Torkomban dobog a szívem, míg kavicsot őröl talpam –

hisz a cipőmet már ebben a táncban rég elhagytam.

Szabadság. Szerelem. Lehet ezt a kettőt egyszerre kérnem?

Vagy csak egyik jár és a másik már nem?

Kire gondolsz, mikor este lehajtod fejed a párnára?

Mi hajt előre, hogy folytasd, és fel ne add,

mikor oly közel már az a bizonyos célvonal?

A kevesebb néha több: micsoda őrület, nem?

Mire gondolsz, hogy ha azt mondod, szeretsz?

Minden rajtad múlik; harsogják a self-helpesek.

És mi van akkor, ha mégsem?

Ha a cél, amit kitűztem, az még túl elérhetetlen?

Éljem az álmaim, de hogy, ha megbénít a félelem?

Ezért erről inkább csak merengek.

Mert ha megélném, és eléd állnék, majd

attól rettegnék újra, hogy mindez igaz sem volt – mese habbal.