Sasuke:

Sakura elmondta a tervét és a véleményemre várt.

- Elég vakmerő – összegeztem. Elméletben nagyon szép volt, a gyakorlati kivitelezés viszont annál bajosabb. Jobb ötletem azonban nekem sem volt.

- Csak egy esélyünk van – emelte fel a fejét, szemei még mindig le voltak hunyva.

- Csináljuk! – adtam be a derekam végül.

Sakura megfordult, és a hátához érintettem a kezem. Éreztem a byakugou pecsétben tárolt hatalmas mennyiségű chakrát. Hosszú évek kemény munkáját ajánlotta fel nekem, hogy azzal hajtsam végre a tervet. Az ereje megtöltötte a testemet, senki sem mondta volna meg, hogy tíz perccel ezelőtt még a halál mezsgyéjén jártam. Sakura chakrája szüntelenül áramlott belém, energiával töltötte el minden porcikámat. A Sharinganom vörösen felizzott, készen álltam a csatára.

- Készen állsz? – kérdeztem Sakurát, akit folyamatosan hagyta el az ereje, de még tartotta magát.

Határozottan bólintott egyet, szemét kinyitotta, tekintetét lefele sütötte. Elvettem a kezem a hátáról, és letérdeltem háttal elé. Felmászott a hátamra, és folytatta tovább a chakraátadást, míg lábaim megindultak a kifáradt juubi felé. Madarára pillantottam, de ő még nem vett észre minket, mivel Naruto, Kakashi és a Kagék foglalták le őt.

- Képes vagy rá Sasuke-kun! – bátorított Sakura miközben életem legnagyobb őrültségére készültem. Átvenni a juubi felett a hatalmat, vagyis felülmúlni Madara irányítását, így a Mugen Tsukuyomit megszüntetni.

A szörny amikor ránk emelte egyetlen szemét, akkor küldtem rá a genjutsut. Iszonyatos mennyiségű chakrát emésztett fel minden egyes másodperc, de Sakura ugyanolyan intenzitással tudta pótolni az elhasznált mennyiséget. Az elméje körül vasburokba ütköztem, ami megakadályozta, hogy átvegyem teljesen az irányítást. Madara genjutsuját meg sem tudtam karcolni, hiába próbáltam én magam átvágni a fémakadályt.

- Ne add fel! - hallottam kívülről Sakura hangját – Nyers erővel nem tudod átvágni, azonban a jutsujaiddal képes vagy áttörni a falat.

- Az túl sok chakrádat emésztené fel! – vitatkoztam vele. Tisztában voltam vele, hogy a tűzelemű jutsummal képes lennék megolvasztani a fémet, de az túl nagy kockázattal járna.

- Velem most ne foglalkozz! Az emberiség sorsa van most a te kezedben! – kiabálta hevesen Sakura, nyomatékul még több energiát áramoltatott a testembe.

Nagy levegőt vettem, és kézjeleket kezdtem formázni, majd egy hatalmas tűzgolyó hagyta el a torkomat. Vörösen izzott a fém, végül megadta magát és egy lyuk keletkezett a burkon. Szabadon be tudtam hatolni az elméjébe, és rá tudtam kényszeríteni, hogy a holdra nézzen. Sakura a valóságban megszorította a vállamat.

Ez volt a jel, hogy Madara észrevette a mesterkedésünket.

De már késő volt számára.

A hold újra ezüstös fénnyel ragyogott, a vörös izzása megszűnt. A világra szállt genjutsu elenyészett, az emberek kezdtek kiszabadulni Madara fogságából. Éreztem, hogy testemet kezdi elhagyni az erő, ezért megszüntettem a genjutsut. Sakurára pillantottam, ki fáradtan pihegett a vállamon, arca falfehér volt. Madara gúnyos hangja hasított át a levegőn.

- Szánalmas! Egy Uchiha egy nő segítségére szorul. Nem vagy méltó a klán nevére! – tudtam, hogy provokálni akar, egy pillanatra mégis megremegtem.

- Egy magadfajta sosem értheti meg, hogy nem szégyen segítséget elfogadni a barátoktól – kiáltotta vissza Sakura dühösen.

