Akár milyen magabiztosan csináltam, akármennyire voltam büszke magamra nem tudott érdekelni. A tömeg hangosan sikongatott, s ujjongott. Nevemet kiáltozták, mitől csak még jobban öntött el a siker forró érzése, s hangosan tapsoltak közben, ahogy a poharak repültek minden irányba. Mély levegőt vettem, s minden eddig elnyomott izgulásomat most adtam ki magamból, ahogy zsebre tettem a pengetőt, majd leakasztva gitáromat magamról, nekitámasztottam azt a mélynyomónak, s az utolsó személyre pillantottam.

Elhűltem egy pillanatra, mivel titkon az ő véleménye érdekelt a legjobban. Ő banda vezér, a főnök, s nyilván számítottak a többiek is, de javarészt az ő döntése befolyásolt mindent, s ha ez a produkció nem elégítette ki, akkor csakis a Bibliára támaszkodhattam.

A fekete külsejű csak lefelé tekintett, lábain támaszkodva, s megállás nélkül dohányzott, látszólag nagyon gondolkodva valamin. Érdekelt, hogy mi játszódhat le benne. Tetszett neki? Sok volt? Meglepődött? És a meglepődöttség okát is kerestem. Csalódott, vagy meghökkent nem számítva erre az egészre.

Hiszen én jól csináltam. Úgy, ahogy elképzeltem, ahogy begyakoroltam, s mindent tökéletesen adtam elő, úgy, ahogy azt a hangulat megkívánta. Még is tartottam, mivel nem láttam tekintetét, s Isten' se adta, hogy kiolvassak abból valamit.

-Köszönjük ezt a lehengerlő produkciót Kim! Igazán megleptél, hogy őszinte legyek. -mondta Jimin, s felállt. -Igazam van? -kérdezte, majd hátrafordult a tömeghez, s felemelte egyik kezét, mire azok hatalmas kiáltozásba kezdtek egyetértve vele. -Le vagyok nyűgözve. -fordult vissza, s féloldalasan elmosolyodott.

-Pontosan. Remek volt Taehyung, majd értesítünk a továbbiakról. -mosolygott a szőke, s ledobta maga elé kezében tartott holmiját, s felállva hangosan tapsolni kezdett, s elismerően bólintott. Tettét követték a többiek is, mire meghajoltam, s mikrofonhoz hajolva megszólaltam.

-Engem ért a megtiszteltetés! -mondtam kicsit lihegve, hiszen azért kimerültem, az erős színvonal miatt.

Egy dolog azonban feltűnt. Jeon még mindig csak ült, s amint már elégett cigijét elnyomta, feltekintett rám, bármilyen gesztust kerülve, s sötét tekintetét enyémbe fúrta. Felállt, majd lassú léptekkel közelebb sétált, s megállt előttem. Letekintettem rá, ahogy kicsit összébb húztam a mikrofon állványt, mire hosszú kritikus szemezgetések után először szólalt meg.

-Mióta játszol Kim? -kérdezte, s szilárdan támaszkodott meg jobb lábán.

-Négyéves korom óta. -mondtam, s ugyan csak ő hallotta, hiszen nem a mikrofonba beszéltem, mire felvonta egyik szemöldökét.

-Én előbb tanultam meg zenélni, mint járni, szóval nagy a tét a reakcióktól félre tekintve. -tette karba kezeit, mire erős, fenyegető beszólásán meghökkentem. -Az előadásod, nos jó volt. Sőt, nagyon jó, de kösd fel a nadrágod! -felnevettem flegmaságán, s ugyan az a kép jutott eszembe személyiségéről, mint Jiminnek, annyi különbséggel, hogy míg a pink inkább volt picsád, Jeon addig démoni. Értem én, hogy tehetsége határtalan, de? Értékelnie kéne az igyekezetemet. -Azért elismerésem. -fordult vissza egy pillanatra, s újra elfoglalta helyét.

-Önelégült fasz... -motyogtam orrom alatt, majd egy utolsó intéssel, s meghajlással lesétáltam a színpadról. Nagyot sóhajtottam, ahogy megpillantottam Seokjint és mellette a szőke szépséget, kinek nevét még mindig nem tudtam. Elmosolyodtam, majd odamentem hozzájuk.

-Nocsak-nocsak. Itt van az őrült banditánk. Remek voltál Kim! -mondta a lány, s karba tette kezeit, ahogy odaértem hozzájuk.

