Hoffersonék gyümölcsöskertje.

HABLATY Csak a sebetlen gúnyol így sebet. De csitt, mi fény nyilall az ablakon? Ez itt Kelet és Asztrid a Napja! - Kelj, szép Nap, és az irigy holdat öld meg, mely már beteg és bútól sápadoz, mivel te, a szolgálólánya szebb vagy. Ne légy cselédje hát, irigykedik rád. Az ő avítt-zöld, Vesta-szűz-ruháját viselje a bolond, de nem te; vesd le. Ez itt a hölgyem! Itt az én szerelmem! Ó, bár tudná, hogy az! - Beszél, de nem hallom szavát: sebaj. Szeme beszél, majd felelek neki. Jaj, vakmerő én: nem hozzám beszél: Az ég két legtündöklőbb csillagának tán dolga volt s megkérték, hogy szemével csillogjon addig, míg ők visszatérnek. És hogyha fönn ragyogna a szeme - A csillag elsápadna fényes arcán, mint mécs a napban, és szeme az égen úgy égne, hogy minden madárka dallal köszöntené, azt vélve, itt a hajnal. Ni, most lehajtja arcát a kezére! Ó, bár lehetnék kesztyű a kezén, hogy az arcához érjek!

ASZTRID Jaj nekem.

HABLATY Szól: - Szólj újra, fényes angyal, mert az éjben fejem fölött nekem oly glóriás vagy, akár a mennyek szárnyas hírnöke, a visszatorpanó, döbbent halandók fehéren-égre-ámuló szemének, míg nézik őt, hogy száll a lusta felhőn, a lég hullámain és elvitorláz.

ASZTRID Ó, Hablaty, mért vagy te Hablaty? Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el, s ha nem teszed meg, esküdj édesemmé és nem leszek Hofferson én se többé.

HABLATY Hallgassak-e vagy szóljak-e neki?

ASZTRID Csak a neved ellenségem, csak az: - Te önmagad vagy és nem Haddock. Mi az a Haddock? se kéz, se láb, se kar, se arc, se más efféle része az embereknek. Ó, hát légy te más név! Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi, bárhogy nevezzük, éppoly illatos. Így hogyha nem hívnának Hablatynak, e cím híján se volna csorba híred. Hablaty, lökd a porba a neved, s ezért a névért, mely nem a valód, fogd életem.

HABLATY Hadd fogjalak szavadnál. Hívj édesednek s újra megkeresztelsz. Így nem leszek már Hablaty soha.

ASZTRID Ki vagy te, ki az éjbe burkolózva megloptad az én titkomat?

HABLATY Nevem nem mondhatom meg a számodra, nem. Utálom a nevem, te drága szentség, mert néked ellenséged a nevem. Ha írva volna, nyomban összetépném.

ASZTRID Nyelvedről a fülem még nem ivott száz szót se, mégis ösmerem a hangját: Nem Hablaty vagy, nem egy Haddock vagy?

HABLATY Egyik sem, édes, hogyha nem óhajtod.

ASZTRID Hogy jössz be hozzánk, mondd nekem s miért? A fal magas, megmászni is nehéz s halál e hely - hiszen tudod, ki vagy -, Ha rokonaim rád találnak itt.

HABLATY Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által: Kőgát sosem riasztja a szerelmet, mit megtehet, meri is a szerelmem, nem szeghetik utam rokonaid.

ASZTRID De hogyha észrevesznek itt, megölnek.

HABLATY Ó, több veszély van a te két szemedben, mint húsz kardjukban: nézz reám szelíden, s nem árt nekem ádázkodó dühük.

ASZTRID Jaj, a világért meg ne lássanak.

HABLATY Az éj palástja eltakar előlük, s ha nem szeretsz, hadd leljenek meg ők. Hadd haljak inkább a haragjuk által, mint hogy szerelmed nélkül haldokoljak.

ASZTRID De mondd, e helyre kicsoda vezérelt?

HABLATY Szerelmem. Az unszolt keresni téged. Adott tanácsot s én neki szemet. Én nem vagyok hajós, de bárha volnál oly messze, mint a tengermosta partfok, ily áruért bizonnyal útrakelnék.

ASZTRID Az arcomon az éj álarca, látod, másképp leányos pír kendőzné arcom, azért, amit ma éjjel elkotyogtam. Az illem - ó -, az illem azt kívánná, hogy visszaszívjam, ámde félre illem! Szeretsz-e? Majd így szólsz - tudom -: „szeretlek" - S bízom szavadban, ámde mégsem esküdj, mert a szerelmeseknek hitszegésén Jupiter is kacag. Ó, Hablaty, valld meg nekem nyíltan: szeretsz-e, kedves: Ha azt hiszed, hogy könnyen kapsz meg engem, morcoskodom, nemet mondok kacéran, hogy udvarolj, másképp nem, a világért. Szép Haddock, lásd, lágy vagyok, nagyon, s azt véled így, hogy könnyűvérű voltam, de bízz te bennem, hűbb leszek tehozzád, mint kik ravaszdin kelletik maguk. Talán magam is ezt teszem - bevallom -, De észre sem vettem, mikor kilested bús vallomásom: most azért bocsáss meg, s ne szalmalángnak tartsd beösmerésem, mit a sötét éj fölfedett neked.

