Igen, igen, tudom, kövezzetek meg, mert ez full jó cím lett volna, de nem, sajnos ez sem rész. Nem tudom az elmúlt időszakban hányszor írtam már le, hogy nem rész, de azt hiszem túl sokszor... :'D

De akkor elemezzük is a címet.

Valaminek a vége. Nem kérdés, hogy miután 2020 december 31-e van, nyilvánvalóan erre a cseppet sem átlagos évre gondolok. (Most hallottam a követ legördülni a szívetekről, de inkább tegyétek vissza, jó helyen volt ott).

Valóban, vége ennek az évnek. Vagyis, még van belőle körülbelül 5 óra, de az már eltörpül a 364 nap, és 7 óra mellett.

Mi is történt abban a 364 napban?

Először is, szárnyaltam. Ami az első felét illeti. Magamhoz képest gyorsan hoztam a részeket, volt időm, és kedvem is írni, így minden tökéletesen ment. Aztán jött egy aprócska gond, mégpedig a koronavírus. És ugyebár vele együtt a karantén.

Sokakkal ellenben velem jót tett ez a helyzet. Nem fogom most az egészet elmondani, aki ismer úgyis tudja, aki meg nem, azt nem érdekli. :)

Na de akkor ott tartottam, hogy minden oké. Aztán valahogy mégse, mert mint ti is tapasztaltátok, elhallgattam.

Igen, tessék, nem jött az ihlet. Ennyi. Aztán persze történt nagyon sok minden, kezdve július 1-egy (megint csak aki érti érti) át a tanév kezdésen (azóta hozzám nőtt a maszk, szeressük az iskolát) egészen karácsonyig, sőt talán inkább tegnapig.

Ezekből mind talán a tegnapot emelném ki. Ugyanis ekkor fogalmazódott meg bennem az az egész, amit most ide leírok.

Igen, abbahagyom. Még van egy rész a tarsolyomban, amit már félig meg is írtam. Így januárra kaptok még egy hosszabb (talán két,,részes") részt, és ennyi.

Sokat írtam azóta, hogy itt ,,elhallgattam". Nagyon nem az én asztalom ez a regényt írok dolog, így inkább több (valamennyi inkább) figyelmet fordítanék az Oneshots c. sztorimra.

Éppen ezért, amikor ti megnyitjátok ezt a részt, már a sztori címében szerepelni fog az a bizonyos szó, miszerint ,,Szünetel".

Nem szeretném véglegesen abbahagyni az egészet, mert túlságosan a szívemhez nőtt az egész.

Ha úgy érzem, majd folytatom, és ezek után tényleg nem tudok már mit mondani. Ennyi.

Most jött el viszont annak az ideje, hogy röviden megköszönjek mindent.

Köszönöm mindannyiótoknak azt a támogatást, amit kaptam. Kiemelném, mert megérdemli Usnk_On_The_Pad barátomat, aki április óta rengeteget segített nekem. Mind Wattpadon, mind máshol (nyelvtan 5-ös), és köszönöm, hogy egyáltalán van, és rám talált.

Ezen kívül köszönöm xsaryyy -nak, LexaSzabo -nak, és LengyelRoberta99 -nek, hogy mellettem állatok.

Köszönöm minden olvasómnak, puszilok mindenkit, és kívánok egy sikeresebb, boldogabb csodálatos évet mindenkinek!