Szépen, s nagyon lassan pakoltam én is el. Nem voltam összezavarodva, hiszen amit tettem több volt mint jó, s közelebb kerültünk a célhoz, mint eddig, de azért egy valami foglalkoztatott még mindig. Jungkook miért ilyen? Miért velem? S miért nem őszinte? Nem értettem, hiszen eljátszhattuk volna ugyan azt, amit pár hete, s akkor is csak az lett volna, hogy megadja magát, gyerekes módon, de közel sem ad igazat. Tudtam, hogy színészet az egész, s tudtam, hogy igazából az agyában nagyon is ellentmond az irigység miatt. De miért irigy, ha ezt mindannyiunkért teszem, tesszük?

Hülye lettem volna, ha csak egy kicsit is tagadom, -s akármennyire nem szívlelem- az ő elismerőse számított a legjobban.

-Tényleg ne foglalkozz vele Taehyung. Egy kicsit bunkó volt és nyers, de látszott rajta, hogy büszke rád. -a szőke hajú lány halkan szólalt fel, ahogy egymagam, utolsóként léptem ki a kicsi helyiségből, majd halkan csuktam be annak ajtaját. Meglepődtem, hiszen eddig észre sem vettem, de ős is itt maradt még, s legalább nem nekem kellett bezárnom.

-Oh, nem tudtam, hogy te is itt vagy. -mondtam, majd közelebb léptem hozzá, s a kulcsokat kezébe nyomtam.

-Nem akartalak egyedül hagyni. Igazából láttam rajtad, hogy Jeon viselkedése kicsit meghökkentett. Mi ehhez már hozzászoktunk az évek alatt, szóval ne vedd a szívedre tényleg. -mosolyodott el, s közben fejével az ajtó felé biccentett, hogy végleg elhagyjuk a stúdiót, hiszen már jócskán este volt.

-Nem igazán bánt. Inkább csak nem értem, mintha nem akarná, hogy segítsek, vagy ha mégis hagyja, akkor a világért se ismerné el. -mondtam, ahogy lassan ballagtunk a homályos folyosón.

-Tudod, ezerszer mondtuk már neked. Ő ilyen. És nem is fog megváltozni. Valójában összetett személyiség, de nem bolond. -nevette el magát. -Hidd el nekem, hogy igen is büszke rád, és iszonyatosan nagyot nőtél szemében. Azt azonban ne várd, hogy a tudtodra adja, pláne nem mások előtt. Túl büszke, túlon-túl büszke, és nem hagyja csorbulni az önbecsülését. De szeresd így, mi is azt tesszük. -mosolyodott el, közben kitért mellőlem balra, mit meg is szóltam.

-Nem jössz te is? Mármint későre jár, este nyolc.. -mondtam kétkedve, hiszen nem értettem, miért megy be a lány a vizsgaterembe ilyen későn, ám csak elmosolyodott, s halkan odaosont hozzám.

-Nem, én még ilyenkor zongorázom kicsit. Itt van a hangverseny zongora és ilyenkor nagyon kellemes. -szemei csillogtak, ahogy enyémbe tekintett. Akár egy angyal. -Mondanám, hogy maradj, de jobb szeretem ezt egyedül. Neked sem ártana kicsit magaddal is törődni Taehyung, sokat teszel a bandáért. -mondta, majd kicsi hezitálás után megölelt. Vékony karjait szorosan fűzte nyakam köré, figyelve gitárom épségére, mire én kicsit meghökkenve, ám szinte azonnal viszonoztam a gesztust.

-Köszönöm Yuna. -suttogtam, mikor elváltunk egymástól.

-Mi köszönjük Taehyung. Hálás vagyok a sorsnak, hogy összesodort a fiúkkal. -mosolyodott el, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, ajkaim sarkába hintett egy lágy csókot. Nem csinált semmit, gyors volt, különösebben nem is váltott ki belőlem semmit. Úgy éreztem, mintha a saját nővérem lenne, az anyám, vagy bármilyen gondoskodó, nőnemű védőszent, s ennek most iszonyat hálás voltam. Nem tekintettem rá hátsó szándékkal, sem nagyon érzelmekkel, hiszen tudtam, hogy a lánynak ez hála, köszönet, s baráti gesztus. Még is örültem, hiszen jól esett, verbálisan is kimutatta, hogy fontosnak tart, a ténnyel, hogy közömbös vagyok neki. Persze, hogy az vagyok, hiszen ő Hoseokkal van együtt, s amint ezt anno megtudtam, úgy vetettem el minden tényt. hogy barmikor is megkaparintom magamnak. Nem akartam. Már nem, hiszen túlságosan jó barátom lett. -Na most már megkaptál mindent, menj, zuhanyozz, aztán aludj egyet. Sokat várok ám a holnaptól! -mondta nevetve, s felemelte mutatóujját.

