Kuroo egyre közelebb hajolt hozzám, amitől én elsőre lefagytam, majd még épp időben olvadtam ki a sokkból és megpróbáltam óvatosan a mellkasánál fogva eltolni. Mikor ezt a fiú is észre vette pár másodpercre megállt, majd elhúzódott tőlem.

-Bocs...- mondta halkan nekem hátat fordítva. Ismét csönd telepedett közénk, most viszont az a tipikus kínos csönd. Meg kellene szólalnom, hogy megtörjem ezt a kellemetlen légkört, azonban semmi sem jut az eszembe. Nem tudom mit mondhatnék neki...

-Kuroo, hát itt vagy? Már mindenhol kerestelek!- jelent meg Yamamoto - Mindjárt mi jövünk. Oh, [Név]?- kérdezte meglepettem, mikor engem is észrevett a kapitánytól már lépésnyire. Szemei köztem és Kuroo között cikáztak, majd pár másodperc után ismét megszólalt- Megzavartam valamit?- húzogatta a szemöldökét egy hatalmas vigyorral az arcán.

-Nem, semmi...- motyogta Kuroo, miközben elindult tornaterem felé. Yamamotoval egymásra néztünk, majd mi is követtük a fiút.

A tornaterembe érve rajtunk kívül már mindenki ott volt, akinek ott kellett lennie. A csapat többi tagjához sétáltunk, ahol megpillantottam a lenőtt hajú, játék függőt, amitől eszembe jutott, miért mentem én az automatához. Megpróbáltam elbújni a két magasabb fiú mögött, hogy ne vegyen észre, azonban tekintetünk találkozott. Lehajtott fejjel sétáltam a fiúhoz, aki kezeit összefonva maga előtt szúrós szemekkel méregetett.

-Finom volt a víz...- mondta Kenma, amint odaértem hozzá.

-Ne haragudj Kenma..- néztem rá bűnbánóan -..máris visszamegyek érte!- mondtam, majd sarkon fordulva elindultam visszafelé.

-Nem kell... - mondta Kenma, így én megálltam ahol voltam és visszafordultam felé, ezért még pont láthattam, ahogy a szemeit forgatja - Már kaptam Shōyō-tól. Ő nem csak megígérte és eltűnt, sőt neki még farmolnom sem kellett...

-Mindkét csapat itt van?- kérdezte Ukai-sensei, - végignézve a társaságon - amitől mindenki, aki a helyiségben tartózkodott felé kapta a fejét, köztük mi is Kenma-val - Rendben, akkor kezdjük!- tapsolt kettőt, majd először Kuroo-ék, utána pedig Kageyama-ék melegítettek be.

A meccs ugyanúgy kezdődött, mint az eddigiek. Először a Karasuno szerzett pontot, majd utána a mi csapatunk. Az első tíz pontig ez így is ment, viszont utána Kenma-ék beelőzték őket.

A huszonötből már csak öt pontra volt szükségük Kuroo-éknak a nyeréshez, viszont ekkor a Karasunot mintha kicserélték volna szerezte zsinórban egymás után a pontokat mindenféle táladással. Minden az ászuk szervájával kezdődött, amivel bezsebeltek két pontot. A harmadik szerváját ugyan sikerült kivédeni Yaku-nak, ám az átment a Karasuno térdelére, akik egy összehangolt támadással, -ami a tábor ideje alatt most jött nekik össze először- megszerezték a harmadik pontot is. Ismét a hármasuk szervált, aki szerváját most Kuroo védte ki. Kenma feladta Yamamoto-nak, azonban a magas, szemüveges szőke block-olta.

A későbbiekben a csapatnak sikerült megállítania a Karasuno hírtelen pontszerzéseit. Az állás már 27-28 a Karasunonak. Mire az egyik csapat megszerezhette volna az utolsó pontját, a másik utolérte.