-Igen, ez lenyűgöző volt Taehyung. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire jó lehet. Gratulálok! -tette hozzá a barna is, s észbe kapva, odanyújtotta felém a gitár tokját, mit csak nagy mosollyal fogadtam el.

-Köszi! Nagyon igyekeztem. -tettem el a hangszert, s hátamra kaptam azt.

-Meglátszik. Nagy esélyed van bekerülni. -folytatta lány, s közelebb jött hozzám, mit igazán élveztem. -Tudod eddig te voltál a legjobb, és már nincsenek sokan hátra. Nem akarlak hamis dolgokkal hitegetni, de magasra tetted a lécet. Látszott mindenkin.

-Na igen, még Jiminen is. Őt elég nehéz meggyőzni, mert hatalmasok az elvárásai. De látszólag sikerült. -mondta a barna, s elvette tőlem sorszámomat, majd a mappájába csipptette azt.

-Szóval magasra tettem a lécet? -kérdeztem, s büszkén kihúztam elzsibbadt vállaimat.

-De még mennyire. -válaszolta a szőke. -Bár ez attól is függ mennyi új tagot veszünk fel.

-Az Jungkookon múlik, meg a hangszereken. -mondta Jin, ránk se nézve, hiszen intézte a következő versenyzőt.

-Mert? -értetlenkedtem.

-A bandatagok javasolnak, Jungkook pedig rábólint, és nem hagyja magát befolyásolni, mert a tökéleteset keresi. A többiek pedig ezt hagyják neki, mert tudják, hogy a döntései hibátlanok, ő ott az ász, a legjobb, így nyilván rá hallgatnak. Mint egy király, csak aláírja a törvényt, ezzel engedélyezve. Bár, amint láttam ő is meglepődött. Nem szokott csak úgy odamenni a meghallgatásokon senkihez. -intézte hozzám szavait a lány, amint kettesben maradtam vele.

-Na igen. Mondott ezt-azt. -forgattam meg szemem, s belemarkoltam hangszerem pántjába, indulásra ösztönözve magunkat. -Nem iszunk meg valamit? Teljesen kiszáradtam.

-De, persze. Egyébként még be sem mutatkoztam. Shin Yuna vagyok, és tanársegéd. -mondta, majd kezét nyújtotta, mit meglepődötten fogadtam el. Nem gondoltam volna, hogy ennyivel idősebb nálam. Jó persze, látszott rajta, de, ahogy kijelentette, hogy nem csak diák, de még itt dolgozó is, nyilván jóval idősebb lehetett mint én gólya létemre, szinte takony voltam.

-Tanársegéd? Tanítasz is? -kérdeztem, s elkezdtünk a kertbe sétálni, hogy lehűtsük magunkat.

-Igen, karvezető vagyok a lányok kórusában, meg korrepetálást tartok szolfézsból. A fiúknak csak segítek ebben-abban, hiszen megvannak a kapcsolataim. Seokjin, tudod ő a bátyám, és ex-bandatag. Gondoltuk mind a ketten kivehetnénk a részünket ha már végeztünk a sulival, de nem akartunk elszakadni a bandától. -mondta teljes beleéléssel, s a műanyag asztalokhoz érve megfogott két piros plasztik poharat, majd belemártotta a bóléba.

-Te is voltál tag? -kérdeztem, s elfogadtam a felém eső italt.

-Nem. Engem Jin mutatott be a srácoknak, mikor két éve ide kerültem, és nagyon megkedveltek. Hoseok különösen. -forgatta meg szemeit, s egyből le esett, s azt hittem félrenyelek. Szóval Hoseok, aki akkora átéléssel beszélgetett velem, s meggyőződése, hogy banda tag leszek, valójában kedveli azt a lányt, aki nekem tetszik. Vagy hát nem tudtam tetszik-e, aranyos volt, kedves, kicsit pimasz, ami nagyon bejött, valamint kedveltem a szőke embereket, s ugyan sosem foglalkoztam a ténnyel, hogy ki, hogyan néz ki, vagy férfi vagy nő, vagy milyen ruhát hord -főleg ha szimpatikusnak találtam valakit- de mint minden ember, először én is a külsőt részesítettem előnyben. -Akkoriban nagyon jóban lettünk, de Hoseok, na igen. Még össze is kapott Jungkookkal, hogy had legyek bandatag, de hát lány szóba se jöhetett egy fiú rockbandában, amit én teljesen megértettem, és nem akartam konfliktust miattam a fiúk között, szóval kiegyeztünk, hogy a háttérben fogok istápolni. -mosolyodott el.