Egy pillanatra hátrasandítottam rá, de ő elszántan nézett farkasszemet Madarával.

Barátok, mi? – fordultam előre én is, miközben a Susanoo páncélját öltöttem magamra, hogy mindkettőnket megvédjem az ősöm támadásától.

- Készen állsz? – hátranézés nélkül is tudtam, hogy Sakura elmosolyodott.

- Természetesen! Verjük le ezt az idegesítő fickót! – A mögöttem levő pedig minden erejét az utolsó csepp chakrájáig átadta nekem.

Együtt szálltunk Madara felé, akit annyira elvakított az elpusztításom gondolata, hogy megfeledkezett Narutoékról. Naruto Kurama alakját öltötte magára és hátulról támadt. Madara ki akart térni, de Kakashi a Kamui képességét használta, mely megkötötte a férfit, és nem tudott elmozdulni előlünk. Naruto rasenganjai bombaként csapódtak a testébe, míg az én chidorimmal feltöltött katanám úgy hatolt át a mellkasán, mint kés vajon. Semmi sem maradt a felmenőmből.

A támadás minden chakránkat felemésztette és zuhanni kezdtünk.

Madarát elintéztük örökre, már csak a juubit kellene kiiktatnunk. Kakashi ugrott felénk, aki segített nekünk épségben földet érnünk, míg Narutot a Negyedik juttatta le a talajra. Sakura lemászott a hátamról, kicsit imbolyogva távolodott el tőlem.

- Bevált a terv. Szép volt Sasuke-kun, Naruto... - majd szemei lecsukódtak és zuhanni kezdett a föld felé.

- Sakura-chan! – kiáltotta Naruto, el akarta őt kapni, de ereje elhagyta őt és eltaknyolt a saját lábában.

Sikerült erőt vennem magamon, szinte ösztönösen mozdultam. Azonnal Sakura mögött termettem, vállainál fogva megtámasztottam őt, nem hagytam elesni. Megfáradt smaragdok fürkészték arcomat.

- Szép munka volt, Sakura! – Nélküle nem sikerült volna végrehajtani ezt a tervet - Köszönök mindent! - mondtam ki mielőtt lehunyta volna a szemét.

Sakura volt az igazi hős, ő segített legyőzni Madarát. A vakmerő terve, a spórolt chakrája és nem utolsó sorban a gyógyítása nélkül nem nyerhettük volna meg ezt a csatát. Óvatosan lefektettem a földre, ugyanis a háború még nem ért véget. Narutora néztem, eléggé leharcolt állapotban volt ő is. A juubit viszont valahogy el kellene zárnunk. Yondaime kitalálta a gondolatomat.

- Őt bízzátok ránk! - rátette Naruto fejére a kezét, aki időközben felállt. Ekkor tűnt fel a sok hasonlóság közöttük. Az nem lehet...

- Örülök, hogy tudtunk találkozni a valóságban, Naruto. Én és Kushina is büszkék vagyunk rád, Fiam. - Naruto szeme könnybe lábadt, de büszkén szegte fel a fejét. Határozottan nézett az apja szemeibe.

Az első Hokage ugrott közénk és Madara hűlt helyét vizsgálta. Nagy levegőt véve elfordult onnan.

- Szép munka volt fiatalok! - dicsért meg minket.

A Harmadik dicsérete se maradhatott el, a Tűz akarata lobog a mi szívünkben és még nagy tettekre vagyunk hivatottak. A Második karba tett kézzel elfordította a tekintetét, tudtam, hogy rühes kutyaként tekint a klánomra. Az ellenszenv kölcsönös volt.

- Az őseid gyűlöletét örökölted, de te képes voltál letérni a bosszú ösvényéről, és a helyes utat választanod - ledöbbentem dicsérő szavai hallatán. Vannak még csodák a világon.

