A hosszú út után izgatottan szálltam le a gépről, mert végre azzal élhetek majd együtt akit szeretek... Vagyis remélem.
- Oy jól vagy? - kérdezte Baku.
- És ha nem szeret vagy egyáltalán nem is akar látni, teher lennék neki. - kezdtem kiakadni és legszívesebben vissza futottam volna a gépre.

- Ne aggódj ezen Shiro. Rody nem ilyen. Hidd el, hogy szeret. - ám amikor ezeket a szavakat kimondta megbánta mert látszott rajta ezt nem akarta.
- Midoriya Izuku ha tudsz valamit mond el. - támadtam le a fiút.
- Vagy mi lenne ha őt kérdeznéd meg. - mutatott előre Shoto.
A tömegben gondolom minket keresett így fogtam magam és előre futottam hozzá.
- És a cuccaid?! - kiabált utánam Kacchan. És mivel drága barátunk igen hangos volt mindenki minket nézett.

Mielőtt Rodyékhoz értem volna Pino megelőzött és nekem repült.
Tisztában voltam mi a fiú képessége mégis alig tudtam elhinni.
- Lehet mégis igaza lesz Dekunak? - gondoltam magamban.
Oda értem hozzá Pinoval a fejemen és jó szorosan megöleltem.
- Olyan jó újra látni. - mondta boldogan.
- Téged is. De nem egyedül jöttem mutattam magam mögé.
- Szia Rody. - köszönt neki Brokkoli fiú és meg ölelték egymást.
- Olyan jó, hogy itt vagytok. De miért ennyi cuccal? - kérdezett rá.
Ekkor a három fiú hátrább lépett és rám mutatott.

- Izé... Meglepetés?
- He?
- Nos... Izé... Azért van ennyi mivel én nem csak látogatóba jöttem. Hanem veled is szeretnék élni. De persze ha csak nem gond vagyis a papírjaim már itt vannak és....
- Nem vagy gond. - ölelt meg. - Boldog vagyok, hogy velem akarsz élni.
- Brokkolinak tényleg igaza lesz. Te jó ég. De azért majd biztosra kell mennem.
- És ti meddig maradtok? - fordult a fiúkhoz.
- Mi csak pár napot. De egy közeli szállóban leszünk. - mesélte Izuku.
- Bonyolultan hangzik minden.
- Én magam vagyok bonyolult szóval ez semmi. - jelentettem ki.

...

- Megjöttünk! - köszönt a testvéreinek. - Lehet még nem jöttek haza. - nézett szét Rody. - Nos Shiro akkor érezd magad otthon.
- Köszönöm. - öleltem meg.

...

- Megjöttünk! - léptek be testvérei.
- Üdv itthon. - köszöntük nekik.
- Shiro-san? - lepődtek meg.
- Mai naptól Shiro is velünk fog élni. - jelentette ki a nagy hírt Rody.
- Tényleg? - csillant fel szemük.
- Igen. Ígérem nem leszek teher.
Mindketten nagyon boldogan fogadták a hírt aminek örültem.
- Rody folyton rólad beszélt. - mondta az öccse mire én ledermettem Rody pedig a szobába zavarta testvéreit.
- Figyelj... - kezdte zavartan de nem fejezte be.

...

- Alszok a kanapén. - indult volna vissza de megfogtam kezét.
- Nem kell. Legfeljebb háttal alszunk a másiknak.
- Biztos?
- Igen. De én alszok belül. - jelentettem ki.
- Legyen.