Itt van a mai harmadik rész :D

Hibbant. Köztér.
Takonypóc, Halvér, apród és szolgák jönnek

HALVÉR Takonypóc, kérlek, siessünk innen. Forró a nap, Hoffersonék kijöttek. És hajbakapnánk, hogyha ránk találnak. Forró napon jobban forr a bolond vér.

TAKONYPÓC Te is szakasztott olyan vagy, mint azok a tisztek, akik mihelyt átlépik a csapszék küszöbét, az asztalra dobják kardjukat, és így fogadkoznak: „Isten adja, hogy ne legyen rá szükségem." De alig hajtanak föl két kupát, már a csapos vérét is csapra verik, akár van rá szükség, akár nincs.

HALVÉR Hát csakugyan ilyenféle fickó volnék?

TAKONYPÓC Ide hallgass. Olyan heves vérű verekedő vagy, mint bármelyik talián. Úgy kijössz a sodrodból, hogy azonnal megbolondulsz, s úgy megbolondulsz, hogy azonnal kijössz a sodrodból.

HALVÉR Ne mondd!

TAKONYPÓC Úgy bizony. Ha két olyan fickó élne a föld hátán, mint te, akkor nemsokára egy se volna, mert az egyik bizonyára agyonverné a másikat. Te például belekötsz abba, akinek a szakállában egy szállal több szőr van vagy kevesebb, mint a tiedben. Belekötsz abba, aki diót tör, ha másért nem, hát azért, mert a szemed diószínű, s ilyesmi neked okvetlenül szemet szúr. Fejed úgy tele van kötekedéssel, mint tojás a sárgájával, pedig a sok verekedésben ugyancsak kilyukasztották a fejedet, akár egy tojást. Belekötöttél abba is, aki köhögött az utcán, hogy ne keltse föl valahogy azt a kutyát, amelyik a napon aludt. Vagy talán nem kezdtél ki egy szabóval is, mert új zekéjét húsvét előtt vette föl? Aztán egy másikkal, mert új cipellőjébe ócska szalagot biggyesztett? Mégis te akarnál engem visszatartani a kötözködéstől.

HALVÉR Ha olyan kötözködő volnék, mint te, az életemért egy garast se adnának.

TAKONYPÓC Hát ki ad érte többet? Te garasos himpellér.

HALVÉR Fejemre, itt jönnek Hoffersonék.

TAKONYPÓC Sarkamra, én nem bánom.

Dagur, kíséretével

DAGUR Légy a nyomomba. Jó napot, urak. Egy szóra kérem egyikőtöket.

TAKONYPÓC Miért csak egy szóra? Toldd meg valamivel, s mondd, hogy egy kardvágásra is.

DAGUR Állok elébe, mihelyt alkalmat adsz rá.

TAKONYPÓC Én ugyan nem adok neked alkalmat se. Szerezzél magadnak.

DAGUR Takonypóc, te egy húron pendülsz Hablattyal.

TAKONYPÓC Egy húron pendülök? Hát mióta nézel bennünket hegedűsöknek? Ha azonban mindenáron azoknak tartasz, majd elhegedüllek. Itt a nyirettyűm. Ezzel foglak megtáncoltatni. Akkor majd meglátod, hogyan pendülünk egy húron.

HALVÉR Ne pörlekedjünk itt a népes utcán: Egy csöndesebb köztérre menjetek. Ott intézzétek el ezt a civódást, vagy váljunk széjjel. Minden szem reánk néz.

TAKONYPÓC Csak nézzenek, azért van a szemük. Én senki kedvéért se moccanok.

DAGUR Hát béke véled: itt az én legényem.

Hablaty jön

TAKONYPÓC Akasszanak föl, hogy ha ő legényed. Állj a porondra és akkor legénykedj. Majd megmutatja ő, ki a legény.

DAGUR Hablaty, oly határtalan gyűlöllek, hogy most csak egy szót mondhatok: Te rongy!