-Jó éjt Yuna. -mosolyodtam el, s megvártam még biztonságban becsukja maga után az ajtót.

Felsóhajtottam, s további lassú léptekkel szeltem a folyosókat, aulákat, s lépcsőket mire elértem az emeletre, s végre megpillantottam szobám ajtaját. Neki döntöttem fejemet a hideg falapnak, s úgy ügyetlenkedtem ki zsebemből kulcsomat, hogy aztán a zárba helyezve, kitárva magam előtt a szobaajtót, majd hangosan becsapva azt, a szó legnemesebb értelmébe, bezuhanjak az ágyba.

Ez észveszejtően fárasztó nap volt. Meg lett koronázva a hetem, a mai "produkciómmal", s ugyan örültem, de teljesen leszívott. Se nem ettem, se nem ittam, koszos voltam, s iszonyatosan álmos, és még csak nem is készültem semmit a holnapi napra. Az órámra pillantottam, mely éjjeliszekrényemen kattogott, s fájdalmasan felnyögtem, mikor az fél kilencet mutatott. Mint a pokol, komolyan. Semmi értelmeshez nem volt már energiám, még arra se volt lélekjelenlétem, hogy a gitárt levegyem a hátamról. azon se csodálkoztam volna, ha most helyben elalszok, s csak napok múlva kelek fel.

Megemelve bal kezem, megdörzsöltem szemeimet, s minden utolsó cseppnyi erőmmel, feltápászkodtam az ágyról, majd a gitárt felakasztva a falra, levettem kabátomat, s bakancsomat, hagyva ott ahova dobtam őket. Semmit nem akartam, csak egy hideg zuhanyt, és aludni, amíg az ébresztőm fel nem kelt. Megragadva egy törölközőt, s pizsamámat, valamint egy tusfürdőt, fogtam magam, s papucsomba bújva elindultam a zuhanyzók felé.

Ezt a részt iszonyatosan utáltam. Szinte mindegyik kibaszott egyetemen ugyan az a közös zuhanyzó volt, és a tény, hogy egymás faszméregetése ment állandóan, vagy, hogy ki hajol le a szappanért, szinte mindig frusztrált. Igyekeztem, mindig olyan időközönként menni, mikor a lehető legkevesebben vannak, vagy talán senki. És ez vagy kora délután volt, vagy késő este. Imádkoztam, hiszen jelenleg senkit nem láttam már a folyosókon, vagy az öltözőben, így gyorsan, észrevétlenül be is léptem a gőzös helyiségbe.

Egy lélek se volt, s áldtam minden égit. Ne nézzetek prűdnek, semmi bajom nem volt a pucérkodással, csak nem szerettem a hímbálozó péniszeket nézegetni, s közben azon gondolkodni, vajon mi ebben akkora élvezet. Azt főleg utáltam, hogyha egymás testét fikáztuk, ki mennyire van kigyúrva, vagy a szó szerinti farok hossz mérettel való versengés. Egyszerűen csak idegesített.

Ledobtam cuccaimat a zuhanyzók előtt lévő padra, majd magam is levetkőztem, s beállva az egyik fülkébe azonnal megengedtem a langyos vizet. Hosszas percekig mást se csináltam, csak folyattam fejem tetejére, majd hagytam, hogy az könnyedén folytassa útját egész testemen. a függöny ugyan nem volt sem hangszigetelt, sőt bokáink és fejünk teteje ki is látszódott, de arra épp elég volt, hogy azon a bizonyos egy négyzetméternyi területen megragadjon a gőz. Két kezemmel támasztottam a csempét, s közben lábujjaimmal szemeztem.

Megnyugodtam ugyan, s már kevésbé voltam olyan álmos, olyan kimerült, de valami miatt még is súlyosnak éreztem agyam. Ilyenkor mindig zenéltem, de ezt most nem lehetett megoldani. Egész nap el voltam, havazva emiatt az energiám a béka segge alatt volt, aztán volt egy vacak órám azzal a zsémbes professzorral, aki az orromra kötötte, hogy ha nem tanulom meg a klasszikus-zenetörit is, akkor sokra nem viszem a bandában való részvétellel. Konkrétan az egész kar röhögött rajtam. Aztán a keserves többi óra, és hallgatás, majd az estig tartó próba, ami ugyan veszekedéssel indult, még is ott bujkált bennem, hogy a sok egész napos fos mellett, ott volt az a remek ötlet.

