Úgy döntöttünk, hogy a sikeres, -Jungkooknak, majdnem megint sikertelen- vizsgaidőszakot megünnepeljük egy kiruccanással, így utunkat Puhangba indítottuk el. A kellemes tanyasias, tengerparti üdülő város pont az volt, amit még elbírt a pénztárcám, és megengedhettem magamnak. Iszonyat meleg volt még így is szeptemberben, s kellő nyaralós hangulatot adott az egésznek. Jungkook kocsijában négyen utaztunk, -mert Seokjin aki a többiekkel volt a lakókocsiban, az orrunkra kötötte, hogy csak a bátrabbak üljenek egy volán mögé a fekete hajúval. Nem volt bajom azzal ahogy vezet, mert ügyesen bánt a kormánnyal, s szépen "tért ki" minden elő, csak hát még is, Hoseok szavai után lohólva, azért nem versenyeztünk.

Basszus felszerelést direkt nem hoztunk, össz-vissz Jungkook pakolt be egyetlen egy akusztikus gitárt, miszerint ennyi igazán kell, s jól fog jönni, ha este a tábortűz mellett zenélni akarunk kicsit. Seokjin csak azzal a feltétellel bólintott rá, ha tényleg csak erre használjuk. A legidősebb -és hűséges húga is- úgy gondolta, hogy eléggé kidolgoztuk magunkat, s most agyban is át kéne kapcsolnunk kicsit, elfelejtve mindent, s utoljára ellazulni, az igazi megmérettetés előtt. Egytől egyig egyetértettünk, s belementünk. Végül is igazuk volt, tényleg megérdemeltük.

Ahogy megérkeztünk a városba, Jungkook az első adandó benzinkutat megcélozva parkolt le, amit követett a lakóbusz is. Szó nélkül kipattant, majd filmbeillően pattintotta ki a tank kupakját, s játszi könnyedséggel megtöltötte az autó tartályát.

-Ahj sokat eszik ez az autó. -mondta, majd nagyot sóhajtott, ahogy a számok nem csak a benzin mennyiséget, de a vele járó árat is jelzik. Hát igen, örülhetett, hogy egy ilyen kocsi van a markában, s akár fel is vághatott vele, de szívó volt a fogyasztása miatt. Nem egy olcsó dolog. Amint végzett, visszatette a tömlőt a helyére, s akár egy bandita, úgy sétált a benzinkút pénztárához. Megbámultam, hiszen nagyon is bejött amit láttam. Olyan igazi rocker, rossz fiús kinézete volt, s ahogy testét össz-vissz egyetlen szűk farmer, egy bakancs és egy fehér atléta fedte, megvillantva összes tetoválását, s izmait, beharaptam alsó ajkam. Még a járása is tetszett, ahogy nagyokat lép, szinte törve a betont lába alatt, valamint fejét is magasan, délcegen tartja.

-Taehyung ne legyél ennyire fanatikus. -pillantott fel Jimin, ki eddig csak telefonján babrált, s féloldalasan elmosolyodva folytatta. -Elég feltűnő vagy. Tudom, hogy bejön neked a mi kis főnökünk, de azért ne fald fel a szemeiddel. -nevette el magát, majd visszafordult.

-Nem jön be, csak úgy... vagyunk. Ahj ne már, Jungkookkal nem is csinálunk semmit. -húztam fel két lábam, s az ablak felé fordítottam fejem.

-Na persze. Leszámítva, hogy dugtatok a zuhanyzóban, a garázsos próbán, a stúdióban, ja és kórusavató után is. És Jungkook minden pillanatban úgy néz rád, mintha ezeket csak megismételni akarná. -mondta Hoseok, s közelebb jött, majd ajkaival felém csücsörítve húzogatta szemöldökét.

-Fúj már Hoseok! -löktem el arcát hisztérikusan. -Ez csak szex.

-Nem Taehyung, én csak szexelek, de te és Jungkook... -mondta Jimin komolyan, s ez lepett meg a legjobban. Komolyan mondta, nem pimaszul, nem viccesen, nem perverz hangnemben. Komolyan. -Te és Jungkook egészen másak vagytok.