HABLATY Dagur, szeretni téged van okom, ez menti, hogy megfékezem dühöm ily üdvözletre: rongy én nem vagyok: Élj boldogul. Látom, nem ismersz engem.

DAGUR Tacskó, ilyesmi sose mentheti, hogy megsértettél. Rajta, rántsd ki kardod.

HABLATY Nem, nem igaz, én nem sértettelek meg. Jobban szeretlek, mintsem sejtheted. Míg nem tudod meg, hogy miért szeretlek, jó Hofferson - s e név oly drága nekem, mint a sajátom -, kérlek, érd be ezzel.

TAKONYPÓC Ó, gyáva, becstelen, hunyász alázat! Alla stoccata, döntse el a kard. Dagur, patkányfogó te, indulunk hát?

DAGUR Mit akarsz tőlem?

TAKONYPÓC Semmit, jó macskakirály, pusztán kilenc életed közül az egyiket. Ezzel majd csak elbánok, sőt ha jól viseled magad, akkor kicserzem a másik nyolcat is. Egy-kettő, rántsd ki kardod, különben kirántalak, mint egy csirkét.

DAGUR Állok elébe.

HABLATY Takonypóc, dugd vissza kardodat.

TAKONYPÓC Passado, rajta, rajta!

Vívnak

HABLATY Halvér, húzz kardot, csapd le kardjuk, urak gyalázat, hagyjátok már abba! Dagur! Takonypóc! - A hercegnőnk nem tűr Hibbant utcáin vívást.

Dagur! Takonypócom! - állj.

Dagur és barátai el

TAKONYPÓC Megsebeztek. Jaj, dögvész mind a két családra! Végem. Elment s kutya baja.

HALVÉR Mi, megsebeztek?

TAKONYPÓC Csak karcolás, de nekem épp elég. Hol az apródom? Hozz, kölyök, seborvost.

Apród el

HABLATY Bátorság, pajtás. A sebed nem oly nagy.

TAKONYPÓC Na, nem oly mély, mint egy kút, nem is oly széles, mint egy templomajtó, de hát nekem éppen elég: szólíts meg holnap, meglátod, milyen komoly ember leszek. Annyi szent, engem kifüstöltek ebből a világból: dögvész mind a két családra. Tyű a keservét, egy ilyen kutya, egy ilyen patkány, egy ilyen egér hogy halálra karmolt. Ez a szájhős, ez a zsivány, ez a gazfickó valósággal könyvből vív. Mi az ördögbe is jöttél közénk? Épp a kardod alatt sebeztek meg.

HABLATY Én jót akartam.

TAKONYPÓC Segíts egy házba hát, Halvér, elájulok. Dögvész mindkét családra. Ők tettek engem férgek ételévé. Nekem ugyan megadták - átok, átok!

Halvértől és szolgáktól támogatva el

HABLATY Ez a nemes, a herceg rokona, igaz barátom itt hever leszúrva, miattam, és a becsületemen folt, Dagur szitkától, ki egy óra óta a sógorom. Jaj, édes Asztridom, szépséged engem nővé lágyított. most megpuhult bátorságom acélja.

Halvér visszajön.

HALVÉR Ó, Hablaty! Jó Takonypóc meghalt! Ez a dicső lélek felhőkbe vágyott, nagyon korán elrúgta ezt a földet.

HABLATY Sok bús napom lesz még ily fekete: Jön majd a vég, ez itt csak kezdete.

HALVÉR A vad Dagur ím újra visszajön.

HABLATY Él és ujjong s Takonypóc megölve. Szállj vissza hát az égbe, bölcs kímélet, Eztán vezess el, tűzszemű harag.

Dagur visszatér

Dagur, előbb engem „rongy" -nak neveztél, vond vissza ezt. Mert Takonypóc lelke még itt kereng most a fejünk fölött és várja lelked, hogy kövesse őt: Te, vagy én, vagy mindketten elkísérjük. -

DAGUR Hitvány kölyök, ki véle összeálltál, most véle mégysz majd.

