Csak egy pillanat volt, épphogy odanèztem,
Láttam lebegő tested elùszni a vízen
S hallottam ahogy hófehér bőröd
A kéksèggel sercegve egybefűződött.

Hajadat a hínár franciàsra fonta
Éles vonàsaid a napfény àtrajzolta,
S tudtam, hogy kezeddel nyúlnàl utánam
De én nem tudtam mozdulni a rám tapadt ruhàban.

Szàdat kinyitottad, virág folyt belőle
S nem volt szükséged többé levegőre
Mert elmerültèl az ezüst habok között
S lelked a mennyországgal összeütközött.

Most itt vagyunk ketten, egymás kezét fogjuk
Felfüggesztettem egy régi pillanatot
Az idő függönyèn együtt àtzuhantunk
Hátha meglàtom, hogy kivetnek a habok.