A rock and roll ászai, -a jelenlegi helyzetet nézve, s már Jungkook felé árnyalódott aggodalmam se tudott érdekelni.

Iszonyatosan jól éreztem magam, az egész este hatalmas kicsapongással telt. Volt szerencsém megismerni egy-két hallgató társamat, valamint a kék hajú tagot a bandából. S igazából rájöttem, hogy tévedtem a személye megítélésével kapcsolatban. Min Yoongi egy mérhetetlenül barátságos ember, meleg tekintettel, s átható szavakkal. Sugárzik róla, hogy olyan akár egy angyal. És jószívű, de még milyen jószívű. Talán Hoseokra hasonlított a legjobban, annyi különbséggel, hogy amíg Hoseok nyitott könyv volt, addig a kék hajút ki kellett csomagolni, akár egy ajándékot, amit ha kibontasz, a tartalomtól, csal jobbá válik az életed.

Ittunk, hogyne ittunk volna, hiszen fiatal felnőttek voltunk. Táncoltunk, beszélgettünk, vagy éppen egymásról készítettünk videókat, s fotókat megörökítve az első, közös, egyetemi bulinkat, -s valószínűleg csak nekem hagyott ez ekkora nyomópontot bennem, hiszen a többiek mind idősebbek voltak, de akkor is jól éreztem magam.

Felhőtlenség, ha van ilyen szó. Ezzel tudnám a legjobban leírni, hiszen az első nagyobb megmérettetésemen álltam a sarat, s kaptam a pozitív visszajelzéseket, valamit részeg voltam, és bennem volt két szívásnyi fű is, na meg vagy tíz darab mini sajtburger, ami miatt az euforikus érzet csak a tetőt verdeste testemben, s elmémben egyaránt.

Teljesen megfeledkezve önmagamról, s erkölcseimről tomboltam a tömeggel, s még a legklasszikusabb, együtemű fesztivál zenék sem tudtak zavarni, melyeket nem kedveltem, csak ráztam magam, ittam, s megint ráztam, majd mikor már Jiminnel és Hoseokkal a színpadon ugrálva biztattuk a tömeget, hogy abba ne hagyják amit csinálnak, s a DJ-re pillantva láttam, amint jót szórakozik az egészen, csak elmosolyodtam. Nem tetszett a jelenlegi zene, gondoltam kicsit feldobom a hangulatot, s ha már pop, akkor legalább kevésbé legyen fülsértő.

Odaszaladtam a DJ pulthoz, majd semmivel sem törődve, lehúztam annak asztalán pihenő alkohol italát, mely eddig a piros pohárban rezgett, a mélynyomók rezonálása miatt, s amint lenyeltem az utolsó kortyot, melyet csak kitágult szemekkel figyelt, eldobtam a poharat, majd megfogva fekete dzsekijének garbóját magamhoz rántottam, -a nálam amúgy kicsit nagyobb termetű gyereket. Semmivel, -és leginkább nem a hatalmas diák tömeggel- nem törődve, ahogy ajkaimat övének nyomtam, azonnal átvezettem szájába nyelvemet, s indulatosan, nyeltem minden egyes nyálcseppet, melyet a meglepődöttségtől folyatott kettőnk közé. Viszont nem hagyott sokáig tétlenül, visszacsókolva, adta tudtomra tervem hitelességét, s kihasználva ezt az egészet, leemeltem fejéről a fejhallgatót, míg ő erősen markolt fenekembe, majd oldalra pillantva -egy pillanatra se abba hagyva a smárt- beírtam a keresőbe a megfelelő számot, majd elindítottam, s felcsavartam a hangszórók fő kapcsolóját.

A tömeg eszeveszetten sikoltozott, ahogy elváltam az ismeretlen sráctól, majd visszaakasztva nyakába a fülest, kacsintottam, s teljesen részegen először szólaltam meg.