-Te és Hoseok jártok? -emeltem újra ajkaimhoz a poharat, majd mikor kiürült, újat merítettem, s azt is felhörpintettem, hiszen nem csak hidratálni akartam hangszálaimat, de ezt a sok információt, muszáj voltam alkohollal öblíteni.

-Nem, vagyis együtt voltunk. Tudod, ez ilyen se veled, se nélküled. Van, hogy nagyon rosszban vagyunk, aztán pedig, van hogy nagyon egymásra vagyunk akaszkodva. -nevetett, s zavarában megdörzsölte orrnyergét.

-Ismerem az ilyet nyugi. -hazudtam. Hazudtam, hiszen kurvára nem tudtam miről beszél, mert sosem voltam igazán szerelmes, csak jött-ment, rövid futókapcsolataim voltak, fiúkkal és lányokkal egyaránt, nem is igazán foglalkoztam velük sosem, hiszen ott volt az az élet, amiért egész életemben harcoltam. A zene. -Bár nekem a zene még mindig előrébb van minden ilyen téren. -tettem hozzá, s arrébb állva megfogtam egy Soju-s üveget, s ügyesen felnyitottam fogsorommal, majd meghúztam azt. Muszáj voltam inni.

-Gondoltam, mármint nem akarlak megsérteni, de ebben nagyon hasonlítasz Jungkookra. Azért is volt elgondolkodtató, hogy miért sétált oda hozzád az előadásod után. -mondta, majd elvéve egy kicsi szendvicset enni kezdte azt.

-Ezt hogy érted? -értetlenkedtem, s belekortyoltam a hűs italba.

-Hát tudod.. -tette álla alá kezét, hogy nyelés közben ne pottyanjon le az étel. -Jungkook is ugyan ilyen zseniális és különleges mint amilyennek te tűnsz!

-Tűnök? -hitetlenkedtem.

-Hagy fejezzem be. -mérgelődött, s vállamra csapott, mire csak felnevettem. -Ő is ilyen kis szenilis mint te. Bár jóval fiatalabb mint én, de sokkal komolyabb. Neki tényleg csak a zene van, és belebetegedne, ha nem tudná folytatni. Ugyanúgy mint te, előtérbe helyezi minden elé, és szüntelenül műveli azt. Látni néha csajozni, vagy a hülye autóját isteníteni, de abszolút másodlagosak ezek. Tavaly majdnem megbukott emiatt, és igen, nekem kellet korrepetálnom, mert a gyerek egy rock and roll Mozart, és abszolút-hallása zseniális, de egy lusta dög, ha a formalitásról van szó. Utál tanulni, és utálja a papírt meg a ceruzát, annyira nem érdekli semmi, csak a banda, hogy tavaly mikor készültek a bajnokságra, napokig a konténerében ült és energiaitalon élt. Hihetetlen. Olyankor egy másik dimenzióban van.

-Ezzel tudok azonosulni. Én a pénzzel vagyok így. Inkább éhen döglök, de ha valamire szükségem van, akkor eladom a veséim. -nevettem fel, mire a lány is így tett, majd folytatta a mesélést.

-Tessék? -tágultak ki szemei, mikor ő is elvett egy zöld üveget, s fejével biccentett, hogy üljünk vissza a medence lépcsőihez.

-Hát a végénél. Te is láttad, odajött hozzám és hát.. -vakartam meg tarkóm. -eléggé flegmázott.

-Mit mondott pontosan? -kíváncsiskodott Yuna tovább, majd mikor elértük a kívánt helyszínt, leakasztottam hátamról a hangszert, s magam mellé fektettem azt.

-Hát elsősorban gratulált, bár elég cinikus volt, aztán mondta, hogy azért ne bízzam el magam, de mintha... nem is tudom, mintha tudta volna, hogy ez lesz, csak a világért se mutatta volna ki az elismerést. Olyan megtörhetetlennek tűnt. -sóhajtottam, majd kezemben lévő üveggel kezdtem játékosan körözni.

