Helyszín: Hibbant, Köztér 

Zápfej és Fafej karddal, pajzzsal felfegyverkezve jön

ZÁPFEJ Na, Fa, most már aztán semmit se fogunk zsebre vágni.

FAFEJ Az nem is tanácsos. Mivelhogy aki zsebre vág valamit, azt nyomban dutyiba vágják.

ZÁPFEJ Nem érted. Úgy kirántom a kardom, hogy olyant még nem ettek.

FAFEJ Hát ebben már igazságod lehet. Kirántott kardot még bizonyára nem ettek.

ZÁPFEJ Ha én fölindulok, akkor mindjárt vágok.

FAFEJ Tudod, mit vágsz? Pofákat. De nem a másokét. Ahhoz te nehezen indulsz föl, komé.

ZÁPFEJ De csak jöjjön ide egy Haddock-kutya, tudomisten, fölindulok.

FAFEJ Nézd: aki fölindul, az mozog, ennélfogva, ha fölindulsz, el is indulsz. a bátor azonban áll.

ZÁPFEJ Nem áll. Mihelyt megpillantok egy Haddock-kutyát, föl is indulok, meg is állok, mint a cövek. A Haddock-ék minden pereputtyát fal mellé szorítom.

FAFEJ De mi nem lányokkal harcolunk, komé.

ZÁPFEJ Bánom is én. Én senkivel se ösmerek irgalmat: ha a férfiakat letepertem, következnek a lányok.

FAFEJ Csakhogy ezt ám a gazdánk nem hagyja helyben.

ZÁPFEJ Majd helybenhagyom őket én.

FAFEJ Érzed annak a súlyát, amit most mondasz?

ZÁPFEJ Majd megérzik a lányok: nagydarab marha ember vagyok.

FAFEJ Marha vagy, annyi szent, nagy marha. Rántsd ki a fringiád, jön két Haddock-cseléd.

ZÁPFEJ Kard-ki-kard. Köss beléjük elül, én majd födözlek hátul.

FAFEJ De én már hátul se födözlek föl.

ZÁPFEJ Sose félts engem.

FAFEJ Félt a nyavalya.

ZÁPFEJ Ne sértsük meg a törvényt: hadd kezdjék ők.

FAFEJ Én majd elsétálok előttük: pofákat vágok rájuk. Értsék, ahogy akarják.

ZÁPFEJ És ahogy merik. Én pedig fügét mutatok nekik. Tűrjék, ha van hozzá pofájuk.

Bélhangos, Drago jön

BÉLHANGOS Nekünk mutatja kend azt a fügét?

ZÁPFEJ Csak úgy fügét mutatok.

BÉLHANGOS Nekünk mutatja kend azt a fügét?

ZÁPFEJ (félre Fafejhez) Te, megsértjük avval a törvényt, ha azt mondom, hogy nekik mutatom?

FAFEJ (félre Zápfejhez) Dehogy.

ZÁPFEJ Nem kendteknek mutatom, csak úgy fügét mutatok.

FAFEJ Talán belénk akar kend kötni?

BÉLHANGOS Dehogyis akarok belekötni kendtekbe.

FAFEJ Mert ha akar, állok elébe: az én gazdám van olyan úr, mint a kendé.

BÉLHANGOS De nem különb.

ZÁPFEJ No jól van, komé, jól van.

FAFEJ (félre Zápfejhez) Mondd, hogy különb: itt jön a gazdánk egyik atyjafia.

ZÁPFEJ Különb az, komé, különb.

BÉLHANGOS Hazudsz.

ZÁPFEJ Ha férfiak vagytok, vágjatok beléjük. Fa, most mutasd a mestervágásod.

Vívnak, Halvér jön

HALVÉR Széjjel, bolondok! (Leüti kardjukat) Be kardotok. Nem tudják, mit csinálnak.

Dagur jön

DAGUR Hát karddal állsz e pipogyák közé? Na rajta, és nézz szembe a halállal.

HALVÉR Békét akartam: dugd be kardodat, vagy jöjj s mi együtt válasszuk el őket.

DAGUR Karddal papolsz békét? Utálom azt, akár a poklot s minden Haddockot. Rongy, védd magad!

Vívnak. Mind a két házból nép tódul ki, beleelegyedik a verekedésbe, majd polgárok jönnek botokkal

POLGÁROK Fustélyt, botot, kést! Verd csak, üsd agyon! Fúj, Hoffersonék! Fúj-fúj, Haddockkok!

