Sasuke:

Lefagytam, ahogy Sakurát megpillantottam annak a Shintaonak a társaságában. Nem értettem miért van vele, és azt sem, hogy ez engem miért frusztrál ennyire. Sakura gyorsan elkapta a fejét, majd teljesen eltűnt a látómezőmből. Naruto arca is a teljes értetlenségről árulkodott, majd később kiderítem az okát, hisz Naruto és Sakura úgy is mindent megosztanak egymással.

Most a rám váró tárgyalásra kell koncentrálnom.

...

- Uchiha Sasukét bűnösnek találjuk Konoha elárulásában, bizonyítékunk van a merényleteire, továbbá a Raikage elleni sikertelen gyilkossági kísérlettel is megvádoljuk, mi több a hírhedt Akatsuki bűnszervezet tagja is volt, mely többek között bijuukra vadászott. A bűnös elismerte, hogy a Raikage testvérét, Bee-sant meg akarta ölni, hogy kinyerhesse belőle a nyolcfarkú erejét. Orochimaru, aki szintén Konoha árulója volt, három évig alatta szolgált és embereket ölt meg a hatalomért cserébe. Bármiféle ellenvetés? - kérdezett a bíró, ki egy idős és szigorú férfi volt.

- Nincs - feleltem.

- Van - szólalt fel Naruto velem szinkronban. A szemeimet forgattam, hisz tudtam, hogy ez lesz belőle - Fél órája csak Sasuke bűneit ecsetelte a tisztelt bíró úr, de a háborúban szerzett érdemeiről elfeledkezett kitérni. Sasuke nélkül mi sem ülhetnénk itt - válaszolta dacosan.

- Ez így igaz - bólogatott a bíró - Csak ezért nem küldjük bitófára - Naruto teljesen felpaprikázta magát ezen, Kakashinak kellett leállítani.

Kívülről nyugalmat sugároztam, hisz tudtam, hogy nem ölhetnek meg, de a Raikage villámló tekintete semmi jót nem sugallt. Mihamarabb túl akartam esni a büntetésen. Tsunade idegesen tördelte a kezeit, ebben a helyzetben tehetetlen volt.

- Átadom a szót Raikage-samának - a férfi felállt és felhúzta a köpenye ujját.

- Véleményem szerint egy árulóval sem kellene kivételeznünk. Aki egyszer elárulta a számára legfontosabbakat, legyen család, barát vagy haza, az a jövőben ugyanúgy csalódást fog okozni a szeretteinek. Egy áruló vére nem válik vízzé - közölte jeges hangon - Azonban hajlandó vagyok kivételt tenni, ha az áruló ugyanazt kapja, mit én kaptam tőle - meglengette a csonkját.

Igyekeztem hidegvérem megőrizni. Azt akarja, hogy vágjuk le a karomat.

Elégedetten figyelte az arcom rezdüléseit.

- Szemet szemért, fogat fogért. Ez esetben kart karért - élvezte, hogy ő diktálhatott, míg én kénytelen vagyok behódolni az akaratának. Naruto heves tiltakozásba kezdett, de a bíró csendre intette.

- Rendben van - egyeztem bele végül. Minden Kage felkapta a reakciómra a fejét, kivéve a Raikagét, kivel épp szempárbajt vívtunk

- Shintao - kiáltott, és kinyílt mögötte az ajtó.

Belépett rajta a fekete hajú és egy kardot dobott elém. Az őrök lazítottak a bilincseimen.

- A bal karodat - adta utasításba.

A kard markolatára feszültek az ujjaim, melyek csontfehérek voltak az idegességtől. Nem tagadom, egy pillanatra eluralkodott rajtam a félelem. Mi van ha hagynak elvérezni?
Kihúztam a pengét, majd egy nagy levegővel összegyűjtöttem az elhatározásomat és egy gyors suhintással megszabadultam könyöktől lefele a bal alkaromtól.

Az első másodpercben nem éreztem semmit, a meleg folyadékon kívül.

Utána megéreztem vele a fájdalmat. A földre rogytam és a vérem spriccelését próbáltam visszaszorítani, többnyire eredménytelenül. Szánalmas látványt nyújthattam, ahogy a földön fetrengve szenvedek, de tudom, hogy ez a Raikagénak most ez egy örömteli pillanat. Élvezze ki a bosszúját ellenem, többször nem játszhat így velem!

A bíró szája mozgott, de nem fogtam fel mit mondott. Jó pár ember felállt és távozott a teremből, csak a Kagék és kíséretük maradt itt, illetve a konohai csapatból még jó páran Narutoval az élen.

Fájdalmas nyögéseimet nem tudtam visszaszorítani, senki nem sietett a segítségemre. Naruto heves kiabálása még eljutott a tudatomig, majd az ajtó hirtelen kivágódott.

Földbe gyökerezett lábakkal és kikerekedett smaragdokkal figyelt engem. Nem akartam gyengének tűnni pont őelőtte, de valahogy mégis megnyugodtam a jelenlététől.

Úgy éreztem, hogy meg vagyok mentve.

...

