Csend ül a levegőben.

Fejem végre felszínt

ér. Kapálózom, hogy a vizet

telt tüdőmből tudjam kint.

Még éget, hogy a kín

csak fantomfájdalom a fejben.

Még ajkam lilul, de a szín

lassan visszatér, ahogy vérem

ereimbe szökik újra lüktetni.

Csak most döbbentem erre

rá: szabad nekem is levegő venni.

2024-09-16, Érdliget