-Köszi a számot! -kiabáltam, s elléptem tőle, ki még mindig csak meghökkent tekintettel figyelte, ahogy visszabicegek Jiminhez, és Hoseokhoz, majd megfogva mind kettőjük kezét, a színpad széléhez sétáltam, s amint megbizonyosodtam, hogy a tömeg szorosan van egymásnak préselve, valamint nincsenek lukak, vagy akik nem minket néznének, meg fogtam a két fiú kezét, majd megfordítva őket, háttal leugrottam a színpadról, rántva őket is. Először meglepődtek, láttam rajtuk, majd amint rájöttek, hogy ez nem egy szar döntés volt, elengedtük egymást, s csak hagytuk, hogy a közönség kezeikkel fejük fölött tartsanak.

Hangosan üvöltöztem, s vihogtam, hiszen ezt a számot szerettem, nem úgy mint az eddigieket, majd amint elérkeztem a tömeg végéhez, már pillantottam volna fel, hogy azért ne a betonnal találkozzak, s láttam, hogy van még egy kéz hátra, ám ahogy fordultam volna, meg a két csukló egyszer csak leereszkedett én pedig hangos puffanással találkoztam, a poros talajjal. Ugyan nem estem nagyot, se olyat amitől komolyabb sérülésem lett volna, de hátam, s fenekem fájdalmasan találkozott az alappal.

Összeszorítottam szemeimet, majd ahogy hátamról, térdeimre ügyeskedtem magam, s gubóim -melyek előtt csillagok, s apró pontocskák ugráltak az ütközés miatt- megpillantották az ismerős, láncokkal díszített vastalpas bakancsot, eltátottam számat.

Ugyan iszonyat részeg voltam, de tudtam ki állt előttem, s realizálva előbbi, egyáltalán nem segítőkész, vagy kedves gesztusát, szúrós szemekkel tekintettem fel rá. Gonoszan és féloldalasan mosolygott, felhúzva azt a szemöldökét, melyen átfutott egy kereszt alakú, fekete tetoválás, s kezeit karba tette. Dominánsan fölém magasodott, mely nyomasztott, de nem azért mert féltem, hanem mert idegesített.

-Egy hírességnek nem illik lejáratni magát ezrek előtt. -mondta Jungkook, hektikus hangon majd kicsit lejjebb hajolt, hogy arcunk egy vonalban legyen.

-Pofa be. -morogtam, majd ellökve felém tartott tenyerét felálltam, hiszen nem akartam tovább a betonon fetrengeni. Megfogtam derekam, ahogy az megfájdult az ütés utáni helyzet változtatástól, s a szintkülönbség miatt még meg is szédültem.

-Ne rinyálj itt nekem gólya. Rád fér a segítség, tiszta részeg vagy. -mondta, majd nem törődve mérgelődő megjegyzésemmel, megfogta két karomat, majd úgy kezdett el rázogatni. -Hallod Kim? Szedd össze magad, előbb még nagyon tág volt a szád a színpadon. -tette hozzá, s gúnyosan elvigyorodott, mire legszívesebben kitéptem volna orrpiercingjét.

-Hagyjál már te bunkó. Nincs szüksége-em rád. -mondtam, majd kitéptem karomat szorításából, s megindultam az asztalok felé. Gyorsan, ám közel sem olyan biztosan törettem előre, félrelökve egy-két embert, akik hol nevettek rajtam, hol szitkozódtak, s amint elértem az asztal, csak kezeim közé fogtam egy piros műanyag poharat, valami ismeretlen -de szag alapján erős- cuccal, s fenékig lehúztam azt. Eszméletlen melegem volt, s levert a víz, ahogy a folyadék távozott bőrömön keresztül. Már nyúltam volna következő pohárért, ám egy erős, agyontetovált kéz meggátolt ebben.

-Taehyung elég, nézz magadra! Tacsak részeg vagy! -mondta Jungkook, s elrángatott az asztaloktól, mire egy-ketten azért elég rendesen megbámultak minket, de nem tudott érdekelni, hisztérikusan dobáltam magam a férfi kezében ide-oda, s ahogy nem bírta már tovább idegekkel, s egy kicsit csöndesebb, távolabbi helyre vonszolt, megállított, kényszerített, hogy egy helyben maradjak, de nagyon nem akartam ezt. Hirtelen csattant keze arcomon, mire nyakam kibicsaklott, de ez elegendő volt ahhoz, hogy kicsit észhez térjek. Kitágult szemekkel nézett rám, mikor én ahelyett, hogy tovább hisztiztem volna, vagy esetleg viszonoztam volna az erőszakos gesztust, csak felkuncogtam, s fejemet felemeltem, hogy szemeibe tudjak nézni.

