Nyolc óra előtt 13 perccel, nyugodtan sétáltam a poros aszfalton. Táskámban egy ajándékcsomag zörgött, így óvatosabbra vettem a tempót. Nehogy már kárbavesszen az egész hétvégém...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Tanítás után, Bellával caplattunk lefelé a lépcsőn.
- Na és te mit csináltál a hétvégén? - Érdeklődött a barátnőm, mire csak megráztam a fejem.
- Ne is mond! - Kezdtem - Végig rajzoltam a felét. A másikban meg aludtam, tanultam, és vásároltam... - folytattam nevetve.
- Hű! - csodálkozott - Ha két napot rászántál, akkor fontos mű lehet. - nézett rám vigyorogva.
- Az is. Örs születésnapjára. De most maradj csendben mert jönnek. - löktem vállon.
És valóban, két szőke üstök lépkedett nagy büszkén felénk, mire akaratlanul is elmosolyodtam. Kb az egész suli mindek nézett, ugyanis kértünk az udvar azon részére, amit nagyjából mindenhonnan lehet látni. De egy cseppet sem bántam hogy velük látnak. Életem legjobb döntése volt hogy elmentem abba a pizzázóba...

Gondolataimba mélyedve, nem vettem észre hogy már odaértünk a srácokhoz. Roni vigyorgó fejével találtam szemben magam, és mielőtt megakadályozhattam volna, jó alaposan összeborzolta a hajam.
- Nyaaaa - boxoltam bele a mellkasába - így kell engem üdvözölni? - nevettem.
- Hát hogy máshogy? - vágott vissza.
Ezzel le is rendeztük a kis vitánkat, és lesimítottam a hajam, és Örsre néztem.
Láttam a szemén hogy mosolyog, miközben próbált komolyan rámnézni. Hahh. Amatőr.
- Boldog születésnapot!!! - borultam a nyakába, amihez lábujjhegyre kellett állnom.
- Köszönöm... - mondta halkan, miközben a hátamat simogatta.
- Nehogy azt hidd hogy ennyi! - húztam ki a táskámból a méretes fa táblát. - Csak így tudtam elhozni, mert másképp összegyűrődött volna. - magyarázkodtam, majd átnyújtottam a festményt, és a zacsiban a csokit, egy Legjobb barát :) feliratú tollal.
- Berni. - Kezdte - Ez valami elképesztő... Ugye ez az a...
- Igen, az. - szakítottam félbe, mivel továbbra sem szerettem volna ha felfedezik a törzs helyünket. - Tetszik?
- Ez K*urva jó. Őszintén. Mennyi időbe telt? - nézett rám félve.
- Hát... Ha összeadjuk, akkor kb olyan 6-7 óra. - számoltam - de imádtam festeni! Mintha csak ott lennék...
- Mindjárt ott is leszel. - nevetett - Csak megvárjuk a srácokat, és 6-ra elmegyünk bulizni valami helyre. Nem voltak hajlandók elmondani hova, elvileg te tudod.
- Igen, nekem mondták, - mosolygtam rá - de nem mondhatom el, mert meglepi! - szögeztem le.
- Jó, nyugi. Bízom a srácokban, Roni kivételével ők nem vinnének szar helyre. - suttogta az említett nevét.
- Mi van velem? - kiáltott ránk Roni, aki bár eddig a mellettem álló Vivivel beszélgetett, valószínűleg fél füllel minket hallgatott.
- Semmi, semmi, csak hogy őrült vagy. - kiabált vissza Örs, és bár próbálta a mondat második felét halkan, csak nekem mondani, ezek szerint nem sikerült. Ugyanis mire nekem leesett, és röhögő görcsben törtem ki, Roni Örs után iramodott, és miután árfutották a fél udvart minimum kétszer, Roni lihegve megállt előttünk.
- Mehg... Öh... Löhm!!!
- Persze, persze... Majd ha lekötözzük... Tudod hogy mindig jobban bírta a futást! - nevettem rá.
- Akkor is. Majd álmában. - tervezgette Roni, mi meg úgy döntöttünk, inkább megkeressük Örsöt, aki azóta futott, abban a tudatban hogy a fiú még mindig kergeti.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Délután, a srácok, és Viviék (Tomi és Márk is) társaságában elmentünk egy ,, rejtélyes" helyre. Vagy legalábbis Örs számára volt az, ugyanis én találtam ki. Igen, azt mondtam hogy a fiúk találták ki, de féltem hogy úgy rájött volna. Tudom, nem nagy szám de beletettem szívem lelkem...