-Ő ilyen Taehyung. Tudja magáról, hogy egy király, hogy ezrek imádják és ezért nem nézheti el magának a hibát. Csak sajnos emiatt másoktól se nézi el. A tökéletességre törekszik ezen a téren, és nem enged. -mondta, majd hátratámaszkodott kezeivel az egyel fölöttünk lévő beton fokra. -Jungkookie ilyen és kész. Rideg, kiismerhetetlen, és nem utolsó sorban passzív-agresszív, bár én még nem láttam kiborulni, a fiúk igen, és Hoseok említette is, hogy összetörte a kocsiját egy hatalmas vita után az előző bandavezérrel. Elvileg félelmetes volt. Bár ez eltörpül, hiszen nem mindennapos, már csak az kéne. Jungkook, amúgy csak akkor szólal meg, ha kell, sose beszél feleslegesen, mert nem tartja fontosnak. Ő előbb kommunikál a gitárjával, mint a hangjával. Amit nem nagyon nem értek! -nézett fel az égre drámaian.

-Mit nem értesz? -érdeklődtem, hiszen a lány részletesen és érthetően mesélt barátjukról, s szinte a srác egész életét le tudtam volna írni ennyi információból.

-Hát Jungkook gitározik, zseniálisan. Bárhol, bármikor, bármit hibátlanul eljátszik, és nagy ritkán énekel. És itt a bökkenő. -emelte fel mutatóujját. -Iszonyatosan jó hangja van, talán nem annyira karcos és mély mint a tiéd, bár ha kiereszti, akkor elképesztő. De ritkán vokálozik, és akkor is csak Jimin alsó szólama, nem mintha Jiminnek kellene segítség, hiszen ő meg a brutalitás másik fele. De Jungkooknak csak a gitárja létezik. Ha lehetősége adódna rá, elvenné. -fejezte be, s nekikoccantotta Soju-s övegének nyakát a beton lépcső élének, hogy az pattanó és sercegő hangot kiadva, ledobja magáról a fém kupakot.

-Pán-szexuális. -nevettem, mire a lány hirtelen, s indulatosan ült fel.

-Egyébként az. Egyszer részegen, mikor megpróbált egyszerre Jiminre és rám mászni szóva tettük neki, hogy döntse el mit akar, mire csak annyit mondott, hogy semmi mást csak szexelni, és őt ugyan nem érdekli, hogy az illető lába között mi van. -forgatta meg szemeit. -Akkorát még sosem kapott másnap. Bár nem lett semmi, mert összehányta magát, aztán elaludt.

-Ti tényleg szerencsések vagytok. -mosolyodtam el, ahogy belegondoltam a lány szavaiba. ha most ennyi mindent, tudott mesélni, akkor valószínűleg a közös emlékek és történések kicsiny része lehetett csak. Elbizonytalanodtam, hiszen nagyon is bele éltem magam Yuna szavaiba. Én is részese akartam lenni egy ilyen társaságnak, ennek a társaságnak. Olyan jó lett volna, de nem akartam túlgondolni, hiszen nem volt biztos, hogy bevesznek. Akármilyen jó voltam, akármennyire jól sikerült, nem a legjobb, hiszen számomra nem létezett legjobb. Nem létezett vég, sem cél, csakis mérföldkő, és minden egyes mérföldkő csak pihenő volt, hogy aztán felülmúljam a következővel.

-El ne szomorodj itt nekem. Jungkook nem fog befolyásolni annyira, amennyire azt te hiszed. Vagy amennyire annak tűnik. Igen rajta áll a döntés, de nem száz százalékig. Iszonyat jó voltál Taehyung, és én bízom benne, hogy téged vesznek be. Ha rajtam múlt volna, már az előadásod után, ott helyben berekesztem volna a meghallgatást. -mosolyodott el, s bátorítóan rászorított térdkalácsomra.

-Kedves tőled, igazából mindannyiótoktól. Nagyon kell nekem az a hely a bandában, de gondolom erre már rájöttél. Azért is vittem egy ilyen számot. Azt akartam, hogy egyszerre passzoljon, de ugyan akkor el akartam érni a hatalmas OFF hatást is. Tudod... -gondolkodtam el egy pillanatra. -nem akarok tolakodó lenni, de kérdezhetek egy kicsit személyesebbet?

