Ryouko:

Nagyon távolról figyeltem a harc eseményeit, a juubi tíz kilométeres távolságból is hatalmasnak tűnt. Nii-sama megtiltotta, hogy beleavatkozzak a háborúba, ugyanis nem akarja, hogy bajom essék. Shintao-nii mindig is óvó szeretettel gondoskodott rólam, a legapróbb huzattól is próbál megvédeni. Tudom, hogy jót akar nekem, és így akar vezekelni amiért a múltban nem tudott engem megvédeni. Magát okolja, amiért nem tudott megóvni attól az átkozott kígyótól!

Orochimaru játékszere voltam...

Megérintettem a hasamat, a pólón keresztül körberajzoltam a pecsét vonalait.

Uzumaki Naruto... gyűlölnöm kellene a neved, ha Te nem léteznél, akkor nekem sem kellett volna egy szörny hordozójává válnom... Azonban én nem tudlak úgy gyűlölni, mint Shintao-nii. A közöttünk húzódó kötelék miatt én... kedvellek. Ott voltam a nehéz pillanataidban, láttam, ahogy legkedvesebb barátod hátat fordított neked, és egyedül maradtál, ráadásul plátói szerelmed is elutasított. Ennek ellenére sem adtad fel, hanem éveken át keményen edzettél, hogy betartsd az ígéreteidet. Küzdöttél és kivívtad az emberek elismerését. Én a kezdetektől fogva ott lapulok elméd legrejtettebb zugában, azonban Te nem vettél még észre.
Nem érzed a kapcsot, mely összeköt minket.
És én nem hibáztatlak, amiért nem tudsz a létezésemről.

Orochimaru a chuunin vizsgán megszerezte a Kyuubi erejének egy töredékét, és Kabutoval együtt életre keltettek valami ocsmány szörnyet, ami a kyuubi kinézetével bírt, de gonoszságában merően rosszabb volt. Ennek a rókaszörnynek – Kuronak - lettem én a jinchuurikije. Mivel a lény bír a kyuubi tudatával, így összeköttetésben állok az eredeti hordozójával, Uzumaki Narutoval.

Hiába próbálom elfojtani a szimpátiámat, olykor elég nehezen megy. Shintao-nii szerint csak az ostoba kötelék miatt van ez így és Naruto nem olyan személy, akit tisztelnem kellene. Ő az ellenségünk, és ezt soha nem kellene elfelednem...

Azonban én most is éreztem Őt. Naruto ebben a percben is küzdött, hogy megmentse az emberiséget a pusztulástól, meg akar menteni mindenkit. Nem akar több áldozatot látni, és Kurama erejével képes lehet változást hozni a világra. Nii-sama szerint nem Uzumaki Narutonak kell a megváltó szerepét magára öltenie, hanem maga Rikudou utódjának. Haruno Sakura – aki későbbiekben Nii-sama felesége lesz – ő az igazi megváltó. Ő fog ítélkezni az emberek bűnei felett.

Fáradtan lerogytam a földre és egy bottal piszkáltam a földet. Nem akarom, hogy elvegye azt a lányt, mert akkor kevesebb időt fog rám fordítani Nii-sama. Kivertem gyorsan ezeket a gondolatokat a fejemből. Nii-sama csak elveszi azt, ami az övé. Gyerekkorunkban apáink egyezséget kötöttek, Sakura apja Shintaonak ígérte az alig pár napos csecsemő Sakurát, a kard hollétét fedő információért cserébe.

Lehunytam a szemem és magam előtt láttam, ahogy Naruto Madara ellen küzdött. Segíteni akartam neki... Ha tudna rólam, minden könnyebb lenne. Talán együtt találhatnánk megoldást a problémára, de a bátyám miatt nem tehettem meg ezt. Naruto az ellenségem.

A halálával megszűnik ez a kapocs és a szörny is.

- Találkozni akarsz vele igaz? – morogta vicsorogva Kuro.

- Mit akarsz már megint? – próbáltam összeszedni minden bátorságom. Féltem tőle.

- Inkább te mit akarsz? – a ketrece előtt találtam magam, fekete karmaival kinyúlt a rácsok között. A zárra pillantottam.

Csak a szentlélek tartotta még egyben azt a pecsétet.

- Egy normális életet nélküled! – fakadtam ki. Elvette a gyerekkoromat ez a kyuubi hasonmás, de a felnőtt éveimet már nem fogja megkeseríteni! Eldöntöttem!

- Mi nem létezhetünk egymás nélkül! Ezt te is tudod! Ez egy megvalósíthatatlan álom! – fröcsögte diadalittasan.

- Nem számít mit mondasz! Ő is lehetetlen álmot dédelgetett és nézd meg! Elismerték őt az emberek! Nem fogom feladni! – kiabáltam be a ketrecbe, majd hátat fordítottam neki.

Szemeimet lassan nyitogatni kezdtem és örömmel vettem tudomásul, hogy a valóságban ébredtem...