A helyszín egy pinceklubb volt, ami 3 órára nekünk volt fenntartva. Egyenlőre 8-an voltunk, abból egy a szülinapos, így még 9 embert vártunk. Örs, Roni elmondása szerint, nem szerette a nagy felhajtást, főleg ha az egésznek ő van a középpontjában, de bíztam benne hogy ez elnyeri majd a tetszését. 9 régi barátját hívtam meg, pár óra kutakodás után, azt mondom sikeresen. 7-en visszaírtak, hogy kedves tőlem és itt lesznek 6-ra, egy ember elküldött melegebb éghajlatra, majd mikor elmagyaráztam neki hogy ez nem szívatás, azt mondta eljön, de ha átcseszem úgy lefejel hogy nem lesz alkalmam többet szivatni, nem hogy őt, de senkit. Kedves nem? Mindenesetre remélem eljön, és mindenki épségben fog majd távozni. Végül az utolsó emberről nem tudtunk semmit, látta az üzenetemet, de nem válaszolt, így csak reménykedni tudtunk hogy itt lesz.

17:43 van. Kicsit több mint 15 perc és Dani ideér Örssel. Jah, mert hogy őt kiraktuk amíg díszítünk. Igen, a koponyákkal és különböző csont ábrákkal, és üvöltő fejekkel megspékelt falakat, színes szerpentin darabokkal, konfettivel, és lampionkkkal pakoltuk tele, hogy meglegyen a hangulat. Valamint az egyik sarokban egy dob felszerelés, kettő gitár és egy mikrofon állvány állt, egyenlőre még letakarva, és a buli tetőpontjára tartogatva.
Igazán furcsán nézett ki a helyiség, de pont ezt szerettem volna. A kaja meg volt, sikeresen rendeltem vagy 30 főre eleget, mivel a társaság 80 százaléka fiú, és tudni illik hogy ők aztán tudnak zabálni. A hangszerek ugyebár megvoltak, nem kevés szenvedés árán, bár talán ez volt a legkönnyebb, hiszen klubbokban a zene az alap. A díszítésről nem is beszélek, de a vendégek már nagyobb falatnak ígérkeztek. Majdnem mindenki itt volt, a lefejelős csávóval együtt szerencsére, és csak egy Marci nevű srác hiányzott, aki azt írta mindenképp itt lesz, tehát bíztam benne. Meg persze a lány aki nem írt vissza, de hát ahogy telt az idő, egyre jobban kezdtem őt elengedni.

17:52-kor befutott Marci is, és nem sokkal utána egy ismeretlen lány is, akivel rövid beszélgetés után sikeresen megismerkedtem, és kiderítettem hogy elfelejtett visszaírni. De itt volt, és most ez a lényeg. Tehát volt még 5 percük Daniék érkezéséig, és bár sose hittem volna, minden rendben volt. Mindenki itt tombol, a díszek és a kaja a helyén, a hangszerek még állnak, és én is élek. Wow. Lehet hogy, sikerült valamit tökéletesen megszerveznem?

Kiskorom óta szervezésmániám volt, de sajnos általában túl nagy fába vágtam a fejszémet. Amikor nem, akkor meg nem voltam elégedett. De most úgy nézett ki hogy minden megvan, illetve úgy ahogy elterveztem. Igaz, nagyon akartam hogy sikerüljön, kb az előző két napomat a festésen kívül erre szántam, és elképesztően boldog voltam hogy sikerült. Most már csak Örs véleménye számít...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Néma csend lett. Hirtelen mintha megfagyott volna a levegő, amiből egyébként nem is volt túl sok, a kis hely, sok ember kombónak köszönhetően... Az ajtó felé kaptam, ahol Örs állt, Dani oldalán. Az arcáről elképesztő csodálkozást tudtam leolvasni. Tetszene neki?
- Ez... - kezdte - Ez... Ez valami fantasztikus! - mondta még mindig szinte tátott szájjal. - Ezt együtt csináltátok?
Mind a három srác rám emelte a tekintetét, amivel akarva akaratlanul elárulták a választ.
Elpirulva álltam a terem közepén, és hagy nehezen Örsre emeltem a tekintetem.
- Nem. - válaszolt határozottan Dani, mielőtt még megszólalhattam volna. - Ez egész Berni műve.
Zúgott a fülem, és égett az arcom. Csak mégis mi a francért?!
Egyszer csak egy édeskés illatot éreztem magam előtt, és ahogy felnéztem, karok ragadtak ölelésbe. Örs termett ott előttem, és mindenféle felesleges köszöngetés helyett, egyszerűen magához ölelt. Mert tudta hogy nekem ez kell.
3 napos folyamatos stressz után, minden kitört belőlem, és nem tudtam gátat szabni a könnyeimnek. Vissza öleltem a fiút, és próbáltam lenyugodni. Tetszik neki, megérte fáradozni. Vége, most már élvezheted. De nem. Rájöttem, hogy ezek nem csak az idegesség miatt vannak... Öröm könnyek voltak.