresed: én vagyok ezen a néven a legifjabb, más híján.

MALA Helyesen beszél.

TAKONYPÓC Azaz helytelenül. De éppen ezért szörnyen helyesen beszél.

MALA Ha te vagy az, szeretnék veled négyszemközt beszélni.

HALVÉR Még majd vacsorára invitálja.

TAKONYPÓC Kerítőnő, kerítőnő. Uccu, ugrasd ki a bokorból.

HABLATY Mire vadászol megint?

TAKONYPÓC Nem nyúlra, barátom. Vagyis afféle vén, szürke nyúlra, amelyikből böjti pástétomot szokás csinálni. Nyúl a nyúl, hogyha vén is, meg is eszem azt én is, jó böjti eledel, de hogyha összeomlik, possad, rohadva romlik, nem költöm veled el. Nem jössz haza, Hablaty? Ma nálatok ebédelünk.

HABLATY Mindjárt megyek utánatok.

TAKONYPÓC Isten önnel, tisztes matróna. Isten önnel.

(Énekel)

„Tisztes matróna."

Takonypóc és Halvér el

MALA Vigyen az ördög. Mondd, kicsoda ez a gézengúz szatócs, aki most úgy túladott az ócska portékáján?

HABLATY Úriember ez, daduskám, csak éppen nagyon szereti hallgatni a tulajdon hangját. Azért egy perc alatt annyit összekotyog, amennyit egy

hónap alatt se lehet kimondani.

MALA No csak nekem mondjon valamit, én majd megtanítom kesztyűbe dudálni, ha olyan erős is, mint egy tucat ilyen fajankó. Ha pedig magam nem bírok vele, akad más, aki megtanítsa. Koszos lókötője. Én nem vagyok olyan, mint az ő cafkái és macái. (Throkhoz) Te meg csak tátod itt a szád, s tűröd, hogy mindenki rám másszon.

THROK Én még sohase láttam, hogy magára valaki is rámászott volna. Ha megpróbálná, egy-kettő kirántanám a gyíklesőmet, afelől nyugodt lehet. Vagyok én olyan legény, mint akárki, mihelyt egy kis parázs verekedés ígérkezik, s a törvény is a pártomon van.

MALA Biz' isten úgy fölmérgesített, hogy minden porcikám remeg belé. Koszos lókötője. Csak egy szóra, úrfi. Hát amint mondtam, a kisasszonyom megkért, jöjjek el, ide hozzád. Meg is hagyta, mit mondjak neked, de azt nem kötöm az orrodra. Csak annyit mondok, hogyha lekapnád a tíz körméről - amint mondani szokás -, az roppant rossz modorra vallana - amint mondani szokás. Olyan fiatalka még a szentem. Ennélfogva ne csavard el a fejét, mert ilyen finom úrikisasszonnyal így bánni hitványság és cudarság.

HABLATY Ajánlj, dadus, kisasszonyod kegyébe. Esküszöm neked...

MALA Ez már derék. Jó, majd megmondom neki. Jaj, Istenem, de boldog is lesz a lelkem.

HABLATY Hát mit mondasz neki, dadus? Rám se figyelsz.

MALA Hát azt, hogy megesküdtél. Úgy, ahogy úriember szokta.

HABLATY Rendezze úgy - kérd meg -, hogy gyónni menjen. Ma délután. Viggo barát a cellában föloldja és összeesket. Fáradságodért, fogd.

MALA Juj, dehogy, egy pennyt se.

HABLATY Ugyan, dehogyisnem.

MALA Ma délután? Jó, ott lesz a kis úrnőm.

HABLATY No várj, dadus, az apátság mögött - Egy óra se - s az emberem is ott lesz, hágcsónak ő kötelet visz neked, mely boldogságunk büszke árbocára röpít föl engem titkos éjszakán. Ég áldjon, légy hű, megkapod a díjad. Ég áldjon és ajánlj kisasszonyodnak.

MALA Az Isten áldjon téged is. De várj csak.

HABLATY No mit akarsz még, drága, jó daduskám?

MALA S hallgat legényed? Az effajta ritka. Két embernek csak úgy titok a titka, ha a másik nem tudja.

HABLATY Oly hű az emberem, akár a kardom.

MALA Akkor sebaj. Az én kisasszonyom a legédesebb leányka kerek e világon. Jaj, Istenem, nemrég még csak pötyögött. A városban van egy nemesúrfi, valami Gusztáv, az roppant szeretne beleharapni, csakhogy az én drágaságom inkább szíveli a békát, a varangyos békát, mint őkelmét. Néha ingerkedem vele, hogy Gusztáv szemrevalóbb fiú, de erre fehérebb lesz, mint a fal, Isten úgy segítsen. Mondd, a hóvirág meg a Hablaty egy betűvel kezdődik?

HABLATY Eggyel hát, dadus. Mind a kettő h-val. Miért?

MALA Ne bolondozz, te. Hablaty az bagolynév. A bagoly tesz úgy, hogy: húú. Az valami másmilyen betűvel kezdődik. De kisasszonyom olyan gyönyörű versikéket tud rólad meg a hóvirágról. Örömöd tellenék belé, ha hallanád.

HABLATY Ajánlj kisasszonyodnak.

MALA Ezerszer is, ezerszer.

(Hablaty el)

Throk.

THROK Parancs.

MALA Throk, fogd a legyezőmet s haladj előttem.

Mindketten el