Lehajtottam fejem. Igaza volt, de megmagyarázni, már képtelen lettem volna. Hogy mi volt? Szex, az volt? Utalások is, csipkelődések is, de ugyan akkor megtartottam főnökömnek, s legjobb barátomnak is, valamint vezetőmnek. És talán ez volt az ami összezavart. Már éppen szóltam volna, hogy ha tanácsot nem is kérek, hiszen nem merek, akkor legalább kérdezhessek, ám ahogy megpillantottam Jungkook alakját, inkább ki sem nyitottam számat. Visszasétált az autóhoz, majd Seokjinhez intézett egy-két szót, hiszen az idősebb vezette a másik járművet, s igazi célunk már közel volt, -majd beszállt és felbőgette a motort.

Igazából hamar odaértünk a helyszínre, leszámítva azt az egy dugót, ami a belvárosban volt, hiszen a kertvárosig el kellett jutunk valahogyan. Átnyargaltuk az egész várost, végül aztán megérkeztünk ahhoz a kicsit kellemesebb, és csendesebb, farmosított részhez, ami már nem a a kipufogóktól bűzlött, és nem csak a betont láttad magad körül.

Seokjin könnyen vette az akadályokat, ám Jungkook autója már nehezebben. Ahogy a kavicsos úton pattogott a zúzott kő, s a fekete hajú, folyamatosan szitkozódó szavakat intézett, azzal kapcsoltban, hogy reméli nem sérül meg autójának festése. Végül aztán, nagy nehezen, és egy kis GPS-t is bevetve elérkeztünk célunkhoz. A motrokat leállították a kellemesen ritkásan fákkal dúsított, tükör felületű, horgásztó mellett. Szabályosan festői volt, s tökéletesebb kempingezős helyszínt nem is választhattunk volna. Mindenki kiszállt, majd egyből a stéghez sétálva, gyönyörködtünk egy kicsit. Tényleg szép volt, főleg, hogy így délután felé az egyre csak lenyugvó nap megfesti az égbolt alját, mely teljesen visszatükröződik a tavon. Tényleg jó volt.

-Na jó, pakoljunk ki, aztán süssünk valamit mert éhen halok! -csapta össze tenyereit Seokjin, azzal megindultunk vissza a kocsikhoz.

-Ki vállalja a tábortüzet? -kérdezte Yoongi, miközben pakolta ki a nagyobbik sátor kelékeit a busz aljából.

-Én! -kiáltotta el magát Jungkook, s már indult volna a fák irányába, -s meghökkenve pislogtam a kezében lévő karambitra- azonban Namjoon utána szólt.

-Ne nem piromániás. A bagóddal képes lennél felgyújtani egy egész erdőt. Inkább megyek én, te szereld össze a sátrat. -helyeselte az idősebb, s kikapva a kést Kook kezéből, nekiiramodott a bozótba. Jungkook puffogott egy sort akár egy dühös kamasz, így jobbnak láttam és is munkára fogni magam, hiszen az volt bőven.

Sötétedére teljesen készen voltunk. Felállítottuk a két sátort, az egyikben Yuna és Hoseok pakolt be, míg a másikba Namjoon és Seokjin, Yoongi, Hoseok és Jimin pedig a lakókocsit választották, így kizárásos alapon nekem Jungkookkal kellett aludnom, az autójában. Szerencse volt, hogy az ülések eldöntésével, gond nélkül elfértünk, s nem kellett kuporogni, hiszen így is cikinek tartottam, de az ágymáson való szunyókálás helyett, valószínűleg, inkább aludtam volna a stégen. A tűz világított egyedül, ahogy hol pokrócokon, fatönkökön, vagy horgászszékeken ültünk körülötte. Mindannyiunk arcán villogtak a vöröses-sárgás fények, s közben kellemesen elbeszélgettünk. Épen sörömbe kortyoltam bele, miközben hallgattam, ahogy Yuna Seokjinnel veszekszik, azon, hogy ki a jobb pókerben, mikor Namjoon kicsit hangosabban szólalt fel, így mindenki elnémulva kapta oda tekintetét.

-Most, hogy így együtt vagyunk mindannyian, szeretnék mondani valamit. -állt fel, s körbe tekintett. -Ugyan nem én vagyok a bandavezér, de szerintem ez a balfasz sose venné rá magát ilyesmire. -rúgta oldalba a mellette ülő Jungkookot, mire az csak felháborodva felkiáltott.

-Hékás, tudd a helyed Nam. -mondta mérgesen, ám szemei és ajkai is mosolyban ráncosodtak.