-Persze. -mosolyodott el lágyan, mire azért megnyugodtam. Nem tudtam, hogy mennyire áshatom be magam a bandatagok magánéletébe, hiszen semmi nem állt biztos lábakon velem kapcsolatban.

-Jungkook, ő miért ilyen rideg? Mármint említetted, hogy hasonlítunk. De én szinte a szöges ellentéte vagyok. Mármint, nem gondolom magam olyan sötétnek és komornak mint ő. Mindene csak azt sugallja ha ránézek, hogy egy fekete-lyuk és beszippant, felemészt. -mondtam, majd feltekintettem a csillagos égre.

-Nos, félreismered. Valójában Jungkook egy melegszívű ember, és iszonyatosan érzékeny. Valamilyen szinten gyenge is. Rettenetesen, és nagyon nagyon önző, de csak azzal ami igazán fontos neki. Azért említettem, hogy hasonlítotok, mert valamiért láttam benned ugyanazt, az önzőséget és elhivatottságot a zene iránt. Komolyan Taehyung higgy nekem, mert én ezt külső szemlélőként mondom. Ahogy egymással szemben álltatok a színpadnál, ugyan az az energia áramlott belőletek. És tudom. Tudom, hogy Jungkook először irigy volt. Méghozzá azért, mert lenyűgözted, és először hallott valami olyasmi zseniálisat amit nem ő okozott magának, vagy másoknak. És ugyan Jungkook nem írt zenei történelmet, hiszen ez csak egy egyetemi rockbanda, de láttam a szemében, valamit, amit még nem tudok hová tenni. -mondta, s leutánozva tettem ő is hátradőlt, mondandója közben, folyamatosan szőke tincseivel játszva. -Vedd ezt egy jelnek, mert igen is te voltál itt a legjobb ma este. És szerintem már bent is vagy a bandában, de ezt úgy is csak holnap tudod meg reggel. -ugyan kielégítő válasza egy cseppet megnyugtatott, de ugyanakkor türelmetlen is voltam, hiszen ha csak holnap derül ki az eredmény, akkor valószínűleg egész éjszaka ezen fogok kattogni.

-Ahj! Olyan jó lenne. -sóhajtottam, ahogy felültem.

-Na igen. -mondta a lány, s ahogy előre pillantott, kicsit összeszűkítette szemeit, hogy jobban fókuszáljon látása. Odafordítottam fejem, majd amint megláttam, Hoseokot és Seokjint, valamit azt a nagy szőke srácot, ahogy nekünk integetnek, s hevesen kapálóznak, jelezve, hogy menjünk oda, Yuna csak felpattant, majd karon ragadva engem is, lebillegtünk a lépcsőkön. -Gyere, ismerj meg mindenkit!

Össze vissza botladoztunk mind a ketten, hiszen, két nagy pohár bólé és egy üveg Soju azért ép elegendő alkohol mennyiség volt, ahhoz hogy éhgyomorra beüssön rendesen. Nem voltam taccson, egész jól bírtam a piát, csak nagyon rámenős tudtam lenni. Közelebb mentünk, nem voltak olyan messze, de azért egy pár pillanatig ballagnunk kellett, majd amikor eléjük értünk, csak egy széles mosolyt eresztettem feléjük. Első benyomás mindenek előtt, még akkor is ha a három személyből, kettővel már egész jól összeismerkedtem.

-Iszonyatos voltál Taehyung! - mondta Hobi, majd széles ölelésbe vont, amit viszonoztam, de kicsit megbillentem egyensúlyomban.

-Ezt inkább elveszem. Jobb lesz ha elviszem a mijeinkhez, mielőtt még baja lesz. -mondta Jin, mikor látta, hogy a vállamon pihenő hangszer, nincs biztonságban, főleg ha a délután ígért "buli" csak most kezdődött el. Bólintottam Seokjinnek, ki csak mosolyogva sétált el, s addig a többiekhez fordultam.

-Nem hittem, volna hogy ekkora ász vagy. Komolyan, te tényleg nem vagy normális. Egy pop-számot, ráadásul egy betét-zenét ebben a stílusban előadni, és hiba nélkül. Eszméletlen. Ugye Nam? -kezdett rá Jhope, majd a magasabb szőke felé tekintett, aki feltolta hajába napszemüvegét, s zsebeiből kirántva kezét, izomból megpaskolta felé eső lapockáimat, mitől újra csak megbillentem.

