Tegnap késő estig játszottunk Kageyamával. Megmutatta, hogy hogyan könnyebb védeni és így a kezem sem fáj annyira. A settelést is megmutatta, de ennek ellenére sem ment valami jól, valamint este is volt már így azt beszéltük meg, hogy a maradék kis időben csak a fogadást gyakoroljuk holnap, azaz ma pedig majd segít a feladásokba is.

Délelőtt kilenc óra van. Az utolsó csapatok is, kik még nem érkeztek meg, sietve szedték a lábukat. Én is közéjük tartozom. Nem a szokásos időben ébredtem, hanem később, mivel tegnap is elég hamar beértem. A franc se gondolta volna, hogy most ennyien lesznek az utcákban vagy, hogy az összes kereszteződésekben megállít a piros lámba.

Amint beértem a terembe ahhoz a padhoz siettem, ahol Kenmáék is voltak, ledobtam a cuccaim és a térdemen támaszkodva próbáltam meg levegőhöz jutni.

-Késtél- mondta Kenma a játékáról fel sem nézve.

-T-tudom! Siettem, ahogy tudtam. Ez miatt most levegőt is alig kapok!

-Mindenki itt van?- kérdezte Nekomata-sensei, miközben körbe nézett a teremben. Mikor látta, hogy mindenki itt van belekezdett- Örülök, hogy mindenki itt van. Még egyszer üdvözlök mindenkit az edző táborban. Ma kedd van, a tábor pedig szombatig tart. A mai, illetve a holnapi napon csak gyakorlunk, Csütörtökön pedig egy kis verseny lesz a csapatok között. Ennek a részleteit még megbeszéljük a többi tanárral, így csak ennyit tudok erről mondani. Pénteken kerül sor az utolsó meccsekre. Mivel az utóbbi késő estig fog tartani, ezért a haza menetelre Szombaton kerül sor. A tesitanári ajtajára van kiírva, hogy mikor, melyik csapat melyik csapattal fog játszani. Lesznek olyanok is, hogy nem a saját csapataitokban lesztek, hanem egy olyanban, amit mi állítunk össze, hogy megtanuljatok másokkal is együtt működni. Ma még mindenki a saját csapatával fog játszani, az általunk összeállított csapatokban pedig holnap. A mindennapi kelés.....

Miután elmondott mindent amit szeretett volna, az összes csapat a tesitanári ajtajához tömörült és ahogy hallottam mindenki máshogy reagált arra, hogy mikor is játszanak, még akkor is, mikor ugyan akkor.

-Ezaz! Mi majd csak egy órakor fogunk játszani. Addig elmegyünk körbenézni a városba?- kérdezte az egyik Datekos fiú a másikat, mire ő csak bólintott, majd sietve hagyták el a termet.

-De Akashiiii mi miért csak egykor játszunk?! Mit csináljunk mi addig?- nyavajgott, a tegnapi szürke hajú fiú, akiről időközben, kiderült, hogy Bokutonak hívják. Ahogy tegnap elnéztem elég ügyes, de néha rájön ez, - mint most- és úgy viselkedik, mint egy három éves, de van amikor normális, akkor tök jó fej. Mint például tegnap. A mellette lévő fekete hajú meg olyan, mint egy komornyik. Vigyázz Bokutora, ha valami problémája van segít neki és mindig ott van ahol ő.

-Mi játszunk, majd legelőször 12:00-kor- jött ki Kuroo a tömegből - Mennyi az idő?

-Fél tizenegy- feleltem, a telefonom kijelzőjére nézve.

-Még csak? Akkor van még másfél óránk- Addig nem megyünk el valahova?

-Hova?

-Hm.. például-

-[Név], Nekomata sensei megkért, adjam ezt oda- jött oda hozzánk Kageyama egy papírlappal a kezében, amit felém nyújtott, amint ideért hozzánk.

