Ma a Pál utcait dúdolva sétáltam az iskola felé. És ez a drága regény lapult meg a táskámban is mivel ez a könyv a kedvencem. Nagyon szeretem. Ebben a könyveben mindig nyugalomra lelek. Én ezt a könyvet nem tartom "unalmasnak"! Csak hát...az osztály nagy része gyűlöli. Rajtam kívül még két emberről tudom, hogy szereti ezt a könyvet. És én ezt valamiért nem vagyok képes elfogadni! Nem hiszem el őket! Komolyan! Azt még pluszba elkezdik le "hülyézni"! De, hogy mért azt még a világegyetem se tudja! Éppen ezeken gondolkodtam mikor valaki hátulról kicsit meglökött. Aminek az lett a következménye, hogy én ugrottam egyet ijedtemben aki pedig meglepett elkezdett röhögni rajtam.
- Te barom! Papuskám a szívrohamot hoztad rám!- rivaltam rá Dorkára.
- Nem vagyok a Papuskád...- morogta majd megragadta a csuklóm és elkezdett az épület felé húzni. Be mentünk majd felmentünk a lépcsőn aztán végig a folyosón és be az osztályba. Mindketten leültünk a helyünkre. Ledobtam a táskám kihalásztam belőle a könyvet és neki álltam olvasni. Néhány perc múlva megjelent mellettem egy alak.
- Már megint ezt a szart olvasod?- kérdezte Flóra de én nem foglalkoztam vele. Sőt nem is válaszoltam neki!
- Te nem tartod unalamasnak? Hányadjára is olvasod?- na itt becsuktam és ránéztem.
- Első: Nem. Nem tartom unalmasnak.
Második: hetedjére.
- Azta rohadt... De minek olvasod, ha már kívülről tudod mi fog történni?- kérdezte én meg tovább bámultam. Átfutott a gondolat a fejemen, hogy, ha most rögtön nem takarodik el innen élve fogom megnyúzni, de ezt inkább még se kéne. Ezért újra kinyitittam a könyvet és olvastam tovább. Erre ő elment. De aztán jött a többi "csodabogár". Tehát Flóra után jött Jázmin és Emese. Ők is ugyan ezeket kérdezték aztán azok is elmentek. Aztán oda jött Reni. És nem ő se hagyott békébe ő is megkérdezte! De szerencsére ő is elment. Ekkor valamelyik pad felől meghallottam egy mondatot. Idézem: "Már megint azt a szar könyvet olvassa." na igen! Hát ezt a mondatot most hallottam vagy századjára! És itt telt be az a bizonyos pohár. Becsuktam a könyvet és a padhoz csaptam. De olyan erővel, hogy az még nekem is fájt. Erre a hangra pedig mindenki rám nézett és kérdő tekintettel nézték, hogy ezt most miért csináltam.
- Na most telt be a pohár! Elegem van abból, hogy szarnak, fosnak és hülyének nevezitek ezt a könyvet! Ha nem tetszik nem kell oda jönni hozzám! ENNYIRE EGYSZERŰ!
- Mi csak nem értjük mit szeretsz rajta.- mondta Dorka.
- Meg ennek a könyvnek nincs logikája. Érted azok a Vörösingesek vagy kik egy üres telek miatt kezdtek háborúba. Ez baromság.- mondta Flóra.
- Először is: M-mi az, hogy egy üres telek?! A Grund a Pál utcaiak számára a szabadságot jelentette az a magas házak közé ékelődött kis telek! Nekik az volt az alföldjük, a síkságuk, a rónaságuk! Nekik Pesti fiúknak ez a föld nagyon sokat jelentett!
Másodszor: Azért szeretem.... Hát igazából nemtudom mért szeretem. Annyi a lényeg, hogy szeretem és kész!
- Meg az a Nemecsek... Azért a telekért halt meg amit végén el is vesztenek.- folytatta ez úttal Reni.
- Nem az előbb mondtam el?! Nemecsek.... A gyönge, vézna de nagy szívű Nemecsek Ernő ennek a könyvnek a hőse! A hazájáért! A barátaiért halt meg! Ő tényleg egy igaz és hűséges barát volt! Ennek a könyvnek ez a mondani valója! Legyünk hűséges, bátrak, ha kell önfeláldozóak! Ez a könyv az élet nagy kérdéseit teszi felnekünk! Tudunk-e hűségesek maradni a barátainkhoz, tundunk-e hűségesek maradni azokhoz az eszmékhez amik elindítottak minket az életben! Csak szálljatok magatokba és gondolkodjatok ezen egy kicsit! És mégegyszer megkérek mindenkit, hogy NE mondjatok bántó szavakat erre a regényre! És azt is mégegyszer elmondom, hogy akinek nem tetszik ez a könyv nem kell ide jönni hozzám! Világos?- fejeztembe és újra kinyitottam a könyvet és olvastam. A hatalmas csöndből tudtam, hogy meg vannak lepődve és, hogy még nem gondoltak így erre a könyvre. Aztán ők is helyet foglaltak és vártak. Majd bejött a tanár és elkezdődött az óra.

Khm... Nos.... Igazából nemtudom mitkéne ehhez hozzáfűznöm. Talán azt, hogy ez az igazat megvalva nem az én ötletem volt hanem egyik osztálytársam-é. Ja.... Azért, hogy ne őket boldogítsam ezzel. És igazából ennyi lett volna ez a kis "könyv". Remélem az osztálytársaim is elfogják olvasni. És igen, igen tudom nem lett túl hosszú, de... Hm.. Igazából más mondani valóm nincs is. Köszönöm mindenkinek aki elolvasta.
A mielőbbi viszontlátásra: Lily_Shadow