Szoba Hoffersonék házában.

Hoffersonné és Mala bejön

HOFFERSONNÉ Hol a leányom, Mala? Hívd be őt.

MALA Már hívtam, oly igaz, amint igaz, hogy szűz voltam tizenkét éves koromban. Hé, báránykám! Madárkám! Ejnye, hol van? Hé, Asztrid!

Asztrid jön

ASZTRID Ki hív?

MALA Anyád.

ASZTRID Anyám? Nos, itt vagyok, mi tetszik?

HOFFERSONNÉ Hát azt akarnám - Mala, hagyj magunkra, négyszemközött; de nem, jöjj vissza, Mala. Inkább te is halld, mit beszélgetünk - Tudod, hogy a kislányom már nagyocska -

MALA Órára is megmondhatom korát.

HOFFERSONNÉ Még nincs tizennégy.

MALA Tizennégy fogamra - Miből alig lehet ma (azt hiszem) négy -, Még nincs tizennégy. Mondjátok, mikor lesz Mostan vasas Szent Péter napja?

HOFFERSONNÉ Két hét és pár nap múlva.

MALA Mindegy, bármikor, azon az éjszakán lesz épp tizennégy. Zsuzsim meg ő - Isten nyugtassa őt - Egyívású. Zsuzsim elvette Isten, nem érdemeltem: - szó mi szó, aszondom - Vasas Szent Péter éjén lesz tizennégy, akkor bizony, emlékezem reá. A földrengésnek már tizenegy éve s én éppen aznap választottam el, mivel hogy ürmöt kentem a csöcsömre, künn a galambdúcnál sütött a nap - Az úrral akkor Perembe jártak - Van még eszem csak - szó mi szó, aszondom - Mikor a mellem bimbaján az ürmöt lenyalta ez a kis csacsi, s fanyar volt, dühösködött, így rázta a csöcsöm. Most reccs galambdúc, ész nélkül futottam, zargatni sem kellett nagyon. Hát ennek épp tizenegy éve van. Már állni is tudott, a szent keresztre, futkározott, boklászott erre-arra. Előző nap beverte homlokát, és az uram - nyugtassa őt az Isten - Tréfás egy ember volt, fölkapta nyomban: „No", mondta, „kislány, az arcodra estél? Ha több eszed lesz, majd hanyatt esel te, Ugye, Julis?" Aztán a kis komiszka máris csitult s azt mondta rá: „Aha." No lám, a tréfaság valóra válik! Ha ezer évig élek, sem felejtem: „Ugye, Julis?" mondotta az uram, s a kis komiszka rávágott: „Aha."

HOFFERSONNÉ Elég legyen már, kérlek, végre hallgass.

MALA No hallgatok. De hát muszáj nevetnem, hogy elcsitult, s azt mondta rá: „Aha", pedig biz' isten oly nagyocska púp volt a homlokán, mint egy kokas monya, rútul beverte, rítt keservesen. „No", mondta az uram, „arcodra estél? Ha több eszed lesz, majd hanyatt esel te, Ugye, Julis?" S csitulva szólt: „Aha."

HOFFERSONNÉ Csitulj te is, ha mondom, csitt, dadus, csitt.

MALA Csitt, szót se hát. Isten tartson sokáig. Sosem szoptattam ily remek babuskát. Csak azt kívánnám még megérni, hogy majd férjhez mehess.

HOFFERSONNÉ Férjhezmenésről: én is éppen erről szólnék veled. - Mondd, Asztrid, leányom, hajlandó volnál férjhezmenni te?

ASZTRID Nincs a világon ennél szebb dolog.

MALA Nincs szebb dolog! Ha nem volnék dadád, azt hinném, tejjel szoptál bölcsességet.

HOFFERSONNÉ Gondolj reá hát, ifjabb nők tenálad, itt Hibbantban - s mind előkelőek - Most már anyák: ha visszagondolok, a te korodban én is anya voltam. Te meg leány. Száz szónak egy a vége: A délceg Gusztáv kéri a kezed.

MALA Az ám a férfi, kislány, párja sincsen, széles világon - férfi az, viaszkból.

HOFFERSONNÉ Ilyen virág nincs Hibbant nyarában.

MALA Virág: jól tetszik mondani: virág!

HOFFERSONNÉ Mit szólsz? Szeretnéd ezt a nemesúrfit? Ma este a bálunkra eljön ő is, olvasd az ifjú Gusztáv kedves arcát, e könyvet, mit a Szépség tolla írt, figyeld a sorok kedves vonalát, egyik a másnak csak tartalmat ád. S ami a könyvben tán rémlik kavargón, azt a szemében megleled: a margón. Szép, drága könyv, kötetlen és szerelmes, csak egy kötés kell és tökéletes lesz. Aztán, amint tengerben él a hal, csinos külső gazdag belsőre vall. Hiszen a könyv is úgy kívánatos, mikor arany-szót zár arany-kapocs. Zárd el magadba ajándékodat, s nem lesz ezáltal kisebb, vékonyabb.

MALA Sőt vastagabb a jó férjtől a nő.

HOFFERSONNÉ Egy-kettő, mondd, tudnád szeretni Gusztávot?

ASZTRID Szeretném látni, hogy szeressem-e, de nem lövellem a tekintetem mélyebbre, csak mint meghagytad nekem.

Szolga jön

SZOLGA Jaj, nagyasszony, a vendégek meggyöttek, a vacsorát föltálalták, a kisasszonyt keresik, a kamrában szidják a dajkát, mint a bokrot, minden tótágast áll. Én futok fölszolgálni, kérem, jöjjenek tüstént.

HOFFERSONNÉ Tüstént.

Szolga el

Leányom, az úrral beszéljél.

MALA Menj, fruska, a szép napra jő a szép éj.

Elmennek

És ezzel is megvagyok. Remélem még tudok hozni részeket hétköznap, mert nem tudom mennyi tanulnivaló lesz. Szóval majd legközelebb találkozunk.