-Vicces vagy te Jungkook, ugye tudod? -mosolyogtam, s egyik kezemet felemelve -melyeket amúgy szorongatott magam mellett, hogy ne ficánkoljak- megböktem izmos mellkasát, majd beakasztva fekete trikójába mutatóujjam, meghúztam azt, majd elengedve hagytam, hogy az anyag visszapattanjon.

-Neked meg mi a fasz bajod van? Ha'? -szűkítette össze szemeit, s úgy folytatta. -Komolyan ki vagy te? Idehozol egy ekkora műsort, előadod hibátlanul, aztán örömödben leiszod magad, és egy kurvának adod ki magad a fél suli előtt a színpadon? Ennek mi értelme Taehyung?

-Nem is ismersz te huncut. -mondtam, s már hagytam, hogy elernyedt nyakizmaim miatt fejem hátrabiccenjen, majd már lábam is adta volna fel a szolgálatot, de Jungkook két hónom alá nyúlt, majd egy csöppet megrázott. -De megismerhetsz, hidd el sokra vinnétek velem a bandában. -mondtam, majd kihasználva, az alkalmat, megfogtam egyik kezemmel arcát, s összenyomtam azt, úgy hogy ajkai csücsörítsenek felém.

-Öregem Taehynug hagyd már ezt abba. Nem is vagy magadnál, most mi a picsát kezdjek veled? -fújtatott idegesen, majd oldalra tekintett, kicsit elgondolkodva, én pedig az addig éppen hallott számot kezdtem el rekedt hangon énekelni, s kezeimmel az előttem álló karjain kezdtem el dobolni. -Elég már! -mondta idegesebben, s ahogy fejébe pattant az ötlet, egy egyszerű mozdulattal, megfogott, majd kicsit lehajolva átkarolta derekamat, s vállára kapott akár egy krumplis zsákot. -Le ne hányd a bokám, mert kettétörök rajtad egy dobverőt.

-Nem fogom, de akkor nincs tapi. -mondtam, s közben halkan elkuncogtam magam. Ugyan nem tudtam mit akar, vagy hova megyünk, de látszólag csak visszafelé tartottunk a többiekhez, annyi különbséggel, hogy nagyjából alig láttam valamit, vagy éppen valamelyik kezem ütközött Jeon fenekével, min csak felnevettem.

Ahogy egyre jobban közeledtünk a a színpad felé, kicsit azért megingott hitem, azzal kapcsolatban, hogy nem fogok rókázni. Hiszen ittam, nem is keveset és éppen fejjel lefelé láttam a külvilágról mindent, valamint az út se volt zökkenőmentes, ahogy haladtunk vissza. Próbáltam ittas kuncogásaimmal, vagy apróbb csuklásaimmal elterelni figyelmem, -főleg akkor, mikor már azt se tudtam hol vagyok, s amint megláttam a színpadot mögöttünk, mivel továbbhaladtunk a medence rész mögé, azért bepánikoltam.

-Ho-hova viszel? -kérdeztem, s megcsuklottam ahogy tovább vonszolt.

-Kussolj, és ne ficánkolj, mert a pöcsöd átszúrja a vállam. -mondta, mire meglepődtem, s már azon voltam, hogy meglendítettem térdemet, mely mellkasánál helyezkedik el, de csak egy pimasz mosolyra húztam ajkaimat. Jobb ötletem támadt.

-Szeretnéd, hogy mást is átszúrjon mi? Megsúgom Jeon, hogy a DJ srác már rajta van a listámon, pedig csak egy napja vagyok itt. Nem gondolod, hogy aggódnod kellene, mert népszerűbb leszek mint te? -vontam fel egyik szemöldököm, s kicsit felegyenesedtem.

