Most be kéne mutatkozni? Nem hiszem... Mit szoktak írni egy naplóba? Anya azt mondaná, hogy én ne azt írjam amit mások... És ebben igaza is van. Utálom ha másokhoz hasonlítanak... Bár nem hiszem hogy ez egy szokványos napló kezdés...

De azért a rend kedvéért: Berni vagyok, Sebestyén Bernadett. 13 évesen, most egy új lakásba költöztünk, és ugye most kezdem a 7. osztályt... Két évet igazán várhattunk volna a gimiig... De hát ez van... A legjobb barátnőm, Vivi aki jött velem Budakeszire, és Anna, vagy Bella, ahogy tetszik, ő pedig maradt a mi kis piszkos, dohos, büdös IX. kerületünkben... Már hiányzik, pedig még csak tegnap jöttünk... Vivi viszont itt van egy sarokra tőlünk, hozzá szerencsére bármikor át tudok menni! A suli csak 3 hét múlva kezdődik, addig még van időnk ismerkedni mindenkivel, meg úgy globál a várossal... Hát, vágjunk bele!

~~~~~

- Jó reggelt Berni! - Vettem fel a telefont, mikor hangosan üvöltött belőle a zene...
- Jobbat... - Válaszoltam, és már majdnem leraktam, amikor Vivi sikított egyet.
- Élsz még? - Kérdeztem - Vagy egyedül kell suliba mennem három hét múlva?
- Ha, ha, ha, röhög a vakbelem... Csak Tomi megijesztett...

Igen, Tomi Vivi bátyja. 19 éves, de ugye neki sincs egyetem, szóval otthon szórakoztatja a barátnőmet...

- Oksa, akkor ha nem haragszol én visszaaludnék... - És elfojtottam egy ásítást...
- Dehogy alszol! Inkább engedj be! - Nevetett.
- Miért eng... Megyek... - És félhulla állapotban, a macis pizsamámban, kikászálódtam az ágyból, és lerohantam ajtót nyitni...

- Haliiiii!!! - Ugrott a nyakamba, én meg egy csöppet lefagyva álltam a küszöb előtt... Ott állt mögötte két srác, jobban mondva a tesói. Az egyik Tomi, akit már volt szerencsém látni, sőt hallani, is mert kifejezetten örömét leli abban, ha nála fiatalabb lányokat ijesztgethet... Én nem annyira...
Viszont mellette állt az ikertesója, Márk, akiről bár Vivi már rengeteget mesélt, még nem találkoztam vele... Csak volt egy probléma... Elképesztően jól nézett ki... Najó, vissza a Földre, ilyet én nem mondok jó?! Viszont még mindig pizsamában álltam, ami nagy gondot jelentett...

Betessékeltem őket az ajtón, én pedig felrohantam a szobámba átöltözni... Mivel sok cuccom még dobozokban van, nekiálltam keresgélni. Végül kiválasztottam egyet.

Ebben a szettben lerobogtam a lépcsőn, és a doboz halmok között szlalomozva, eljutottam a kanapéhoz ahol ledobtam magam. Jobbra fordulva Vivi somolygó arcával találtam szemben magam, mire rosszat sejtve balra néztem.
Márk rikítóan kék szempárja nézett vissza rám, ugyan azzal a tekintettel, mint alig 10 másodperce Vivien... Öhm, valamit kéne mondanom nem?
- Hali! Bocsi hogy eddig nem mutatkoztam be, csak pizsamában nem gondoltam alkalmasnak a pillanatot! Berni vagyok, Vivi osztálytársa! - Nevettem, ö pedig kezet nyújtott felém.
- Hello, Márk vagyok, Vivi bátyja, amit gondolom tudsz, és Tomi ikre. Viszont Vivi iderángatott minket, csak nem tudom miért... Te tudsz valamit? - Kérdezte, amivel visszarántott a való világba.
- Nem... Vivien?! - Néztem rá megsemmisítően, de ő csak nevetett...
- Nyugi, semmi gáz, csak gondoltam nézzünk körbe így négyen!
- Hát... Nekem oké! - Így hát el is indultunk.

Végre valahára elértünk a város ,,forgalmasabb" pontjára.
Szétnéztünk, és megpillantottunk egy kajáldát. Nyomás!

Miután beültünk, és mindenki rendelt magának valamit, beszélgetni kezdtünk.