-Szóval visszatérve a témához, köszönetet akarok mondani. Mindenkinek, azt, hogy odateszitek magatokat, azt, hogy kisebb nagyobb áldozatokat hoztok, hogy segítetek, és köszönöm a türelmeteket is. -nyelt egy nagyot, majd folytatta. -Én köszönöm a sorsnak, hogy bandatag lehetek, s ugyan iszonyatosan komoly dolog előtt állunk, hatalmas célokkal, álmokkal, és a tét is iszonyatosan nagy, de én hiszek benne, hogy végigcsináljuk, vért izzadva is akár, és megnyerjük. Mert kaptunk egy olyan esélyt a sortól, amire senki nem számított. -mondta, majd megemelve irányomba sötétzöld kezében lévő üvegét folytatta. -Én köszönöm neked Kim Taehyung, hogy te is családtag lettél, köszönöm, hogy barát vagy, köszönöm, hogy volt egy zseniális ötleted, köszönöm a tehetséged, köszönöm, hogy megismerhettelek, s nem utolsó sorban, köszönöm, hogy jó hatással vagy erre a baromra. -itt ugyan csak Jungkookra nézett, kinek tekintete Namjoponon dühösen villogott, ám amint rám nézett, arca meglágyult, s minden sötét energia, vagy mimika ellenére, aprót bólintott. Szinte csak annyi volt, mintha lélegzetvétele miatt mozogna teste, s tudtam, hogy felém intézi azt. Jól esett mérhetetlenül jól esett. -Én azt mondom, hogy igyunk arra, hogy Taehyungot, -ha másodjára is- de felvették a fősulinkra, és most a családunk része lehet. -emelte fel italát, s a többiek csak egyetértően bólintottak, meleg, mosolygó tekintettel, majd követve Namjoon tettét, ők is meglökték innivalójukat az ég felé. Én is így tettem, s ugyan nem kimondottan a tószt miatt, sokkal inkább mert iszonyatosan hálás voltam. És annál boldogabb is.

-Én köszönöm nektek. Komolyan srácok. -mondtam ,majd kicsit jobban magamra húztam az engem takaró fekete plédet, s úgy folytattam. -Rövid idő alatt lettetek a legfontosabbak az életembe, és erre nincsenek szavak. Soha nem gondoltam volna, hogy a szerencse megálld majd olyan emberekkel mint ti, és ismerve egymás álmait, s követve azt, Namjoon szavaival élve, én is bízom benne, hogy együtt sikerülni fog. -hajtottam le fejem, s már szinte meghatódva kuncogtam fel. -Tényleg köszönök mindent, de leginkább a bizalmat, nekem ez hatalmas dolog, hiszen én vagyok itt a legfiatalabb, és nem is ismerve engedtetek magatokhoz. Nekem ez hatalmas dolog, és hálás vagyok, ezért ígérem mindent megteszek, hogy együtt érjünk célba. -fejetem be, s körbepillantottam a társaságon, jól megnézve mindenkinek tekintetét.

Szemeik csillogtak, hol a megértés és a meghatottság kellemes fényétől. S ahogy a tűz meleg fénye ezt az egészet megfestette, csak akkor realizáltam igazán. Tényleg itt vagyok, tényleg velük vagyok és tényleg, igazán csinálom. Felfogtam, s hálád adtam mindennek, s mindenkinek. Boldog voltam mérhetetlenül boldog, s legszívesebben mindannyiukat a keblemre öleltem volna, de csak lehajtottam fejem, ahogy nem túl férfiasan elérzékenyültem.

-Ahj baszki, én komolyan... -motyogtam kínomban, s közben bekönnyesedett szemeimet erősen összeszorítottam, s sokkal érdekesebbnek tűnt a rajtam lévő pokróc gyűrődéseit bámulni. -Hálás vagyok. -suttogtam, s zavaromban elnevettem magam.

-Mondták, hogy a gólyák érzelgősek az elején, de ennyire? -mondta Jimin, s közben letette kezében lévő nyársát, majd odajött hozzám, s szó nélkül az ölembe ült. -A kicsi Kim Taehyung bőgicsél! -nevette el magát, s átkarolta nyakamat, miközben lábait átvette sajátjaimon, majd hajamat kezdte borzolni.

-Ne már Jimin, tök ciki így is. -nyafogtam, s egy egyszerű lökéssel letaszítottam magamról. Hangosan puffant a kiszáradt füvön, mit a többiek csak egy nagy hahotázással reagáltak le.

Egy család. Egy tökéletes család, tele számomra tökéletes emberekkel. És nekem ennél több nem is kellett.