Az a remek dal, ami annyira megnyerte mindenki tetszését. Mindenkiért, hiszen tudtam, hogy Jungkooknak is tetszett, s megfelelőnek tartja, csak nem ismeri be.

Lady Gaga - Yoü and I

Női szám, mely kettőezer-tizenegyben jelent meg, az énekesnő egyik legsikeresebb albumán, és az egyetlen teljesen rock szám az egész dal soron. Grammy-díjat is nyert vele, imádtam a basszusát, imádtam a szoprán gitár szólamát, és az al-szólamot is. Imádtam, hogy van benne zongora szó, és imádtam, hogy a dob olyan ritmust dominált, melynek követése a hallgatók, vagy a közönség saját zenéje is lehetett. A kiéneklése nekem is ment, hiszen nem volt sem túl magas, sem túl mély, de Jimin éles hangja pont tökéletes lesz hozzá. Egyszerűen ez a nyerő dal és kész. Kicsit alakítunk rajta, Jungkook megkapja a gitár szólót és Yoongi bedobva egy-két effektet, akkora zenei, operasztikus, himnuszt alkotunk, hogy azzal biztos, mindenkit meggyőzünk, s maga Jézus Krisztus' elhozza a Jelenések Könyvét'.

Elmosolyodtam gondolatomra, s odanyúlva tusfürdőmért, egy adagot a kezemre nyomtam, majd megfáradt testemet kezdtem dörzsölni vele. Valószínűleg, iszonyatosan nevetségesen nézhettem ki, de az euforikus érzés teljesen lefoglalt a megfelelő dal miatt, s emiatt el is kezdtem dúdolni. Ha már egyedül voltam, késő este, megérdemeltem, hogy kicsit felszabadultan frissítsem fel magam. Elalélten énekeltem halkan a szöveget, s közben testemet mostam, -nevetségesen nézhettem ki, akár egy lány, de nem érdekelt, csak élveztem minden pillanatát.

-Something, something about this place ~Something 'bout lonely nights and my lipstick on your face~Something, something about my cool Nebraska guy~Yeah, something about~

-Baby, Yoü and I~ -élveztem volna még saját hangom által okozott kellemes hangulatot, amint azonban a refrén utolsó négy szavát nem én énekeltem ki, hanem sokkal inkább valaki más, valaki fájdalmasan ismerős, elhűltem, s ijedten fordultam meg egy pillanat alatt. A tusfürdő kiesett kezeim közül, s a vér megfagyott ereimbe a forró víz ellenére. Teljesen átszellemültem, ahogy dalolásztam a zuhany alatt, s nem csak, hangokat, vagy a lépteket nem hallottam, azt sem vettem észre, hogy a zuhanyfüggönyt valaki elhúzza, s helyettem fejezi be a dalt. Amint realizáltam, hogy az előttem álló, gonosz mosollyal vigyorog, közben felhúzza egyik szemöldökét, azonnal elrántottam a függönyt, s ijedten, fogtam azt oda csempe két pereméhez, majd felháborodva elkiáltottam magam.

-Kibaszott Jeon Jungkook! Mégis mi a faszt képzelsz? -hitetlenkedtem, közben szívem hevesen vert mellkasomban, s hangosan lihegve próbáltam leküzdeni a légszomjat.

-Most miért hagytad abba? Hm? -egyik ujját beakasztotta a kifeszített, viaszos anyagba majd elhúzva azt, újra átkukucskált rajta. -Én élveztem. -mondta, s tekintete csöpögött, ahogy kínos helyzetemen nevetett.

-Húzz a francba! -kiáltottam, majd arcába rántottam a függönyt, s dühösen fújtattam. Pont ezt nem akartam, pont nem ilyen kínosan. Ledöbbentem, s nem akartam elhinni, hogy a túlon-túl stresszes napom nyugodtan, felhőtlenül menjen végbe. Kurva ironikus, hogy pont Jungkook zavarja meg az utolsó olyan tevékenységemet, melyet amúgy is szerettem egyedül eltölteni, s tény, hogy még énekelni is hallott, valamint látott mindent, csak még jobban zavarba hozott. A kibaszott sors nagyon szívatott, s kezdett véglegesen elegem lenni.

-Na Taehyung! Olyan kis aranyosan dalolásztál az előbb, most mit hisztériázol? -kérdezte, s közben, kezével próbált tapogatózni a vizes anyagon keresztül, amit csak kétségbeesetten, próbáltam meggátolni.

