Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

1.rész

Minden akkor kezdődött, amikor egy barátommal, Kenmával mentünk haza az iskolából.

A fiú,mint mindig most is a telefonjába volt bújva. Tavasz volt, így még a viszonylag hideg szél fújt, de nem annyira, hogy kelljen a bélelt kabát. Ahogy befordultunk az utolsó előtti utcába, egy elektronikai bolt előtt haladtunk el. A kirakat teli volt hatalmasabbnál hatalmasabb tévékkel, amelyek épp röplabda meccseket közvetítettek.

-Kenma. Ismered őket?-álltam meg a kirakat előtt. A szőke hajú fiú felnézett a játékáról és ő is a tévéket kezdte el nézni.

-Uhm- bólintott.

-Tényleg? Kik ők? Elég jól játszanak- mondtam, majd megakadt a szemem egy fekete hajú srácon. Úgy adta fel a labdát az alacsonyabb, narancs hajú fiúnak, hogy az utóbbinak csukva voltak a szemei.

-A-Kenma épp válaszolni készült, de közbe vágtam.

-Mi a...-akadt el a szavam- Ilyen nincs! Hogy?! Annak a gyereknek csukva volt a szeme! Ilyen jó lenne az a törpe? Vagy a feladó adta PONTOSAN a kezébe?- kezdtem el hangosan is agyalni, miközben a "pontosan" szót kihangsúlyoztam. Agyalás közben Kenmára pillantottam, aki dühösen nézett rám, amolyan "Mostmár hagyod hogy válaszoljak?!" nézéssel. Egy bólintással jelképezve a beleegyezésem belekezdett.

-Végre szóhoz juthatok. Ők a Karasuno. Velük lesz jövő héten egy gyakorló meccsünk-mondta. Ahogy meglátta, hogy felcsillannak a szemeim folytatta- Feltéve,ha beleegyeznek.

- Még nem fogadták el?-kérdeztem, majd ismét elindultam. A fiú követve válaszolt.

-Nem. Még nem-mondta unottan újra a játékának szentelte minden figyelmét.

-Nem várod?

-A többiek nagyon várják, de én nem érzem, hogy úgy várnám-mondta, majd mintha rosszat mondott volna hozzá tette- Mármint nem az, hogy nem várom! Csak nem úgy, mint a többiek.

-Játszottatok már ellenük?

-Az iskolánk egyik fő riválisai még régebbről. De amióta a csapat tagja vagyok még nem játszottunk ellenük.

-Akkor... A röpit nem élvezed?

-Ha nem élvezném nem játszanám-időközben elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol elváltak útjaink. Elköszöntem Kenmától, majd az utam az utolsó utcához vezetett. Az utcán végig menve elérek a házunkhoz így úgy voltam vele, hogy erre a kis szakaszra már felesleges elő venni, illetve kibogozni a fülhallgatóm.

Otthon még néztem pár videót Youtube-n ahol egy csomó röplabdás videót dobott be. Ezeket meglátva screeneltem, majd már küldtem is el a másik legjobb barátomnak azzal a felirattal, hogy "még hogy a telefon nem hallgat le". A fekete hajú fiú viszonylag gyorsan válaszolt.

Kuroo: Ez egy égi jel volt, hogy legyél a csapat menedzsere.

Mindig ezzel jön. Az előző menedzserük leérettségizett, így most nincs nekik. Mielőtt válaszolhattam volna a fiú ismét írt.

Kuroo: Kövi héten gyakorló meccseink lesznek. Nehogy már csak nekünk ne legyen menedzserünk.

Erről beugrott, hogy ezt mondta ma Kenma is, de ő csak egyről beszélt. Öm... Mi is volt a csapatuk neve? ... A fekete hajú, magas fiú... és az alacsonyabb, narancs hajú. Valami régi rivális.. de a csapatuk nevére nem emlékszem.

Kuroo: Na, ne csináld már! A Karasuno ellen is lesz, a régi riválisunk ellen.

Végül beleegyeztem,azzal a feltétellel, hogy csak a jövő heti edző meccsek erejéig. Hogy a továbbiakban is vállalom-e az, majd kiderül a későbbiekben.

Ahogy tekertem a Youtube-t ismét egy röplabdás videóra bukkantam. Kivételesen most nem csak tovább görgettem, hanem rákattintottam. Szeretem a röplabdát, viszont nem játszok, mert nem tudok. Így megelőzőm azt, hogy megszégyenüljek mások előtt. A videó bejött, de még nem indult el csak elkezdett betölteni. Ahogy tovább vártam, végül teljesen betöltött és elindult a videó. Először semmi érdekeset nem találtam benne. Két férfit beszélgetett erről a sportágtól. Már kattintottam volna a vissza nyílra, amikor a képernyőm már nem a két férfit mutatta, hanem a két csapatot is. Már láttam ezt a meccset korábban Kenmával- legalábbis egy kis részletet belőle- a bolt előtt a minap, mégsem hagytam abba a videót. Vártam és vártam. Eleinte nem tudtam, hogy mire, de amikor a Karasuno megszerezte a 7. pontját tudatosult bennem, hogy erre a pillanatra vártam eddig.