Hofferson hálóköntösben jön Hoffersonnével

HOFFERSON Mi lárma ez? Hé, adssza hosszú kardom!

HOFFERSONNÉ Mankót, mankót! - minek neked a kard?

HOFFERSON A kardomat! - Vén Haddock is itt van, hogy rázza rám ingerkedő vasát.

Haddock, Haddockné jön

HADDOCK Gaz Hofferson - hagyj engem, hagyj, ha mondom.

HADDOCKNÉ Lépést se tőlem, nem fogsz vívni véle.

Hercegnő jön, kíséretével

HERCEGNŐ Ti békebontó, zendülő cselédek, szomszédi vértől mocskosult vasakkal: Nem hallotok? Mit! emberek, ti barmok! Hát lángotok az eretekbe zajgó bíborpatakkal oltanátok el? Halálfia, ki vérszínű kezéből le nem veti ádázkodó vasát és most se hallgat feldühödt urára. - Csip-csup szavak miatt már harmadízben polgárviszály támadt, zavarva békénk, miattatok, Hofferson s Haddock, hibbant agg polgárai pedig lerúgva tisztes, úri köntösük vén fringiát ragadtak vén kezükbe rozsdás patvarkodástokat leverni: Hát az, aki még egyszer lázad itten, az életével fog fizetni érte. Mostan tehát mindenki hazatér: Te, Hofferson, azonnal énvelem jössz, s te, Haddock, ma délután keress föl a városházi székülőtanácsban, ottan tudod meg, mit határozunk majd. Még egyszer: aki nem megy most se - meghal!

HADDOCK Mondd, ki kavarta föl e régi harcot? Öcsém, te itt voltál a kezdeténél?

HALVÉR Ellenfeled cselédjei s tiéid, mikor kiléptem, már egymásra mentek. Én hát közéjük álltam: erre jött a vad Dagur, kezében puszta karddal, szitkot lehelt fülembe, vívni hívott, vagdalta kardjával a levegőt, mely csak fütyült reá, sértetlenül. Aztán döfödjük egymást és püföljük, sokan kifutnak, minden penge serceg, míg végre jön és szétválaszt a Hercegnő.

HADDOCKNÉ Hol Hablaty? - mondd, nem láttad te még ma? Jó, hogy nem volt e csúf csetepatéba.

HALVÉR Egy órával korábban, hogy a szent nap keletnek aranyablakán kikukkant, bolyongni űzött nyugtalan kedélyem, a szikamor-liget körül, amely nyugat felől övedzi városunkat, láttam fiad, ő már korán elindult. Hozzá siettem, ám hogy észrevett, a fák alá lopódzott hirtelen. Én - mert tudom magamról, hogy az érzés mélyebb, mikor egész magunk vagyunk - Érzésemet követtem és nem őt, s kerültem őt, ki engem elkerült.

HADDOCK Hajnal felé már látták gyakran erre, locsolta a friss harmatot könnyével, felhőt dagasztott sóhaj-fellegekkel. De amikor a mindent-kedvelő nap Távol-Keleten, Aurora ágyán széthúzza a borongó kárpitot, szalad a fény elől borús fiam, bezárja a szobája ablakát, kicsukja onnan a napot, verőfényt és mesterséges éjszakát csinál: Bús gondja egyre nő, akár az éjjel, ha jó tanács nem űzi végre széjjel.

HALVÉR És nem tudod, bátyám, mi az oka?

HADDOCK Ha sejteném! De erről nem beszél.

HALVÉR Mért nem fogod hát vallatóra egyszer?

HADDOCK Faggattam én is, sok barátja is: De csak a szíve a tanácsadója. És erre hallgat - nem tudom, miként -, Elfordul ő a fürkész, vizsga szemtől, akár a bimbó, mit rág csúnya féreg s nem tárja ki a szirmait a légnek, és nem ajánlja szép arcát a napnak. Mihelyt tudjuk, miért hullt e bú rája, megleljük azt is, hogy mi a kúrája.

HALVÉR Nézd, erre jő: siessetek tovább. Törik-szakad, én meglelem okát.

HADDOCK Ha gyónna néked - bár lehetne hinnem -, De boldog volnék. Asszonyom, jer innen.

Haddock és Haddockné el. Hablaty jön

HALVÉR Öcsém, jó reggelt!

