,, - Mint az AWS!!! - Kiáltotta Bogi, mire üdvrivalgásban törtünk ki. Mindegyikünk állva tapsolt, mellettem a húgom, Lili pedig mosolyogva figyelte a srácokat. Követtem a pillantását, és persze... Ki mást nézett volna? Észrevette hogy bámulom, és vörös fejjel rám nézett...
- Csak ne kérdezz semmit jó? - Égett.
- Oké! - Feleltem nevetve.
Visszapillantva a fiúkra, nem tudtam megállni hogy ne röhögjek. Örs feje, kb mindent tükrözött ami a fiúk fejében éppen lehetett. Rám néztek, mire mosolyogva felmutattam a hüvelykujjam. Hát akkor, irány Lisszabon."

A csörgőórám berregő hangjára keltem. Ez meg mi a jó büdös retek volt? Egy. Mi az az AWS? Azt láttam hogy ott volt Örs, Roni, Bence és Dani, plusz egy random bajuszos srác, basszusgitárral. Ezt értenem kéne? Többször se nassolom el a fél tábla csokit éjfél után... De a húgom? Áhh. Hagyjuk...

- BERNIIII!!! - Üvöltött Vivi. - Gyere, nézd meg ki van itt!
Ajjaj. Ha ő ezt mondja, nem számíthatok túl sok jóra...
- Berni, asszem Vivi szólt... - Motyogta a húgom félhulla állapotban becsoszogva a szobámba.
- Nem mondod, Lili... - Morogtam, és átfordultam a másik oldalamra...

Nagy nehezen, feltápázkodtam, és elindultam volna a lépcsőn. A fáradtság miatt homályosan láttam(meg amúgy nem volt rajtam szemüveg,) így hát... Vivi kb annyit láthatott, hogy egy nagy puffanás után pár másodperccel, a padlón landoltam, a fenekemen ülve...
- Látom felébredtél! - Röhögött megállás nélkül.
-Ha ha ha... Röhög a bel... ANNA!!! - Sikítottam, és Bella vállára borultam. Fájt a derekam az eséstől, de LESZAROM!!! Itt áll előttem a legjobb barátnőm!!! Ááááá!!!
- Zavarunk? - Hallottam egy ismerős hangot. Dani állt velem szemben, mögötte a többiek vigyorogva tapsoltak(?).
Tudni kell, hogy Bellát kb 2 hónapja láttam, hiszen ők elutaztak Brazíliába, és mire visszaértek, mi már Budakeszin voltunk. Így egész nyáron nem láttam, úgyhogy elképesztően boldoggá tett azzal hogy ide jött.
- De ezt hogyan? Azt mondtad nem tudnak elhozni... Nem???
- De. Nem is tudtak... Ronit kérdezd! - Vigyorgott megállás nélkül, én pedig belenéztem az említett személy szürkéskék szemeibe.
- Hogy? - Csak ennyit kérdeztem, és már mondtam volna, de közbe szólt.
- Tegnap mondtad hogy hiányzik. Nekem meg véletlenül van egy bátyám, akinek véletlenül van jogsija, és véletlenül meggyőztem a srácokkal, hogy ugorjunk le Annáért. Így. - Nevetett.
- Köszönöm! - És megöleltem. Azt hiszem kicsit meglepődött, mert nem éreztem a karját magamon, de Örs füttyögése után ő is megölelt.
- Nincs mit...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kb 2 óra múlva, a srácok úgy döntöttek hogy elmennek. Rengeteget beszélgettünk, anyu legnagyobb örömére volt ideje megismerni őket, és szerencsére nem csalódott.

-Figyi, Berni. - kezdte Örs - nem baj ha én még maradnék kicsit? - kérdezte - Mármint. Nem akarok zavarni, nekem az is jó ha kiraktok a kertbe, csak nem tudok hazamenni mert nincs kulcsom, anyám meg nincs otthon. - fejezte be röhögve.
-

Te barom. Azt hittem valami komoly, mit tudom én hogy itt akarsz nálunk depizni vagy valami. - löktem vállon nevetve és folytattam. - Amúgy meg persze. És nem zavarsz, gyere megmutatom a szobámat neked, és Bellának is. - ragadtam karon, és már húztam is fel őket a lépcsőn.
- Okés... - könnyebbült meg Örs.

Ahogy felértünk jöttek a várt reakciók.
- Úristen Berni, ez gyönyörű!!! - ujjongott Bella, és megölelt.
- Tulajdonképpen tőled kaptam az ötletet. Emlékszel, amikor színeket nézegettük MSN-en, te Brazíliában, kb nulla mobilnettel, és pedig itt. Na, akkor mondtad ezt a kombót. És megtetszett. - Nevettem.
- Jujj, tényleg! Ajj, ez olyan ari! - Vihogott.
- Most őszintén, erre nekem mit kéne mondanom? - mondta Örs, amivel egyet értettünk.
- Jó, igaz. Van tesód? Lány.
- Nincs. Pont ezért nem tudom hogy ez szépnek számít-e.
- Hát, ha én csináltam csak szék lehet. - Mondtam nagy szerényen.
- Persze, csak is. - röhögtek ki.