-Az. Gratulálok Kim. Bámulatos volt, rég láttunk már Jungkooktól ilyen reakciót. -mondta.

-Na meg Jiminie is. Komolyan, nem is értem, hogy hagyhatta, hogy nélküle csillogj. -nevetett fel a lány, mire csak megforgattam szemeimet.

-Hát nem ez a lényeg? A legjobbat keresitek, nem? Akkor az embernek oda kell tennie magát, annak érdekében, ha el akarja érni a célját. -mondtam, majd színésziesen széttártam hosszú karjaimat. -Egyébként meg a kritikának is örültem volna.

-Jungkook nem is kritizált? -kérdezte a szőke, mire megráztam fejem. Jobban belegondolva, valóban nem kritizált, inkább csak burkoltan fejezte ki gratulációját, s Yuna szavaira is visszaemlékezve valójában megleptem. Maximum csak flegma volt, s nem akarta tudatomra adni, hogy vagy leköröztem, vagy ha azt nem is, de megütöttem nagyságosságának szintjét.

-Az igen. Ő mindig mindenkit kritizál, bár így belegondolva, a te műsorodba túl sok mindent nem lehetett. -nevette el magát a mellettem álló, -kinek nevét továbbra sem tudtam, csak annyit, hogy Nam- majd tarkójára simított. -Haver egy szerencsecsomag vagy, Jungkook nem csinál ilyet. Szerintem megtörted őt.

-Azt azért kétlem, bár Taehyung nagy eséllyel lehet ellenfél neki. -hallottunk meg a távolból egy magas hangot, mire csak összeszorítottam szemeimet. Jimin.

-Oh Chim. Hát te? -kérdezte a lány, s karba tette szép kezeit. -Nem is köszöntél mikor ideértem.

-Bocsika, csak volt egy kis magánügyem. Tudod sikosítom a magasabb hangokat is. -kacsintott mire, hol felnevettünk, vagy éppen én voltam, aki fintorogva nézett oldalra. -Szóval vöröske, igen is jó voltál. A hangod szép erőteljes és mély, az ujjaid technikája is jó. És a szám amit hoztál, tudod az egyik kedvenc számom. Jót szoktam rá dugni. -mondta, mire kitágult szemekkel húzódtam hátrébb.

-Jimin fékezd magad. -sóhajtotta a szőke. -Nézd Taehyung, Jimin csak azt akarja mondani, hogy nagyon jó voltál, és igaza van. Jungkook nagy eséllyel elgondolkodott a produkciódat követően, hiszen azt a profizmust mutattad amit saját magában is lát.

-Namjoon, ugye tudod, hogy nem biztos, hogy Jungkook beveszi. Különben is, akármennyire ügyes, és akármennyire passzolna az ő hangja az enyémhez, így is van már elég basszus gitárosunk. -mondta Jimin, s félrelibbentette csípőjét.

-De Taehyung különleges, zseniális. Bocs engem megvettél drága barátom. -mondta Hoseok, majd mellémállva átkarolta vállaimat.

-Engem is. -tette hozz -ezek szerint- Namjoon.

-Én már mondtam. -emelte fel kezeit a szőke lány is, s szélesen elmosolyodott.

-Egye-fene, nekem is tetszik a szép pofikád, de attól még én éneklek, de ha nagyon nagylelkű akarok lenni, kapsz egy-egy sort te is. -mondta a pink, mire elmosolyodtam nagyképű, ám őszinte beszólásán. Kezét felém nyújtotta, mit elfogtam, s ahelyett, hogy megrázta volna azt, csak dús, rózsaszín ajkaihoz emelte azt, majd ráharapott mutatóujjam végére.

-Ember, megvesztél?! -kiáltottam, s elrántottam kacsómat. -A kezeim szentek.

-Jajj, ne ijedj meg, Jiminnél ez egy elismerési forma. -nevetett fel Namjoon, s közben kezével hevesen gesztikulált, mit csak kitágult szemekkel néztem.

Ezek az emberek akármennyire voltak rendesek, különlegesek, s csodálatosak, ugyan annyira voltak mérhetetlenül furák is. Fura viselkedéssel, s fura szokásokkal, fura habitusokkal, és a legszélsőségesebb, legkevésbé összepasszoló személyiség jegyekkel voltak megáldva.

De tetszett, s tudtam, hogy itt a helyem.

Tökéletes volt.