Vándorsirály énekét

hozza felém a szél:

repülj velem, testvér,

s lásd, mi végtelen az ég!

Hol horizontja vérét

ontja a napkorong, nézd,

ezerszínű ecsetté

válik kezében a felhőnép!

Lebben a hullám, szoknyaként

fodrozódik a tó színén,

s égi madárraj dalol, még

lebukik a nap a látóhatár peremén.