- Minden megvan Shiro? - kérdezte Todo.
- Azt hiszem igen. De biztos út közben lesz hiány éreztem de nem baj.
- Mint múltkor? - néz rám Deku.
- Aha. - nevettem.
- Oy Bolhás én minek megyek?
- Közlöm Bakugou attól, hogy félig kutya vagyok nincsenek bolháim.
- Miből gondolod?
- Képzeld járok olyan helyekre ahol rendesen megvizsgálnak.
- Állatorvos? - gondolkodott Todo. - Vagy esetleg rendes orvos?
- Maradjunk abban, hogy mindkettő.
- Amúgy is minek vagyok én itt?
- Mert miért ne? - vontam vállat.
Látták rajtunk ha tovább folytatjuk ezt akkor egész éjszaka fent leszünk.
- Shiro sosem leszel kész ha csak Kacchannal vitázol. - szólt közénk Deku.
- Igaz.

...

- Bőröndök az ajtóban, papírjaim meg vannak és minden fontos dolog. - jelentettem ki büszkén. - Most már lehet aludni.
- Biztos? - kérdezték mind hárman.
- Igen.
Elfeküdtünk mind a négyen és meg próbáltunk aludni.

* repülő téren*

- Lányok ki jötettek? - hatódtam meg.
- Igen.
- Ahw. Köszönöm. - öleltem meg őket.
- Jössz Shiro? - kérdezte Shoto.
- Persze mindjárt.
- Hiányozni fogsz. - mondta Hagakure.
- Ti is nagyon, amikor csak tudok majd jönni egyből nektek szólok.
- De akkor ne egyedül gyere. - közölte Mina.
- He? Miről beszélsz? Kit hozzak?
- Így van. Hozd el őt is. - támogatta az ötletet Ochaco.
- Biztos Rodyra gondolnak. - gondolkodtam el azon ki lehet az az "őt".
- Lányok le fogja késni a gépet. - szólt közbe YaoMomo.
- Tényleg. Siess Shiro akkor.
- Megyek- Megyek majd mégegyszer utoljára meg öleltem őket és mentem is.
- Itt vagyok fiúk!
- Végre a végén még nélküled mentünk volna. - mondta Deku..
- Nem hiszem. Meg vártatok volna.
- Igaza van. - értett egyet Todoroki.
- Hát én inkább haza mentem volna. - jelentette ki Katsuki.
- Jaj ugyan tudom, hogy nem mentél volna haza.
- Ha most vitatkozni fogtok lekéssük a gépet. - szóltak közénk a fiúk.
Így tehát későbbre halasztottuk a másiknak szánt mondani valót és felszálltunk a gépre.

...

- Alig várom, hogy megint találkozzunk Rodyval. - mondta lelkesen Deku.
- Én is.
- Mellesleg tudja mire készülsz? - kérdezte kíváncsian zöld hajú barátom.
- Nem.
Már úgy voltam vele újra indítom Deku rendszerét 5 perc némaság után.
- Sokkot fogsz okozni neki.
- Hát mégha nem is az a cél, de remélem örülni fog neki. - bizonytalanodttam el. - Úristen és ha nem fogad el. Már minden papírom meg van ami kell oda. - pánikoltam.
- Ne aggódj. Örülni fog neked. Éppen ezért is pihenj az út alatt.
- Hát jó.
Miután felszálltunk engem elnyomott az álom és vártam, hogy megérkezzünk Otheonba.