Nagyjából fél óra telhetett el, amikor hirtelen eszembe jutott a mai álmom.
- Örs, kérdezhetek valami furát? - kezdtem.
- Nyugodtan. - nézett rám.
- Mi az az AWS? - nyögtem ki. - Valami zenekar?
- Fogalmam sincs. Zenekar rengeteg van, simán lehet hogy van ilyen nevű is, de én nem tudok róla. Nálunk Konnektor van, de azt se vedd túl komolyan. Olyan unalmunkban zenélünk, és ennyi. Ilyen tipikus kamasz banda. - felelte lazán.
- Ohh. És abban te is benne vagy?
- Igen, én Brucki, meg Roni. De már tervezünk egy új bandát, amiben Dani is benne lenne. Mi így 4-en, hisz mindig együtt vagyunk. Egyszerűbb lenne a próbálás is, és ki tudja. Talán még egyszer egy lemez is összejön, pár hallgatóval... - nevetett.
- De jó! Én biztos meghallgatnám! - lelkendeztem.
- Köszi. - röhögte el magát - De azzal nem sokra megyünk. - legalább őszinte.
- Igaz. De majd híreszteljük! - próbáltam felvidítani.
- Azt is köszi. Amúgy te is zenélsz? Látom a gitárt. - érdeklődött.
- Aha, de nem mondanám magam túl profinak... - mosolyogtam.
- Na, muta, meghallgattak.
- Áhh, de már rég nem játszottam. Nem tudnék mit...
- Ha mondom az akkordokat lejátszod? - kérdezte óvatosan.
- Megpróbálom. De nem ígérek semmit.
Ezután felsorolt négy akkordot. Értetlenül néztem rá, mire felkapta a gitárt és lejátszotta. Majd még kétszer, és visszaadta.
- Most te jössz. - szólt.
Lejátszottam először lassan, majd még háromszor egyre gyorsabban. Negyedszerre már azt mondta hogy jó a tempó.
- Okés, most figyelj rám, de úgy hogy ne vonjam el a figyelmed a gitárról. Menni fog?
- Igyekszem. - feleltem óvatosan.
- Okés. Kezd el. Majd becsatlakozom.
Furán néztem rá, de elkezdtem. Az első akkord után megszólalt. De nem úgy ahogy szokott. Nem, még véletlenül sem. Énekelt. Na de hogy? Csodálatos volt, imádtam. A hangja valami elképesztő, nem tudtam hogy van ember aki képes így énekelni. Ráadásul 13 évesen...
- ,,Fáradt szívünk között, csak nő a táv, Addig nézlek amíg végül, alig ismerek rád."

Lejárt a pár akkord, így befejeztem.
- Tanítsd meg tovább! - kértem - Ez gyönyörű!!! Mi a címe? Na és előadó? Hogy lehet hogy nem ismerem? - Nevettem.
- Hát... Címe még nagyon nincs. Ez a mi dalunk, vagyis még csak az enyém... Meg akartam mutatni a srácoknak, de nem biztos hogy tetszene nekik. Lehetne ez az első dalunk... Az előadó pedig... Az a valami amiről már beszéltünk... Szóval nincs cím, nincs előadó, sőt még dal sincs csak a refrén... Jah, és még angolra is le kell fordítani... - közölte csalódottan.
- Óh... Sajnálom. De a fordításban szívesen segítek! Elég jó az angolom, ha gondolod... - kezdtem de közbeszólt.
- Köszönöm. De még mindig nem hiszem hogy a srácoknak tetszene... Meg akartam mutatni, de már csak készen. Hátha úgy jobb lesz! - röhögte.

- Figyelj. Én nagyon harapok a szar zenére, de ez valami k*rva jó... Tégy ahogy akarsz, nem szólok bele, de tanácsot adok, akár kell akár nem. - folytattam nevetve - Ezt mutatsd meg nekik. 13 évesen ilyet összehozni... Erre nem lehet mást mondani... - biztattam.
- Rendben, és mégegyszer köszönöm. - hálálkodott. - viszont én rohanok haza, mert már anyám otthon van. - röhögte el magát.
- Okés. Akkor majd a suliban? - kérdeztem, mivel én és Vivi egy hétre elmegyünk Bellához.
- A suliban. - mondta a szemembe nézve.
Lekísértem a lépcsőn, és megöleltem.
- Köszönöm hogy itt vagytok. - suttogtam, majd elengedtem és bementem a házba.
- Berni! - üvöltött Bella a szobából, immár lezuhanyozva, és kényelmes ruhába átöltözve. - Miért áll Örs lefagyva már vagy 10 másodperce az ajtóban?!
- Öhm... Biztos úgy maradt... - hupszi...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~