Elnyűtt, kopott, de őriztem még a nyár alatt.

Kicsi cipőcskék, túlszorítják már a lábam.

Mégis, valamiért annyira nehéz, hiába

néz rám vádlón az a szemeteskuka.

Engedem, hadd repüljenek ellentétes irányba –

Szaladok szabadon, és nem nézek hátra.

Zuhog rám az eső. Mégsem fázom annyira,

S nem rémít meg a sűrű erdő sötétlő árnya.