-Menj már a picsába, és hagyj fürdeni! -mérgelődtem, mire hirtelen elrántotta a függönyt, szinte eltépve azt, s azonnal beállt mellém. Elhúzódtam tőle, amennyire csak tudtam, s kezeimmel takargatva magam, kitágult szemekkel néztem, ahogy nem zavartatva magát lehajol, s felemelve a kis flakont felém nyújtja.

-Ezt elejtetted. -vigyorgott, s komiszan elmosolyodva végignézett rajtam, mire legszívesebben arcon rúgtam volna. -Kölcsönkérhetem? -kérdezte, s kicsit közelebb jött mire, csak fejemet hátravetettem a párás csempének, s hevesen megráztam azt.

-Takarodj már ki innen! Anyádék nem tanították meg, mi az hogy intim szféra?! -kiabáltam továbbra, s egyik kezemmel próbáltam eltolni, mire csak szem forgatva megfogta azt, s közelebb jött. -Nem hallasz te idióta? Pucér vagyok! -mondtam, majd kínomban összeszorítottam szemeimet.

-Mit rinyálsz itt nekem? Ugyan az van a lábam között, mint neked. -vigyorgott, s újra levezettem tekintetét, mire kihúztam eddig szorongatott kezem övéből, s állát feltolva próbáltam meggátolni, hogy tovább bámuljon.

-Fejezd már be! -akadtam ki újra, majd megunva játékát, löktem volna fel fejét, állkapcsánál fogva, mire csak szusszantott egyet, s megelégelve hisztimet, felszólalt.

-Ne törd el a helyes pofimat, még szükségem van rá. Amúgy meg, nem hoztam magammal cuccost, szóval kellett valaki másé. -vigyorogta, s megbökte arcomat a tubus kupakjával, mire csak vörös fejjel fújtattam egyet, lefelé tekintve ám rossz ötlet volt. Ahogy megláttam Jungkook kígyóját, kínomba ajkaimba haraptam, s oldalra fordulva, zavarban eltakartam szemeimet.

-Menj már át másik fülkébe. Különben is van házad, otthon is tudsz fürdeni. -remegett meg hangom, ám ugyan olyan felháborodott volt, amin az előttem álló csak nevetett.

-Mi van, nem láttál még igazi rocker faszt? -kérdezte, s elkapva két csukómat, maga felé rántott, amit ügyetlenül tűrtem. Talpaim megcsúsztak a vizes padlón, s úgy sikkantottam fel akár egy lány. -Szóval mennek, a magasabb hangok is?

-Fogd már be a pofád Jeon, és húzz el innen. Kibaszott ciki vagy. -mondtam, s kezeimet rángattam teljesen megszégyenülve, ahogy anyaszült meztelenül álltunk egymás előtt, látszólag ez a hülye nem zavartatva magát, s újra csak megnézett magának.

-Nem, te vagy a ciki, hogy itt rinyálsz, mikor én csak tusfürdőt kértem tőled. Arról nem én tehetek, hogy megzavartam a kis éneklésedet. -nevetett, s arcát teljesen képembe nyomta.

-Azt másik fülkében is el tudtad volna kérni! -mondtam mérgesen, s szemeim a dühtől égtek. Olyan kibaszott gáz, és zavarba ejtő volt amit csinált, hogy legszívesebben eltűntem volna a föld színéről.

-De itt már meleg a víz, és én nem akarok várni. -mondta, s közben egyre csak közelebb jött, s még mielőtt ajkaink összeértek volna, ahogy két kezemet a csempéhez szorította, újra lenézett kettőnk közé. -Szép farok.

-Baszdmeg te hülye perverz a szép farkadat! Hagyj már... -mondtam volna tovább, már véget akartam vetni ennek az egész kínos szarnak, hogy minden erőmet összeszedve kibasszam innen, ám nem hagyta, hogy végigmondjam, azonnal ajkaimra tapadt. Eszelősen marta számat, mit csak kitágult szemekkel figyeltem, s kezeimmel rángatóztam össze-vissza, hátha elenged de veszett ügy volt. Marta párnáimat, nem hagyva, hogy levegőhöz jussak, vagy megszakítsam a csókot, -mit én nem tudtam eldönteni, hogy viszonozzak, vagy ne akarjak. Ráharapott alsó ajkamra, mire a pillanatnyi meghökkenés miatt, kicsit kinyitottam számat, s válaszul azonnal átvezette nyelvét. Végigszántott alsó fogsoromon, s a sok feltüzelt gesztus miatt, nem tudtam eldönteni, hogy nyála folyik bele szám üregébe, vagy a zuhanyból csordogáló víz, hiszen mind a kettő ugyan olyan forró volt. Elvált tőlem, egy komisz félmosollyal, mire csak kitágult szemekkel pihegtem a sokk miatt, majd halkan megszólalt.

