Néztél-e már sima víztükörbe?

Láttál is ott valami érdekeset?

Visszanézett-e rád egy

látszólag fuldokló idegen,

s kinyúlt-e keze, kiemelkedett-e

feje, hogy újra levegőt vegyen?

Tán rémülten ugrottál odébb – megértem,

mélyére láttál valaminek,

és tán sok is lett egyszerre. Nem

kell fognod ezt a kezet.

Nyugalom, csitt, kimászik maga, hidd el!

Tud úszni, jobban, mint képzelte.

Talán néha visszahúzza egy-egy hínárköteg,

De nem süllyed el, nem merül lejjebb.

Ha mégis, azt is teljes tudtában, hogy mit tesz.

Lebeg. Ez a legjobb szó rá: lebeg.

A víz az otthona, ebben igazán él, lélegez.

Ha el is kapja a kétség örvénye,

és néha fodrozódik tavának tükre:

tudja, hol van, merre megy.

Hogy ijesztő ez annak, aki nézője?

Teljesen érthető. Csillapodj! Nézzed,

ha akarod – de mélyebbre nem mehetsz.