Tudom, elég gáz, hogy erről ÉN papolok Neketek, amikor én is csak egy kezdő író vagyok néhány kezdetleges sztorival... de nem érdekel.

Ebben a részben nem nyelvtani (de természetesen az is fontos egy jó sztorihoz), hanem inkább tartalmi hibákról lesz szó, remélem hasznosnak fogjátok találni.

***

1) A történet alapja

Szerintem mindenki tudja, hogy mit értek ez alatt. A történet ,,alapvonala", amelynek lényegével egyébként sokan nincsenek tisztában.

Minden regényt ugyanis bele lehet sűríteni egy rövidke mondatba.

Például:

Fantasy = A valamilyen okból különleges hős sok viszontagság árán legyőzi (vagy esetleg nem) a gonoszt.

Romantikus = A főszereplő sok szenvedés árán végül összejön a szerelmével [wattpaden ez 90%-ban azt jelenti, hogy a csaj az ,,álompasival" járni kezd] - VAGY - végül szakítanak - VAGY - esetleg nem jönnek össze, de a folyamat azért csöpögősen van megfogalmazva.

Rejtély/krimi = Egy gyanús esetet nyomoznak ki.

És így tovább...

A lényeg igazából az, hogy a Ti sztoritokra ezeket a tipikus mondatokat rá tudjátok illeszteni. A magyar wattpad felhasználóira ugyanis nagyon jellemző, hogy egyszerűen nem tudják a sztroijukat besorolni egy adott kategóriába.

Mondok is egy példát, hogy értsétek, mire gondolok: a FANTASYBAN mit keres egy olyan regény, ami másról sem szól, mint mondjuk egy ember és egy angyal csöpögős történetéről??? Oké, persze, az angyal az természetfeletti meg minden, de a történet az alapvetően ROMANTIKUS. És ilyenkor ezt kell nézni. Ráillik az, hogy a főhős legyőzi a gonoszt? Maximum azt a gonoszt, amelyik a KAPCSOLATUKAT akadályozza. Véghez visz egy hőstettet, ami nem köthető a kapcsolatához? NEM. Akkor meg miről beszélünk?

A fantasyban a szerelmi szál MELLÉKES. Nem csak az határozza meg a főhős cselekedeteit, hogy mit mondott neki a szerelme, hanem az IS, hogy az ellenség mit tesz/tervez, stb... Ha valaki olvasta a Gyűrűk urát vagy az Eragont, az tudja, miről beszélek. Az itteni sztorik azokhoz képest labdába sem rúghatnak.

De itt egy másik példa is, hogy ne csak a fantasyről papoljak: ha van olyan kategória, hogy ,,random", akkor a rajzokat, wattpades kritikákat illene odatenni, nem? És akkor még nem is mondtam a ff-öket...

2) A csattanók és a fordulatok

Sok sztori lapos. Nincs benne semmi fordulat, csattanó, esemény, stb. Semmi. Egy átlagos szereplőről [általában lányról...] szól, akinek az unalmas életéről kaphatunk képet. És akkor itt jön a logikus kérdés: az ilyet minek írják??? Ne értsetek félre, nem akarlak bántani, de amikor egy könyvnek az a címe, hogy pl ,,Egy átlagos lány élete" vagy ,,Egy átlagos nyár", akkor én abba bele sem kezdek, mert úgy vagyok vele, hogy ,,minek?".

És itt jön a segítség:

Egy normális regénynek, ha megfigyelitek, kettő-három (esetleg négy) fő csattanója van.

Például:

BEVEZETÉS: A történet beindul, kezd előkészülni az első csattanó. [Btw, nagyon fontos, hogy NE egy átlagos nappal kezdjétek!!! Valaminek mindig történnie kell, ami nem átlagos, különben az olvasó beleun!]

1. CSATTANÓ: Bonyadalom, baj, stb.

KÖZEPE: Valahogyan túlélik a veszedelmet, közeleg a nagy csattanó.

2. CSATTANÓ: A szálak összefutnak, a főhős akár meg is halhat, vagy nagy baj érheti.

VÉGE: szálak elrendezése.