HABLATY Az áldott holdra esküszöm, kisasszony, mely a gyümölcsfákat ezüstözi -

ASZTRID Ne arra esküdj, a hold változékony, havonta másul az körös futásán, attól szerelmed éppoly ingatag lesz.

HABLATY Mire esküdjem?

ASZTRID Semmire sem esküdj: Vagy jól van, esküdj édes tenmagadra, bálványképemre, az én Istenemre s hiszek tebenned.

HABLATY Hogyha hű szerelmem -

ASZTRID Nem, mégsem esküdj: bár tetszel nekem, de ez az éji frigy sehogy se tetszik. Oly hirtelen, meggondolatlan és gyors, akár a villám, amely elcikáz s te azalatt még ki sem mondhatod: „Villámlott." Édesem, jó éjszakát. Szerelmünk bimbaját a nyári szellő virággá érleli, ha látlak újra. Jó éjt, jó éjt! Oly csöndesen aludj, mint amilyen szívem nyugalma - úgy.

HABLATY Hát így bocsátasz el, ily éhesen?

ASZTRID Hát mit kívánsz ma éjjel, édesem?

HABLATY Esküdj hűséget, mint tenéked én.

ASZTRID Hisz én előbb esküdtem, meg se kértél. Jaj, bár ne is esküdtem volna meg.

HABLATY Ó, visszavonnád esküdet s miért?

ASZTRID Hogy tiszta szívvel újra visszaadjam. Ám arra vágyom, ami az enyém már: Szerelmem oly nagy, mint az óceán s oly mély, adok neked belőle, lelkem s több lesz nekem: mindkettő véghetetlen. Neszt hallok ott bent, Isten áldjon, édes!

Mala a szobából Júliát szólítja

Megyek, Mala, szép Haddock, legyél hű. Várj egy kicsit, azonnal itt leszek.

Bemegy a szobába

HABLATY Ó áldott, áldott éj! Mivel hogy éj van, félek, hogy az egészet álmodom csak, oly bűvös-bájos, túlédes valónak.

Asztrid fönn visszatér

ASZTRID Pár szót, szívem, aztán jó éjszakát. Ha tisztesen szeretsz és célod az, hogy elvegyél, izend meg azt nekem azzal, kit elküldök hozzád ma reggel, hol és mikor tartjuk meg esküvőnket? s én életem a lábadhoz rakom, s követlek, én uram, akárhová.

MALA (belülről) Kisasszony.

ASZTRID Tüstént megyek. De hogyha másra gondolsz, kérlek -

MALA (belülről) Kisasszony!

ASZTRID Jó, no jó, megyek már: Hagyd abba ezt s hagyj engem bánatomnak: Szóval üzend meg reggel.

HABLATY Isten engem.

ASZTRID És most ezerszer is jó éjszakát.

HABLATY Rossz éjszakát, mert fényt csak arcod ád.

Asztrid bemegy

Futunk a kedveshez, mint kisdiák, ki könyveit vidáman sutba vágja, s úgy válunk tőle, mint a kisdiák, ki szontyolodva ballag iskolába.

Lassan indul. Asztrid visszatér

ASZTRID Hiló, hiló. Mint solymász suttogok ki visszacsalja jámbor madarát! Rekedt a rabság, fönnen nem beszélhet, másképp a Visszhang odvát is betörném s légtorka elrekedne a szavamtól, úgy szólogatnám Hablaty nevét.

HABLATY A nevemet most lelkem hívogatja: Ezüst a kedves édes hangja éjjel, lágy muzsika figyelmező füleknek.

ASZTRID Hablaty!

HABLATY Édesem!

ASZTRID Hány órakor küldjek tehozzád majd reggel?

HABLATY Kilenckor.

ASZTRID Ott lesz bizonnyal. Húsz év múlik addig. Mért hívtalak is vissza? Elfeledtem.

HABLATY Hadd álljak itt, amíg eszedbe nem jut.

ASZTRID De elfelejtem ám, ha itten állasz; S az jut eszembe, hogy te vagy előttem.

HABLATY Akkor csak állok, hogy mindent feledjél s én is feledjem házam és hazám.

ASZTRID Mindjárt virrad. Jó volna már, ha mennél, de nem tovább, mint pajzán lányka sólyma, amit fölugrat egy kicsit kezéről - szoros bilincsén a szegény rabot -, Aztán selyemzsinórja visszarántja, mert boldog és irigyli, hogy szabad.

HABLATY A madarad lennék.

ASZTRID Ha az lehetnél. De úgy becéznélek, hogy belehalnál. Jó éjt! Jó éjt! Lásd, válni is alig tudok s jó éjt kívánnék - hajnalig.

Bemegy

HABLATY Pilládra álom, a szívedbe béke! Mint álom, béke lengenék fölébe. A szentatyához kell most elszaladnom, hogy gyámolítsa e boldog kalandom. (El)

Hát sikerült. Majd jövök, asszem hétvégén...