HABLATY Ezt ez döntse el.

Vívnak, Dagur elesik

HALVÉR Hablaty, fuss, rohanj! Polgárok az utcán, Dagur megölve: - Mit nézel? - a hercegnő halálra ítél, ha kézre jutsz. - Szedd az irhád, el, el!

HABLATY Jaj, én balsors bolondja.

HALVÉR Hát mit állasz?

Hablaty el. Polgárok, tisztek jönnek

ELSŐ TISZT Hol az, aki Takonypócot megölte? Dagur, az a gyilkos hova futott?

HALVÉR Itten hever Dagur.

ELSŐ TISZT Kelj föl, kövess. A hercegnőnk nevében, jöjj, ha tudsz még.

Hercegnő kíséretével, Haddock, Hofferson, Haddockné, Hoffersonné és mások

HERCEGNŐ Ki kezdte ezt a véres hercehurcát?

HALVÉR Ó, hercegnő, elmondom, hogy rendre lásd a végzetes harcot, a bús csapást. Itt fekszik az, kit Hablaty döfött le, s ki hős öcséd, Takonypócot ledöfte.

HOFFERSONNÉ Dagur öcsém! Ó, a bátyám fia! - Ó, hercegnő! Ó, férjem! - Hát hullnia kellett vérének? - Hercegnő, most ezért, a mi vérünkért onts Haddock-vért. Ó, én öcsém, öcsém!

HERCEGNŐ Halvér, a pörpatvart ki kezdte?

HALVÉR Dagur, kinek Hablaty lett a veszte. Hablaty mondta, hogy miért civódik ily semmiség miatt, eszébe hozta magas tilalmad - mindezt lágy szavakkal, nyugodt nézéssel, hajlott-laza térddel - s Dagur dühe a nyájas békítésre süket maradt. Ám amikor acélját rászegzi hős Takonypóc szívére, s az feldühödve vissza-visszaszúr, egyik kezével félrecsapva bőszen a hűs halált, másikkal visszaküldve Dagurnak, aki fortélyos cselével felel: Hablaty hangosan kiáltoz: „Elég fiúk"! - s gyorsabban, mint a nyelve, ügyes acélja szétveri a kardjuk, közéjük ugrik s pont e kard alatt Dagur halálra szúrja - rút döféssel - Takonypócot, mire Dagur megugrik. Ám Hablatyhoz nyomban visszajő, kiben csak ekkor forr föl a harag, mint villám csapnak össze, nincs időm kardot se húzni, és Dagur halott már. Hablaty fut, látom szaladni, ó: Ha nincs így, haljon meg Halvér.

HOFFERSONNÉ Ő is rokon, fajtája Haddock, nem mond valót, minden szavába düh: húszan támadtak ellene, amíg ezt az egyet levágták kardjaik. Hablaty gyilkos, bosszúért kiáltok, nem élhet ő, ki megölé Dagurt.

HERCEGNŐ Meg. És ő Takonypócot ölte meg. Az ő áldott véréért ki fizet?

HADDOCK Nem Hablaty, Takonypóc barátja. Dagurt ő, mint a törvény kívánja, halálnak adta.

HERCEGNŐ S ezzel rést ütött a mi jogunkon: számkiűzzük őt. Patvarkodó viszálytok én is érzem, vérem csöpög, a csúnya harcba vérzem. De oly nagy sarcot mérek én ki rátok, hogy majd titeket is lesújt ez átok. Süket leszek a vádra és panaszra, nem lesz imának, könnynek semmi haszna, ne szóljatok: Hablaty fusson el, halálfia, ha bárki rája lel. A testet el, parancsomat teszik most. Mind gyilkos az, ki szánja még a gyilkost.

Mind el