Ha megfigyelitek, akkor a filmekben is ugyanígy szokott történni. Amikor még nem jársz/épp ott vagy a felénél, de minden boldognak tűnik, akkor tudod, hogy még lesz valami baj/veszekedés/csata/stb. Ez szinte mindig így van, és ha ezeket a szabályokat betartod, akkor az olvasóid sem alszanak be. A wattpad persze annyiban más, hogy itt MINDEN egyes részt izgalmasnak, eseménydúsnak kell megírnod, mert itt sokkal nagyobb az esélye, hogy közben abbahagyják. Az persze más kérdés, hogy az itteni, túlnyomó többségben kamasz LÁNYOK leginkább a kedvenc énekesükről szexjelenetekkel telitűzdelt csöpögős regényeket szeretnek olvasni... ezért is van az, hogy a normális sztoriknak nincs nézettsége. (Ne haragudjatok az utóbbiért, muszáj volt leírnom)

3) Hogyan írj meg jól egy fejezetet?

A legegyszerűbb válasz a kérdésre: legyen izgalmas.

Ne arra törekedj, hogy a sztorid átmenjen egy színdarab-beütésű iromány kategóriájába azzal, hogy annyi párbeszédet írsz bele, amennyit csak bírsz. Nem az a fontos. Amíg nem tudod érzékeltetni, hogy HOL van a szereplő, éppen MIT csinál, addig nem tudsz jó párbeszédeket sem írni.

Éreztetned kell az olvasóval, hogy az tényleg fontos, ami történik, hogy mit érez a szereplő (ha E/1-ben írsz, akkor különösen), hogy milyen hangnemben mondja, amit mond. Egy leírás nem a világvége.

Hogy segítsek, itt egy példa:

Ott állt előttem teljes életnagyságban. Vörös, óriási pikkelyei úgy ragyogtak a lemenő nap narancssárgás fényében, mint rengeteg drágakő egyrakáson. Támadóállásban volt, hatalmas végtagjai ugrásra készen megfeszültek. Szárnyait kitárta, pengeéles fogait kivillantotta, miközben gyilkos tekintetét az enyémbe fúrta.

Tudtam, hogy semmi esélyem elmenekülni, így inkább lassan közelíteni kezdtem a hatalmas sárkány felé. Nem támadott meg (...).

Ennél tovább nincs kedvem írni :D. Ez csak egy random jelenet, ami eszembe jutott, de példának ilyen csonkán is tökéletes.

Amint láthatjátok, az első bekezdés csak azzal foglalkozik, hogy mit lát a szereplő. A második meg azzal, hogy aztán mit tesz.

A fenti szerintem a legegyszerűbb technika arra, hogy hogyan tanuljátok meg rendesen tagolni a szöveget, és ezzel együtt magatokkal ragadjátok az olvasót. Lát, aztán tesz. Külön bekezdés. Ennyi.

Ha nem ez a ,,szabály" alapján írtam volna, akkor az egész így nézne ki:

Ott állt előttem teljes életnagyságban, mire nagyot nyeltem rémületemben. A ragyogó pikkelyeiben akár egész nap gyönyörködtem volna, de most inkább elkezdtem közelíteni felé, tekintettel arra, hogy elmenekülni képtelenségnek tűnt.

Jó, oké, ez nem hangzik valami borzasztóan, de a fentihez képest szerintem kifejezetten rossz. (Nem mintha tökéletesek lennének ezek a szövegfoszlányok, de azért remélem, érződött a különbség.)

Ami meg a párbeszédeket illeti, azokba is igyekezzetek beszúrni a szereplő érzéseit és mások reakcióját. Jó, persze, tudom, hogy ez elég nyilvánvaló, de gyakran találkozok olyannal, hogy pl nem tudom ki beszél, a ,,mondta" szót vagy ötvenszer ismétlik, stb...

És egy utolsó jó tanács: fejezd be a részt mindig valami izgalmas résznél, hogy az olvasók megőrüljenek a folytatásért :)

***

Ennyi lenne, remélem tetszett. Bocsánat a hosszú kimaradásig, de mivel nem volt időm olvasni a wattpaden, az ihlet sem jött meg, hogy ezt írjam :(

Ami az angol iskolarendszert illeti, az csúszik egy kicsit, de vagy a kövi, vagy az azutáni rész az az lesz :)

Ha hasznosnak találtad, akk vote ☆ pls, hogy terjedjen, illetve ha bármi véleményed, kérdésed van, akk komiba szeretettel várom azt ♡ ;)