"És a Karasuno pontot szerez! Aki a pontot szerezte nem más, mint az alig 164cm-es Hinata Shōyō!!"

Pont ezt a jelenetet láttuk Kenmával a kirakat előtt, annyi különbséggel, hogy akkor nem volt hang, ezért nem hallottuk, ahogy a kommentátor közvetíti az eseményeket, most viszont más a helyzet. Mindent tisztán lehetett hallani. Ismét mutatták, azt ahogy az alacsony fiú felugrik, majd pontot szerez.

- Mekkorára ugrik?-motyogtam magam elé meglepetségemben. Már egyszer láttam, de még így sem tudom elhinni, hogy hogyan tud ekkorára ugrani.

"-Várjunk! A fiú szemei csukva voltak!"

"-Ezt hogy érted? Talán a setter pontosan a kezébe adta fel a labdát?"

"-Ez a zseni setter pedig nem más, mint az első éves Kageyama Tobio"

-Szóval Kageyama, mi?- motyogtam magam elé a képernyőt bámulva.

~ 6 nappal később ~

Ahogy megígértem ezen a héten én vagyok a csapat menedzsere. A csapatot is már viszonylag megismertem. Időközben megtudtam Nekomata -senseitől, hogy minden meccs más más napon lesz. Egyszer sem lesz, olyan, hogy két meccs egy napon legyen. Az első nap, azaz ma, az Aoba Johsai ellen játszanak. Holnap a Dateko ellen és holnap után, szerdán a Karasuno ellen.

Az Aoba Johsai megérkeztével mindkét csapat bemelegített, majd játszani kezdtek, a már korábban előkészített pályán.

-[Név] nem láttad a kulacsom?- jött oda hozzám Kuroo.

-Itt van-adtam a kezébe.

A sípszó megszólalt jelezve, hogy a szünetnek vége. A fiúk vissza álltak a pályára, majd ismét belekezdtek a játékba. Elsőnek a mi csapatunk szervált, azon belül is Kuroo. A sípszó után feldobta a labdát, majd elütötte azt, azonban a labda nem oda ment, ahova szerintem a fiú szerette volna. Helyette azt a padot találta el, ahol Kenma nintendoja is volt. A szőke fiú ijedten nézett a játékára, utána pedig dühösen a fekete hajúra.

Végeredményben az első körben mi nyerünk 28-26-ra, a másodikban a Seijoh nyert 25-23-ra, az utolsó set-et pedig ismét a Seijoh nyerte 27-25-re. Pedig szerintem az utolsót is mi nyertük volna, ha nem lett volna Oikawa és a szervái.

Másnap suli után, mielőtt megjött a Dateko bemelegítésként kimentünk a városba futni. Nem akartam egyedül maradni, így velük tartottam. Döntésem nem bántam meg. Leghátul elnevetgéltünk Kurooval, miközben futottunk.

-Jó, mindenki itt van?-nézett körbe Kuroo a csapaton, amikor mi is beértünk. Mivel mi voltunk az utolsók, így inkább csak a biztonság kedvéért tette fel a kérdést. És milyen jól tette. Mivel csak azt hittük, hogy mi voltunk az utolsók.

-Kenma hol van?-kérdezte Yaku. Körbe néztem, de én sem láttam sehol. A csapat kapitány csak sóhajtott egyet, majd ismét megszólalt.

-Megyek megkeresem, ti menjetek készüljetek a meccsre-ahogy Kuroo mondta, mindenki vissza ment a torna terembe engem kivéve.

-Segítek.

-Azt megköszönöm.

Ahogy visszafele mentünk a bemelegítésre kijelölt úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Nem azért mert az egyik haragszik a másikra, csupán mert mind a ketten azzal voltunk elfoglalva, hogy merre lehet Kenma és persze az is közrejátszott, hogy a nagy nevetgélésübkne lehagytuk, pedig az elején megbeszéltük, hogy mi leszünk hátul, hogy senki se tévedjen el. Szóval ez lehet a mi hibánk is, amiért nem erre figyeltünk.

Mikor egy kereszteződéshez értünk megpillantottuk a kissé lenőtt hajával egy kerítés szélén ülni, valamint valakivel beszélgetni.

-Kenma-szólt neki Kuroo, ahogy közelebb értünk. Csak ekkor vettem észre, hogy az illető, akivel a kis puding beszélget az, az alacsony, magasra ugró, narancs hajú a Karasunoból. Kenma miután felfigyelt az érkezésübkre az előtte lévőhőz fordult.

-Később találkozunk, Shōyō-azzal vissza indultunk a suli felé.

-Mondtam, hogy az útra figyelj-szólalt meg a kapitány.

-Nem gondolod, hogy most nem én vagyok a hibás?

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro