Kurooék elmentek dinnyét enni, én pedig ott maradtam és néztem, ahogy a következő két csapat melegít be. Az izmok bemelegítése után először a Dateko, majd utána a Fukurōdani gyakorolta a leütéseket.

-Na, na? Akashi mit gondolsz?- ugrándozott Bokuto, Akashi előtt miután lecsapta a labdát, amit az imént adott fel neki a fekete hajú.

-Remek volt-mondta egyszerűen, érzelemmentes arccal, mire a másik elégedetten mosolygott.

-Kezdjük a meccset. Mindkét csapat álljon fel a pályára.

A meccs elkezdődött. Az igazat megvallva én azt hittem, hogy Bokutoék fognak nyerni, azonban az első settet a Dateko nyerte.

-Akashi! ... Ne adj fel nekem többet!- mondta Bokuto drámaian.

-Rendben- mondta Akashi továbbra is érzelem mentes arcal. A szürke hajú baglyot látszólag nagyon meglepte a másik fiú válasza. Nem bírtam megállni, kitört belőlem a nevetés.

-[Név] nem szép dolog másokat kinevetni-nézett rám a pályáról szomorú tekintettel Bokuto.

-Sajnálom, de ez nagyon vicces volt.

-Legalább végre nevettél - ült le mellém Kenma a telefonját nyomkodva - Valahogy... olyan szomorúnak látszol. Baj van?

-Hát te? Nem dinnyét mentetek el enni?- kérdeztem, az előző kérdését szándékosan figyelmen kívül hagyva. Bűntudatom van a dolog miatt...

-Ne hagyd figyelmen kívül a kérdésem, [Név]- nézett fel a telefonjáról.

-Nincs semmi- próbáltam meg mosolyogni a fiúra. Ő csak sóhajtva nézett vissza a játékára. Ekkor vettem észre, hogy a telefonján játszik- Hogy-hogy nem a nintendodon játszol?

-... Kuroo elvette, hogy addig nem adja vissza, amíg nem eszek dinnyét... Mert szerinte "tökéletes erő forrás" ...

-És ennek ellenére sem ettél?- nevettem fel. A fiú erre a kérdésemre nem válaszolt, csak játszott tovább a telefonján. A karasuno épp futja a bűntető köreit, Kurooék dinnyét esznek. Talán csak a másik két csapatból hallhatná valaki, viszont ők egymással és a pontszerzéssel vannak elfoglalva. Kettesben vagyunk Kenmával itt, a padon. Az előbbi gondolatmenet szerint senki sem zavarhat meg! Itt az esélyem- Amúgy...- kezdtem bele, kinyújtva a lábam, miközben felnéztem a plafonra -Kuroo és Kageyama össze vesztek. Te nem tudod, hogy min?- óvatosan a szemem sarkából a fiúra néztem, hogy miképp reagál. Pár másodperc erejéig abbahagyta a játszást, majd mosolyogva rám nézett.

-Szerintem ezt neked jobban kellene tudnod, mint nekem- a mosolygó fiúra néztem, viszont nem értem, hogy mire akar ezzel kilyukadni, így csak vissza néztem a pályára, ahol javában zajlott Bokutoék meccse.

-Biztos...- mondtam, majd tekintetem ismét a pályára szegeződött. Mind a két csapat egész ügyes volt. Akashi, ahogy ígérte nem adott fel egy labdát sem Bokutonak, ami miatt, mintha szomorú lett volna az illető. Szegény... bár, ő kérte ezt.

A következő pontot a Dateko szerezte egy block-al. Szerváltak, amit a Fukurōdani liberoja sikeresen fogadott. A labda a levegőben egyenesen Akashi felé repült, majd mikor oda ért a fiú feladta bal szélre, Bokuto pedig leütötte. Nem úgy volt, hogy nem ad fel neki? Ezt leszámítva egy nagyon szép egyenest ütött.

-Oh, hey hey hey!

Úgy a második sett után lehetett, mikor felálltam Kenma mellől, és a suli mellett lévő automatához sétáltam valami innivalóért.

Odaérve az automatához, végignéztem az üveg mögött lévő választható italokat. Szemeim a kólákon akadtak meg, majd az árán. A kért összeg láttad kicsit húztam a szám, viszont elég szomjas voltam, ahhoz, hogy ne vegyem meg. A gomb megnyomása után bedobáltam a pénzt, majd vártam, hogy kiadja. Azonban az automata nem így gondolta. Mielőtt kieshetett volna az üveg beragadt.

-Mi a- próbáltam meg valahogy kihalászni, azonban ez nem akart összejönni. A gép nem adta ki az innivalóm. Nem akartam feladni, mert akkor nem csak az árát buktam volna, hanem ugyan olyan szomjas is maradtam volna, ezért óvatosan belerúgtam a gépbe. Így sem akart úgy működni, ahogy kellene. De jó...

-Nem adja ki?- a hang irányába fordítottam a fejem és egy, a térdén támaszkodó Kageyamát pillantottam meg.

-Nem- a fiú felegyenesedett, majd közelebb lépve a géphez ő is szemügyre vette.

-Próbáltad már, hátha eléred?- mire bólintottam- Hhmm...

Pár percig csendben álltam a fiú mellett, míg ő azon agyalt, hogy hogyan tudná kiszedni az innivalóm, majd gondolt egyet és belerúgott.

-Ezt már én is próbá- kezdtem bele, azonban a rúgástól az üveg kóla leesett alulra, ahonnan kigurult és a földre esett. Kageyama lehajolva felvette, majd felém emelte.

-Tessék.

-K-köszönöm- elvettem tőle, majd kinyitva azt belekortyoltam, majd a fekete hajú fiú néztem. Előtte futotta le a büntetőt. Biztos fáradt és szomjas lehet- Kérsz?- nyújtottam felé. Meglepett tekintettel nézte a kezemben tartott üveget, ezt követően pedig rám emelte íriszeit és bólintott. Kivette a kezemből, ezután továbbra is a fekete lét tartalmazó palackon legeltette a szemeit.

-Kösz..-mondta és beleivott. Ezután vissza adta a flakont.

-Nehéz volt a büntető futás?

-Nem volt annyira nehéz, de könnyű se.