-Mi ez?- vettem el tőle a felém nyújtott lapot, majd a szememmel átfutottam. Az itt lévő csapatok nevei és annak játékosai voltak rajta.

-Nem tudom, azt mondta, vidd el a tanáriba.

-Miért téged kért volna meg arra, hogy szólj [Név]-nek?- kérdezte a kapitányunk.

-Mert én voltam hozzá a legközelebb. Igazából, először nekem mondta, hogy vigyem a tanáriba... de-

-Akkor miért vagy még itt?- emelte fel az egyik szemöldökét Kuroo, miközben egyenesen Kageyama szemébe nézett.

-Ha?!

-Nyugi, nyugi. Elviszem, addig találd ki hova akarsz menni-néztem a kakasra - Egy pillanat és jövök addig ne veszekedjetek- még végig sem mondtam, de már siettem is a tanári felé. Szegény Kageyama... nem is ide jár, de őt piszkálják az ilyenek miatt. Kuroo is... Istenem! Belé is, mi ütött?! Nem csinált ellene semmit sem, ő meg itt bunkózik! Majd lecseszem ha vissza mentem...

A tanáriba érve átnyújtottam az ott lévőnek a lapot. Mikor elvette elkezdte olvasgatni.

-Rendben, köszönöm- mondta kis idő után, majd letette az asztalra.

-Akkor én most megyek...- mondtam, azzal vissza siettem a két fiúhoz. Azonban ők nem voltak ott, mint ahol hagytam őket. A teremben körbenézve megpillantottam Kenmát, majd oda mentem hozzá.

-Kenma. Nem láttad Kuroot és Kageyamát?- kérdeztem a fiút.

-Miért keresed őket?

-Hát mert...

-Mostanában elég sokat foglalkozol a Karasuno setterjével- nézett fel a játékáról egyenesen a szemembe. Csak csendben álltam a fiú előtt. Nem tudtam mit is kellene most mondanom. Igaz, hogy mostanában Kageyamával is beszélek, de ez még semmit sem jelent- Van ennek valami oka?- kérdezte. Az előzőre sem tudtam semmit sem mondani. Akkor erre mit mondhatnék?

-Egész jófej...- nyögtem ki kis idő múlva, oldalra fordítva a fejem, hogy ne tudjon a szemembe nézni. Az igazat mondtam, de nem mindent és félek, hogy rájönne. Még magamnak is kínos beismerni, hogy lehet érzek valamit a fiú iránt, nemhogy másnak...

-Értem...- nézett vissza a játékára.

-Akkor... én megkeresem őke-

-A suli mögött vannak- mondta fel sem nézve a nintendojáról. Nem agyaltam rajta, hogy honnan tudja, csak köszönés képpen bólintottam egyet, majd megindultam a suli mögé.

Az épület bejárata előtt jobbra fordultam, majd elkezdtem sétálni a suli fala mellett. Egyre közelebb érve, egy beszélgetésre lettem figyelmes.

-Miért kell neked mindig az utamban lenni?!- kérdezte egy igencsak ismerős hang. Bárhonnan felismerném. Ez Kuroo, akkor valószínűleg Kageyama is itt lesz. Ahogy gondoltam, a tej függő tsundere is is ott volt.

-Ha?! Mi az hogy az utadba?! Nem csináltam semmit!

-AKKOR EZT TE MINEK NEVEZ- kezdett bele, azonban a szeme sarkából megpillantott és a fejét felém fordítva visszább vett az előző hangnemből- [Név]? Mit csinálsz itt?- nézett rám meglepettem.

-Titeket kerestelek! De.. mit csináltok?-erre egyik sem válaszolt, így kínos csend keletkezett. Egyik sem nézett rám, mind a ketten vagy a földet, vagy az iskola épületét nézték.

-Honnan tudtad, hogy itt leszünk?-kérdezte Kuroo, megtörve a kialakult csendet.

-Kenma mondta.

-Kenma?-lepödött meg.