HABLATY Ily ifjú a nap?

HALVÉR Most múlt kilenc.

HABLATY Időnk a bú alatt hosszúra nyúlik. Az apám szaladt el?

HALVÉR Az. - Mért hosszú a napja Hablatynak?

HABLATY Mert nincsen, ami megkurtítsa, testvér.

HALVÉR Szeretsz valakit?

HABLATY Vége!

HALVÉR Nem szeretsz hát?

HABLATY Az nem szeret, akit én szeretek.

HALVÉR Jaj, a Szerelem szemre oly szelíd, s goromba zsarnok, hogyha közelít.

HABLATY Jaj, ő magának mindig elegendő, szem nélkül is lát, bár szemén a kendő! - Mondd, hol eszünk? Ó, jaj. - Mi volt a patvar? Ne is beszélj, mindent hallottam itt. Sok-sok gyűlölség s tenger szerelem:  Veszett szerelem! Szerelmes gyűlölség! Ó, valami, mi semmiből fogant! Ó, súlyos könnyűség, komoly üresség, gyönyörű alakok torz zűrzavarja! Ólompehely, hidegtűz, éberálom, beteg egészség, minden, ami nem! Így szeretek én, s ezt nem szeretem. Nem is nevetsz?

HALVÉR Inkább sírok, barátom.

HABLATY Min sírsz, te jó szív?

HALVÉR Jó szíved baján.

HABLATY Aki szeret, mind ily bolond, na lám. A mellemet a bánat súlya nyomta, te tőlem elvetted, de erre nyomba több lett enyém: szóval mivel szerettél, nőtt bánatom s új béklyóba verettél.Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz, majd szikratűz a szembe, hogyha győz, s ha fáj, könnyekből egy nagy óceán. Mi más szeretni? Higgadt, tiszta téboly - Édes vigaszság, epe, ami szétfoly. - Áldjon az ég.

HALVÉR Várj! Én megyek veled. Megbántsz nagyon, ha meg nem engeded.

HABLATY Csitt, elvesztettem önmagam, ne szóljál. Hablaty nincs itt: máshol valahol jár.

HALVÉR Mondd meg nekem, komolyan, kit szeretsz?

HABLATY Hát nyögjek is, beszéljek is?

HALVÉR Ne nyögj, csak mondd meg komolyan.

HABLATY Végrendelkezni kell szegény betegnek - Beszélni kell annak, akit temetnek? Hát komolyan, én egy - nőt szeretek.

HALVÉR Egy nőt? Hisz ezt sejtettem én előbb is.

HABLATY Micsoda ész vagy. S a hegyébe: szép.

HALVÉR Így célt el nem hibáznék semmiképp.

HABLATY De elhibáznád: mert neki hiába Cupido nyila, szűz, akár Diána. A tisztesség a vértje, és ha víjja, rajt széttör a szerelem csitri íja. Szerelmes csók kis ostromát kacagja, szemek tüzét, s nem nyitja ki ölét a szent nőt is megszédítő arany. Szépsége gazdag - árva diadal - Mert hogyha hal, szépsége véle hal.

HALVÉR Megesküdött, hogy szűz marad, azér?

HABLATY Igen kucorgó, így tehát pazér. A szépség, mit koplaltat a szigor, sok szép reményt, utódot eltipor. Szép és nagyon jó, állja a delejt, ő égbe jut s engem pokolba ejt. Szeretni nem akar e szűzi lélek s az esküje halálom: holtan élek.

HALVÉR Akkor felejts el emlékezni rá.

HABLATY De hogy felejtsek emlékezni, kérlek?

HALVÉR Úgy, hogy tekints a többi nő felé, hisz annyi szép van még.

HABLATY De akkor én még szebbnek érzem őt, tökéletesbnek. Fekete álca hölgyek homlokán arról beszél, milyen fehérek ők. Ki megvakul, az nem feledheti szemevilága régi, drága kincsét. Egy nőt mutass, kinél nincs szebb a földön, s arcáról én azt olvasom ki majd, hogy nála is különb, százszorta szebb. Eh, nem tanítsz feledni engemet.

HALVÉR De megtanítlak majd, nem engedek.

Elmennek

Nos, ez lenne az első rész első fejezete. Hamarosan jövök folytatással. Remélem lesznek olyanok, akik rátalának erre az irományra...