- Ahogy a szépséges barátnőd is mondta, nem szégyen sem segítséget kérni, sem elfogadni - csatlakozott be Hashirama is a beszélgetésbe. Egyből Sakurára kaptam a tekintetem. Valóban szép, de nem a barátnőm. Azonban nem kezdtem bele a magyarázkodásba - Becsüld meg barátaidat, Sasuke! - tekintete szomorúságot tükrözött. A múltban Hashirama és Madara barátsága olyan volt, mint az enyém Narutoval. Nem épp konfliktusmentes, de a másik fél sosem hagyott el minket, amikor az Uchihák útja letért a helyesről. Ragaszkodásuk már-már idegesítő volt, de sosem mondtak le rólunk. Hashirama nem tudta megmenteni Madarát, Naruto viszont engem igen. 

- Minato-sensei! - szólalt meg először Kakashi, és csak most vettem észre, hogy vérzik a szeme. A megszólított felé fordult.

- Rád is büszke vagyok, Kakashi. Kérlek a jövőben is vigyázz rájuk! - elmosolyodott, majd mind a négyen összenéztek.

- Ideje lezárnunk a juubit - mondta ki a nyilvánvalót a Második.

- Ég veled, Naruto - búcsúzott el a fiától a Negyedik. Mindannyian az ébredező szörny köré ugrottak.

- Ne feledjétek egy évetek van megtalálni a juubi jinchuurikijét! - kiáltotta Hashirama, majd a pecsételő kézjeleket kezdték formázni.

Alakjuk halványodni kezdett, Naruto szipogva kiáltott az apjának.

- Mondd meg anyának, hogy eszem rendesen és jól vagyok. Nem vagyok válogatós, a rámenen kívül mást is szoktam enni. Rengeteg barátom van, mindannyian jó arcok. Hallgatok Kakashi-senseire és amikor Ero-senninnel edzettem, mindent megtanultam a shinobik három bűnéről. Bár sosem tudta elkerülni ezeket, de Ero-senninre mindig is felnéztem. Nem sokat tudok a nőkről, sem az italról, de anya azt mondta, hogy olyan lányt válasszak, mint ő...  - Naruto letörölte a könnyeit, míg Minato mosolyogva hallgatta fia szavait - Van egy álmom! Olyan Hokagévé akarok válni, mint te, vagy még annál is jobbá! Ígérem sikerülni fog! Ha találkozol anyával, mondd meg, hogy miattam nem kell aggódnia, hisz értékes barátok állnak mögöttem és mindig mindent beleadok! - A többi Kage is meghatódva hallgatta Narutot.

A Hokagék eltűntek, de még hallani lehetett a szőke férfi utolsó szavait.

- Rendben van. Mindent elmondok neki! - ezzel örökre eltűntek. 

A pecsételő technika sikeres volt, egy hatalmas tekercs maradt a juubi hűlt helyén. Kakashi ment oda és vette fel a súlyos tekercset. A genjutsuba ejtett emberek apránként kezdtek magukhoz térni, a mostani kagék ugrottak oda hozzánk. Tsunade ellátta Kakashi szemét, míg ő elmondott mindent, hogy pontosan mi is történt.

Naruto botorkált oda hozzám.

- Nyertünk, Teme! - nyújtotta ki az öklét és bárgyún elvigyorodott.

Egy mosolyt azonban most már én is megengedtem magamnak.

- Valóban, Dobe! - öklöztem le vele. Mindkettőnk tekintete Sakurára siklott, aki még mindig aludt.

- Sakura-chan nélkül nem sikerült volna - észrevettem, hogy gyengédség és büszkeség keveréke költözött a kék íriszeibe - Tsunade-baachan! Ha végzett Kakashi-senseijel, akkor Sakura-chan is ellátásra szorul - ordította Naruto a szőke nő felé, aki a megszólításra dühödt villámokat szórt  -Elég elfoglaltnak tűnik, inkább odaviszem - odalépett a lányhoz, de én az útját álltam. Meghökkenve nézett rám.

- Még elesel vele, és nem hiányzik, hogy agyonlapítsd az Ötödik szeme láttára. Majd én viszem - jelentettem ki, és felvettem karjaimba Sakurát.

Naruto döbbent tekintete pedig lyukat égetett a hátamba...

Egészen belelendültem :D