-Addig nem, amíg téged basznak seggbe. -horkantott fel cinikusan, s halk neszre lettem figyelmes. Nem szóltam semmit, kicsit ciki volt, hogy még én akartam a flegma és pimasz lenni, ez nem éppen így sült el, s látszólag akármit mondtam volna, Jeoné lett volna az utolsó szó.

Hirtelen dobott le magáról, s megropogtatta elgémberedett vállizmait. Körbenéztem a helyen, s meg kellett állapítanom, hogy egy garázs volt, vagy egy konténert, s ugyan eldönteni nem tudtam, de tetszett.

A rozoga kanapén ültem, s közben figyeltem, ahogy Jeon odamegy Namjoonhoz, aki Hoseok és Yuna mellett ültek, s nagyon beszélgettek valamiről. Szóval ez lenne az a bizonyos hely ahol lézengeni szoktak?

Körbenéztem, a helyiség öreg volt, s csak az egyetlen egy vasajtó volt az egyetlen nyílászáró, mindenhol kották, csikkek, s üres üvegek a földön, a kanapé mögött pedig egy öreg, rozsdás fürdőkád volt, ami telis-tele volt párnákkal, kabátokkal, valamint egy két kottatartóval. A falakon sárgálott az öreg tapéta, s kecsesen húzódtak végig a színes égősorok a rajtuk lévő képekkel. Látványosan, voltak szekrények és polcok, leginkább kisebb hangszórókkal, hangolókkal, valamint lemezekkel, másik oldalamra pillantottam, ahol megláttam egy nagy L-alakú asztalt, rajta egy laptoppal, valamit egy-két pizzás dobozzal, és kopott műanyag székekkel. Az mögött volt egy csap, valamit egy aprócska gáztűzhely, és egy minibárhoz hasonló hűtő is.

Ez volt valószínűleg a törzshelyük, hiszen hangszereik, és egyéb bandás kellékeik is helyet kaptak egy sarokban, vagy éppen egy fotelnek támasztva, mire elmosolyodtam, s lehunytam szemeimet.

-Taehyungnak mi baja van? -hallottam meg Hoseok hangját, aki nevetve jött oda hozzám, s megfogva egyik szemhéjam megemelte azt. -Baszki, teljesen ki van tágulva a pupillája.

-Szentély.. -suttogtam, s jobban elnyúltam az ülőalkalmatosságon.

-Részeg, úgy kapartam össze. -mondta Jungkook, s az asztalhoz sétálva, az egyik papírdobozból kivett egy szelet pizzát, s azt kezdte majszolni.

-Pedig az előbb akkora műsort nyomott le velünk, még én is megirigyeltem, meg is kellene kérdeznem Lucast, hogy melyikőnk a jobb. -jelent meg időközben Jimin is, s levette magát Yuna mellé.

-Hogy mit csinált? -tette fel érdeklődve a lányt, mire mindenki rám kapta a tekintetét. Na igen, nem biztos, hogy mindegyikőjük látta.

-Lekaptam azt a helyes DJ srácot, mert szar volt a zenéje. -biggyesztettem le ajkaimat, s felkuncogtam utána, majd megpillantva egy teli poharat az előttem lévő asztalon már nyúltam volna érte, mikor is Jungkook idegesen jött oda hozzám, s megfogva azt lehúzta, mit csak dühös pillantásaim követtek, majd megszólalt.

-Elég volt. Taehyyungnak innentől kezdve detox. És örülj, hogy nem baszlak ki így is a bandából. -mondta, de szinte fel sem fogtam szavait.

Mi a fasz?

-De hát benne se vagyok. -nyafogtam, majd visszadőltem a kanapéra, de csak a lány, s Namjoon nevetését hallottam, mire kérdőn pillantottam fel. -Most meg mi van? -ráncoltam szemöldököm.

-Ahj Taehyyungie, ennyire azért fogd fel mi történik körülötted. -nevette el magát Hoseok is, s összeborzolta hajamat.