Kenma szervált, amit Nishinoya sikeresen ki is védett. A labda a hálóhoz közelít. Kageyama felugrik érte, mire mindenki egyszerre indul meg a háló felé. Most nem hibázhatnak, hisz ha ezt elrontják vége. Ezzel megszerzik az utolsó pontot és nyertek. Kuroo a szemével azt próbálja kitalálni, ki lesz az, akinek majd megy a labda. Asahi-sanra néz, a baloldalon, majd, a tsubdere mellett épp ugrani készülő szőkére. Szemlátomást ő a kopaszra voksol, azonban a többieket is figyeli. Elsőre nem értettel miért pont rá, azonban átgondolva a dolgot Kageyama helyében én is neki adnám fel. A kopasz felugrik, ahogy Kuroo gondolta, így a fekete hajú is felugrott, hogy védeni tudja, de a fiú csak levegőt üti el. Ekkor jelenik meg Hinata a jobb szélen. A csapat ezt látva egyből oda siettek, de már késő. A labda a földhöz ért, majd pattogva tovább gurult. A karasuno megszerezte a győzelemhez szükséges utolsó pontját, azonban ezt a pontot nem a kis narancs szerezte, hanem a fekete hajú tsundere egy ejtéssel.

Ezaz!-mondtam magamba, örömömben felpattanva a padról. Észre véve magam, óvatosan körbenéztem, nem-e látta valaki. Mikor tekintetem nem találkozott senkiével sem gyorsan visszaültem a padra, mintha semmi se történt volna.

Örültem, hogy nyertek. Nem.. ez így nem lenne igaz. Annak örültem, hogy Kageyama pontot szerzett és az ő csapata nyert. A csapat amiben Kageyama is játszik. Viszont az, hogy ezáltal a csapata többi tagja is nyert, az jelen pillanatban nem érdekelt. Én egyedül a fiú győzelmével voltam elfoglalva. Majd rájöttem, hogy ez így igazságtalan az, hogy örültök annak, hogy Kageyama pontot szerzett, vagy nyert. Ezzel még így önmagában semmi baj nem lenne, de ő egy másik csapatban játszik. Még ezzel sem lenne semmi probléma, viszont a Mi csapatunk ellen nyert. Én a Nekoma menedzsere vagyok, szóval nem szurkolhatok egy ellenséges csapatnak.

Várjunk! Mióta is vagyok én a Nekoma menedzsere? Én.. én csak egy hétre ígértem meg... azóta már eltelt egy csomó idő. Akkor.. miért maradtam? Vagy.. miért nem szólt senki, hogy letelt az egy hét? Erre a kérdésemre egy régi emlék töredék ugrott be, még arról a hétről, mikor az edzőmeccsek voltak.

Egy késő estig tartó edzés után hazafele sétálok Kuroo-val. Már szürkület volt, így a lámpák mesterséges fénye világította be az utcákat. Mi pedig csendben, zsebbe dugott kézzel sétáltunk egymás mellett.

-Milyen menedzsernek lenni? Jó, szereted?-törte meg a kettőnk között lévő csendet kérdésével, miközben mosolyra húzva ajkait rám emelte íriszeit. Ettől eszembe jutottak azok a pillanatok, amiket a tejfüggővel és a kis naranccsal töltöttem, mire akaratom ellenére egy mosoly húztam a számat. Nem ismerhettem volna meg őket ha nem leszek menedzser. Ezért örülök, hogy az lettem.

-Igen - bólintottam továbbra is hatalmas mosollyal az arcomon - Egy csomó jó fej embert ismertem meg ez által és a hétköznapjaim sem olyan unalmasak már mint eddig.

-Szóval szereted?- kérdezte egy csalódott mosollyal arcán, bár ez inkább hangzott kijelentésnek.

Kuroo felhozta a témát... viszont gondolataim akkor csak Kageyama-n és Hinata-n jártak, így hiába hozta fel... Viszont ez nem változtat a tényen, miszerint a saját csapatomnak kellene szurkolnom. Ha nem így teszek.. az.. olyan mintha elárulnám őket.