- Na és, most mit csináljunk? - Nevetett Tomi, és igaza volt, mivel fogalmunk sem volt hogy hol vagyunk, és merre kell majd valamikor hazamennünk...
- Egyáltalán tudja valaki hogy hol lakunk? - Kérdeztem, de választ már nem kaptam.
Ordibálásra lettünk figyelmesek. A hang egyre erősödött, majd nyílt az ajtó, és négy korombeli srác jött be rajta. Látszólag jól elvoltak, az egyik valami furcsa maszkban volt, a másik kettő őt lökdöste, a negyedik meg konkrétan a röhögéstől majd meg fulladt... Nem tudtam megállni nevetés nélkül, és valószínűleg Vivi sem, mivel egy pillanat múlva, már mindketten szakadtunk.
Tomikék csodálkozva néztek ránk. De hát, a röhögőgörcs ragadós, ők is nevetni kezdtek...

Mikor sikerült levegőhöz jutnom, és kiláttam a könnyeim között, rápillantottam a srácokra. A szőke csávóval, aki immár nem állt röhogőgörcs okozta halál peremén, találkozott a tekintetünk. Elmosolyodott, mire én kérdőn néztem rá. Erre a többiek is figyelmesek lettek, Tomi, Vivi és Márk követték a tekintetemet, mire eljutottak a srácokig. Ekkor már látszólag nem bírta tovább magában tartani a kíváncsiságát, odaszólt a haverjainak, és elindultak felénk.

- Sziasztok! Bernadett és Vivien ugye? - kérdezte - Bocsi, de rólatok fogalmam sincs. Ti nem lesztek az osztálytársaink ugye? - mondta, miközben Márkékra nézett, mire egy csöppet meglepődtem.
- Nem, mi egyetemre megyünk Októbertől. - felelt Tomi kissé gyanakodva...
- Várjunk csak... Azt mondtad osztálytársak? Vagyis. Ti is Prohászkások vagytok? Ahh, de jó, hogy találkozunk valakivel suli kezdés előtt!!! - lelkendeztem.
- Hát, ha ez ennyire felvidít, akkor én is örülök! - nevetett.

Márk aggódó fejét látva azonban észbe kapott:
- Uhh, bocsi még be se mutatkoztunk...
Ő itt Áron, de kb mindenki csak Roninak hívja! - Mutatott egy másik szőke hosszú hajú srácra.
- Ő Dani, eggyel fölöttünk jár, de ugyan olyan hülye! - Majd kapott egy hátbavágást...
- Íme Brucki, aki amúgy Bence, de így nem szabad hívni...- És csattant a második...
- Jómagam pedig Örs volnék. Én és Roni az osztálytársaitok leszünk, Dani és Bence viszont nem. - Nevetett ránk.

Végignézve rajtuk megállapítottam hogy elképesztően jó fejek. Igen, ezt így ránézésre. Mindannyiukon ott volt a tipik emo hajviselet, kivéve... Brucki? Ez még fura, de ha mindenki így hívja, akkor meg kell szoknom... Örs és Roni fél-fél szeme alig látszott ki a szőke bozontjuk alól, Danit pedig inkább néztem volna nálunk fiatalabbnak, mint idősebbnek. Bence volt talán ez egyetlen normális köztük, ránézésre olyan ,,csapatösszetartó" emberke volt.
Asszem kicsit elbambulhattam, mert mindenki engem nézett.

- Föld hívja Bernit! - Suttogta a fülembe Márk, engem pedig kirázott a hideg. Miért csinálja ezt?!
- Itt vagyok, persze... Szóval. Ezek szerint engem meg Vivit valahonnan ismertek, - nevettem - de őket viszont nem, szóval figyelj.
- Tomi, Vivi bátyja, ő ott... - Mutattam rá.
- Én pedig Márk vagyok. - És kezet nyújtott Örsnek.
- Aha... Ikrek vagytok ugye? - nézett furán - Ne számítsatok rá hogy bármikor meg foglak tudni titeket különböztetni! - Nevetett, és belepacsizott Márk kezébe.
- Ki mondta hogy kell? - motyogta Márk, úgy hogy éppen csak én halljam.
Szemrehányóan néztem rá, mire észhez tért.
- Örülök hogy megismerhetlek. - Préselte ki magából, mire elmosolyodtam.
- Köszi! - szóltam neki oda halkan...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~