-De hiszen csak, holnap reggel lesz eredmény. -mondtam, majd teljesen megfordulva lábaimat átvetettem a támlán, s fejjel lefelé lógva figyeltem mindenkit. -Ti mondtátok, és Jungkook is mondta, és mindenki mondta. Nem bízhatom el mag-gam. Oda kell tenni magam. -szavam bizonytalan volt, ittas, s meg-megakadt, ahogy a hülye pozíció és testtartás miatt néha csuklottam egyet. -De nem baj, én jó le-leszek. A legjobb leszek, és Jimin. -mutattam az illetőre, ki csak felém pillantott. -nekem jobb seggem van, mert kevésbé olyan izmos mint a tiéd. -jelentettem ki, mire mindenki szeme kitágult, s csak a pink hajú horkantott fel.

-Kötve hiszem. Undorító vagy Taehyung, tiszta részeg. Nem is értem, miért vettünk fel. -mondta, majd közelebb jött, mire én elmosolyodtam, hiszen feltekintve rá, vicces volt, hogy fordítva látom egész arcát. -Még Jungkookot is meggyőztük, és örültünk, szerencsésnek kéne érezned magad, és méltóságteljesnek, hogy volt értelme a munkádnak, de itt fetrengsz mint egy idióta, és ha Jungkook nem szed össze, akkor csak még jobban lejáratod magad mindenki előtt. -mondta majd közelebb hajolt arcomhoz, mire két kezemet lelógattam fejem mellett. -Innentől kezdve képviselsz minket, szóval fogd vissza magad, mert ez nem csak egy játék, hanem igen is komolyan kell venni mindent, és értem én, hogy gólyák vagyunk bulizgatunk, de neked innentől munkád van Taehyung. -emelte meg kicsit hangját, s úgy intézte tovább felém kioktató szavait, melyet ugyan felfogtam, s megértettem, de annyira hirtelen ért, hogy titkon, elmém legmélyén sokkot kaptam.

-Jimin elég, szerintem fel sem fogja, hogy.... -kezdte el a szőke lány, ám Jimin indulatosan félbeszakította.

-Volt egy jó előadása, és elsőre meggyőzött minket, és mindannyian tudjuk, hogy nyerhetünk vele, de akkor ne játssza itt ezt el. Nem is tudja mi történik körülötte. -mondta, majd visszafordult felém. -Megtisztelve kéne érezned magad, de annyira részeg vagy, hogy azt se tudod pinád van vagy faszod. -fejezte be idegesen, mire csak elmosolyodtam, s megragadva még mindig felettem elhelyezkedő puha arcát, lerántottam, s ajkaimat hozzá nyomtam övéhez, mire meglepődött, de saját meghökkenésemre vissza is csókolt.

-Na jó, ebből elég! -mondta hirtelen Jungkook, majd ledobva az eddig rágcsált pizzaszeletet, megdörzsölte kezét nadrágjában, s félrelökve Jimint, felrántott a kanapéról, s újra vállaira hajított.

-Kedvelem a srácot. -mondta még Jimin oda a többieknek, melyet tisztán értettem, de nem tudott érdekelni. Valójában nem tudom, miért csókoltam meg. Talán nem jutott jobb dolog eszembe, hogy befogjam a száját, s pont nem kellett hozzá megerőltetnem magam testileg.

-Jungkook hova viszed? -felpillantottam, ahogy a lépcső aljában megláttam a szőke lányt, s elmosolyodva megszólaltam.

-Ne aggódj szépségem, sietek vissza. -kacsintottam egyet, mire Jungkook dobott rajtam egyet, hogy válla élesen ékelődjön alhasamba, mire egy kisebb artikulátlan kiáltás hagyta el ajkaimat.