-Lady Gaga. -dalolta elmélyült hangon. -Az e fajta csókot illik viszonozni, vöröske. -vigyorgott, majd mind két csuklómat átfogta egyik kezével, még a szabad kacsóját levezette derekamhoz. Basszus. -Igazából ma megfogtál, különös választás megint. -suttogta, s közelebb vont magához, de ahogy fejem, s kezeim ki voltak feszítve, hátam erős ívben feszült meg, s csípőmre markolva dörgölte oda ölét enyémnek, amit csak egy halk nyögéssel reagáltam le, s lehunytam szemeimet.

-Jeon mi-miért csinálod ezt? -remegett meg hangom, ahogy csak közelebb hajolt, majd nyakamat kezdte el csókolgatni. Nem tudtam ellenkezni, s megijesztett, hogy a fáradtság miatt volt, vagy mert, -amúgy nem is akartam ellenkezni.

-Gondoltam meghálálom valahogy a mait. -vált el tőlem, s lejjebb vezette kezét, majd erősen markolt fenekembe, mire felnyögtem. -Csak a magam módján. Vöröske.... -tért át újra nyakamra, s erősen megszívta a területet, mire csak ajkaimba haraptam.

Kurvára tetszett, kibaszottul tetszett, és ez kibaszottul zavart is. Mégis mit képzel, de leginkább belém mi ütött? Hagyom neki, hogy itt kényeztessen, kóstolgasson, miközben nem kedvelem. Ugye nem kedvelem? Hiszen egy önelégült fasz, földbe tipor, vagy viccet csinál belőlem, aztán előtör belőle a kanos állat, és csak összezavar a skizofrénikus hangulatingadozásaival is. Miért hagyom neki?

-It's been two years since I let you go~I couldn't listen to a joke or rock 'n' roll~ -dúdolta fülembe, s a kis benne pihenő ékszerre ráharapott. -Honnan tudtad, hogy szeretem ezt a számot? -kérdezte, majd homlokát enyémnek döntötte, s közben kezét bevezette belsőcombomhoz, majd a víztől csúszós felületet kezdte markolászni, mire hangosan lihegtem. teljesen elvesztettem az eszem, s már nem parancsoltam megálljt agyamnak, csak hagytam neki, tegyen amit akar, végül is nem lehet olyan rossz. Egy pillanatra lehunytam szemeimet, majd a forró gőzös hangulatra, s fáradtságra hivatkozva kirántottam kezeimet szorításából, s átkaroltam nyakát, hogy úgy suttogjak ajkaira.

-Ráhibáztam. -leheltem, s nem várva tovább ajkaira hajoltam, hogy egyből vad, szenvedélyes csókot kezdeményezzek. Faltam, sőt téptem számat az övével, s látszólag minden pillanatát élvezte. A baj, csak ott volt, hogy én is élveztem.

Nyilván, ki ne élvezne egy feltüzelt, szexuális hangulatot, úgy, hogy közben teljesen nincs is magánál, de akkor sem volt helyes.

Még sem érdekelt.

Fáradt voltam, nem gondolkodtam tisztán, nem is érdekelt semmi, egy ilyen stresszes, zsúfolt nap után. Ha szexelek egy jót, az már úgy se dobhat rajta többet. Csak hagytam, hogy mindenhol érintsen. Hagytam, hogy csókoljon, nem is gondolkodva a következményeken. Bárki bejöhetett volna a közös zuhanyzóba, bárki meghallhatta volna hangos nyögéseinket, de nem érdekelt. Ez csak szex. Két bandatag közötti szexuális kommunikáció, s ugyan érezni lehetett már az elejétől a kettőnk között lévő feszültséget, de hogy ennek ilyen kimenetele lett volna, azt nem gondoltam.

A zuhany és a helyiségben áramló gőz csak tetőzte az egészet, s minden eddigi falat melyet szépen felépítettem, Jungkook egytől-egyig ledöntött.

S így történt, hogy szerda este, fáradtan indultam meg fürdeni, majd -a sors által felrúgva az egésze tervem- keféltem a kollégium zuhanyzójában a saját bandavezéremmel. És milyen jót keféltem.