Sakura:

Naruto és Sasuke összehangolt támadásokkal sorozták meg Madarát és a juubit. Egy idő után inkább szétváltak és úgy folytatták tovább a küzdelmet. Naruto hangja visszhangzott a fejemben.

- Srácok szükségem van a segítségetekre! – Láttam, hogy Kiba és Hinata Naruto felé ugrott, így én is követtem őket. Rajtunk kívül még hatan jöttek segíteni.

- Mondd Naruto mit tegyünk? – kiáltotta Kiba. Körülnéztem és pontosan kilencen tartottunk felé...

Nagy vonalakban sejtettem, hogy mit akarhat.

- Bingó Sakura-chan! – jött a fejemben a dicséret, szóval hallotta a gondolatmenetemet.

Ino érdeme, hogy mindannyiunk tudata össze volt kötve és az információ igen gyorsan terjedt közöttünk.

Narutoék épp egy tűzgolyót kerültek ki, így én magyaráztam el mindenkinek a teendőt. Mind a kilencen Kurama egy-egy aranyszínű farkához ugrottunk, Naruto pedig azonnal bevont a chakrájával. Egy-egy Naruto klón jelent meg mellettünk és rasengant idézett a tenyereink fölé. Amint a szélgömb elérte a megfelelő nagyságot a klónok eltűntek.
Sasuke egy pillanatra rám nézett, arcáról nem tudtam leolvasni semmit sem. Határozottan tekintettem vissza rá, majd Sharingan szemeit előre szegezte.

- Indulunk Skacok! – Az aranyszínű róka pedig elrugaszkodott a földtől, mielőtt bármit is szólhattunk volna.

Kilenc rasengan plusz, ami Kurama kezei között lebegett így indultunk el a juubi felé. Sasuke a Susanoo villámló katanáját suhintotta a szörny felé. A tíz rasengan és a chidorival töltött fém egyszerre vágódott bele a szörny testébe.
A juubi ordított a fájdalomtól, és jelentős károkat szenvedett.

A remény halovány szikrája futótűzként éledt fel a Shinobi lelkekben. Itt van az elszalaszthatatlan esélyünk a győzelemre!

Ryouko:

Zaklatottan figyeltem a csata menetét. Legszívesebben a fülébe sikítanám, hogy csapda, de felesleges minden megmozdulásom. Ő nem hall engem a tudatán keresztül.

- Figyelmeztetni akarod, igaz? – szólalt meg az én tudatomban Kuro. Nagy levegőt vettem. Persze, hogy szerettem volna... - Tudnánk neki szólni, ha... - iszonyodva hallgattam a lény kívánságát.

- SOHA! – sikítottam könnyes szemekkel.

- Akkor vesszen a drágalátos Uzumaki Narutod! – üvöltötte Kuro torkaszakadtából.

Ha Naruto meghal, akkor Kuro is vele veszne.

Hiába ellenségem Naruto, én felnézek rá és épp ezért... megtagadom bátyám parancsát és segítek neki! Nem akarom, hogy meghaljon!

- Rendben van! Áll az alku! – az ár talán nem is annyira megfizethetetlen Naruto életéért cserébe...

- Na, ezt már szeretem – a hanglejtéséből tudtam, hogy vigyorog.

Hevesen dobogó szívvel vártam, hogy mi fog most történni.

- Csak tömören, és nem árulhatod el magad! – utasított Kuro – Most!

- Csapda, illúzió, kard! – vártam egy másodpercet és vettem a bátorságot, hogy mégiscsak folytassam – Naruto, én... - azonban Kuro megszakította a kapcsolatot.

Éreztem a haragját. Visszaéltem a bizalmával, de én készen álltam Kuro büntetésére. Szánalmas kísérletem elbukott, de legalább megpróbáltam.
Ha fel akarom venni a harcot ellene, muszáj dacolnom az akaratával!

Naruto:

A juubi súlyosan megsérült, ami reményre adott okot. Sasuke kihúzta a katanáját és Madara felé vette az irányt, aki szintén felöltötte magára a Susanoo páncélját.

Egy ismeretlen női hang szólalt meg a fejemben. Nem egy bajtársunk hangja volt, Ino közvetítése is elhalkult mellette.

- Csapda, illúzió, kard! – kiabálta zaklatottan, majd folytatta – Naruto, én... - A figyelmeztetés félbeszakadt. Vártam még egy lélegzetvételnyi időt, de nem folytatódott az üzenet. Próbáltam összerakni.

Csapda... genjutsu... kard... - Sasuke és Madara felé tekintettem, ahogy az üzenet összeállt.

- Sasuke vigyázz! – ordítottam, de nemcsak én, hanem Sakura-chan is.

Azonban már késő volt. Sasuke ordítása töltötte be a csatamezőt.

Egy fekete árnyat érzékeltem Sasuke mögött, mely úgy suhant át a védelmén, mint kés a vajon. Én Kurama erejének köszönhetően voltam képes ezt érzékelni...

Sakura hogy láthatta a láthatatlan szörnyet, amit még Sasuke sem látott, csak én?

Volt egy kis szabadidőm :D