-Lefektetem ezt az idiótát és ajánlom neki, hogy aludjon, mert ha nem akkor holnap fájdalmas beszélgetésnek nézünk elébe. -mondta, mire csak megforgattam szemeimet, s ahogy felértünk az emeltre, egyedül csak a kintről beszűrődő színes fények adtak valamennyi vizulát, hogy azért ne essünk orra. Felérve Jungkook, ledobott az ágyra, mikor azonban észhez tértem, s felültem, s körbenéztem a helyiségen. A lépcsőt körülölelő korlát, galéria szerűen húzódott végig a szobában, mely tágas volt, s kellemesen sűrűn berendezett. Nem volt a feljárat ellen elválasztó fal ezért aki feljött azonnal szembe találta magát az egyetlen ablakkal valamint a hatalmas, bevetetlen ággyal. Az egyik oldalán csak egy gardrób szerűség volt, mellette egy kicsit beeső részen, pedig egy fekete fal, előtte dobszerkókkal, valamint rengeteg gitárral és állvánnyal, és egy kis asztal is helyet kapott. Szennyesek és kották halmazi voltak mindenhol, valamint a másik oldalamon pedig egy ajtó volt, ami valószínűleg a fürdőhelyiség lehetett, -hiszen azt eddig nem láttam sehol.

Érdeklődve tekintettem a fekete hajúra, aki előttem állt karba tett kezekkel, s türelmetlenül húzta fel egyik szemöldökét.

-Mit akarsz? -kérdeztem, s megdörzsöltem egyik szememet, hogy látásom valamennyire kitisztuljon, ha már így is forog velem a világ.

-Mondjuk, hogy ne baszd össze az ágyneműmet a cipőddel. -forgatta meg szemeit, s hangos sóhajjal, közelebb sétált, majd maga felé megrántva, lehúzta két bakancsomat lábamról, majd eldobta azokat, mit én csak némán, talán kisebb kuncogások közepette tűrtem, ahogy a puha ágyban feküdtem. -Taehyung nem vagyok jó kedvemben. Vedd le a kabátod és aludj, aztán reggel beszélünk. -mondta, mire én csak hasamra fordultam, s elnevettem magam.

-Vetkőzzek mi? Szeretnéd te azt... -vigyorogtam, s elkezdtem hason feküdve leráncigálni magamról a kicsit vastagabb anyagot, s elhajítottam azt az ágy mellé. -Szóval nem vagy jó kedvedben, csak nem féltékeny vagy Jiminre, vagy a DJ srácra? -kérdeztem, s kétkedve hátamra fordultam, majd felhúztam lábaimat.

-Fejezd már be ezt, csak fogd be a pofád és aludj. -mordult rám, majd levette magáról fekete bőrkabátját, s odasétálva a korláthoz a ráhelyezte azt.

-De én nem vagyok álmos. A rock and roll királyai éjszaka sem alszanak. -támaszkodtam meg két alkaromon, s közben egyiket levezettem nadrágomhoz, s elkezdtem kicsatolni övemet. -Csak akkor tombolnak igazán. -vigyorogtam, s kitűrtem nadrágomból fekete pólómat.

-Atya Úr Isten', te komolyan nagyobb ribanc vagy, mint Jimin. -gondterhelten megmasszírozta orrnyergét, majd felsóhajtva, közelebb jött, megállva mellettem tekintett rám.

-Tudom, hogy irigykedsz, ne tagadd. Nem csak te vagy ám elképesztő zenész Jungkook, bár lehet megbocsájtok, cserébe viszont... -kezdtem, mondandóm nyájas hangon, s mondandóm végére beharaptam alsó ajkamat.

-Dehogy irigykedek te idióta. Jó voltál, pont. Ennyi. -mondtam, majd megpaskolta arcomat, mire idegesen eltoltam onnan kezét, s lehunytam szemeimet. -Állj le ezzel a szarsággal, mert pia beszél belőled. Mondom, semmi buzulás, komolyan. És mire visszajövök, ajánlom, hogy mélyen aludj. -mondta, majd elfordult, s a lépcső felé vette az irányt, de még visszaszólt. -Bandatag vagy én pedig a bandavezér, és ez parancs.

-Igen is apuci. -mondtam elmosolyodva, ám közel sem tudatosan, majd oldalamra fordultam, s a takaróból egy nagy gombócot csinálva átöleltem azt, majd szinte, azonnal elaludtam.