Sakura:

A két ököl összeért. A pusztító energiahullám behorpasztotta a padlót, szétreccsentette a tárgyalóasztalt és a körülöttünk lévő összes berendezést. A vibrálás olyan erős volt, hogy még az ablaküvegek is rendre berobbantak. Perifériámból láttam, hogy a jelenlevők mindegyike az arca elé kapta a karját, hogy megvédjék magukat a fa- és üvegszilánkoktól egyaránt. A Raikage köpenye lobogott a felszabaduló hatalmas chakramennyiségtől és Sasuke a törött padlóba mélyesztette a körmeit, hogy ne sodorja el őt az elképesztő energia ár.

Álltam a sarat. Se én, se a Raikage nem fogta vissza magát.

Igazságtalan ítélet született Sasukéval szemben, én pedig nem vagyok rest a döntéssel szembemenni még ha többet is ártok ezzel magamnak. Harcolni fogok az igazságért!

A kézfejemről a fekete kesztyű szétfoszlott, de a férfi kötése is semmivé vált. Puszta bőrünk érintkezett egymással, a villám természetű chakrájától bizseregni kezdett az öklöm, mely az egész testemre ráterjedt. Az én chakrám nem specializálódott, de legközelebb a föld elem állt hozzám, így nem okoztak gondot a kisülések. Mindketten makacsul álltuk a másik erejét, amit a Raikage kifejezetten elégedetlen arckifejezéssel konstatált.

Ha nem teszünk pontot hamarosan az ügyünk végére, akkor az egész épület bánni fogja.

A Raikage is tudta, hogy ezt itt és most le kell zárnunk, ezért még több energiatartalékot mozgósított. A Byakougumban tárolt erőmet nem tudtam segítségül hívni, hisz a háborúban az összeset Sasukénak adtam, évek kellenek míg újra feltöltődik a pecsét. Csak a saját kitartásomra és makacsságomra számíthattam.

Nem kerekedhet felül rajtam ez a férfi.

- SHANNARO! - kiáltottam, szívem-lelkem beleadtam az öklömbe. Egyre nagyobb kráter alakult ki körülöttünk.

A férfi megrökönyödve nézte az arcomat, éreztem, hogy hátrább csúszott.

Aztán mindennek vége szakadt.

Úgy vágták el kettőnk erejét, mint olló a fonalat. Shikamarut pillantottam meg a Raikage háta mögött, a jutsuja fogságába estünk.

- Elég legyen most már! - hallatszódott mesterem erélyes hangja.

Amikor Tsunade látta, hogy nem fogunk újra egymás torkának esni intett Shikamarunak, ki azonnal megszüntette az árnyakat. A Raikage ökle vérzett és az enyémről is lehorzsolódott a bőr. Egyenes háttal és felszegett fejjel sétáltam el a férfi előtt, hogy Sasuke vérző csonkját kezelésbe vegyem.

Síri csend volt továbbra is, csak a chakrám áramlását lehetett hallani. Sasuke elképedve nézett fel rám.

- Sakura... én nem... - elcsitítottam.

- Koncentrálnom kell! - feleltem halkan, szenvedő arcáról elkaptam a tekintetem. Bűntudatom támadt itt kellett volna lennem, nem pedig Shintaoval tartanom és a sületlenségeit hallgatnom.

- Sakura-chan! - kiáltotta Naruto, de én is megéreztem a gyilkos aurát mögülem.

A Raikagéból áradt az ellenszenves chakra.

- Ha villámrejteki lennél, ezért kivégeztethetnélek - köpte felém a szavakat.

- Még szerencse, hogy nem az vagyok - szájaltam vissza egyből.

A halántékán kidagadtak az erek és valószínűleg újra nekem rontott volna, ha nem ugrik közénk Tsunade.

- Már megkaptad az elégtételt! - villantak dühösen a mogyoróbarna szemei - Nem tűröm tovább a rendbontást, sem azt, ahogy az avarrejteki shinobijaimmal bánsz. Farkasszemet néztek egymással, majd a Raikage dühösen kiviharzott az ajtón, Shintao szorosan a nyomában volt. A bejáratnál viszont megállt és egy pillanatra rám nézett. Elvigyorodott, ahogy a tekintetünk találkozott.

Őszintén sehova nem tudtam tenni ennek a srácnak a gondolatait és cselekedeteit.

Miután távozott a Kagék fekete báránya a hangulat is nyugodtabb lett.

- Hogy tehette ezt?! - szűrtem a fogaim között haragtól fojtottan a kérdést. A mesterem a fejemre tette a tenyerét.

- Az igazat cselekedted, Sakura, de a Raikage haragját jobb nem kivívnod - felhúzta Tsunade a köpenyét és segített ellátni Sasukét. Nem azért, mert hogy egyedül nem lennék rá képes, hanem mert az eddigi tehetetlenségét így próbálta jóvá tenni.

Egyedül Gaara és a Mizukage kérdezte meg, hogy tudnak-e segíteni, de kedvesen elhárítottuk őket. Minden Kage vissza lett kísérve a szállására, Narutoék pedig segítettek kórházba vinni Sasukét, ki a vérveszteségtől elájult.

Naruto és én is sokáig maradtunk a kórteremben. A szőke hajú az ablakban állt, míg én az ágy mellett ültem. Sasuke állapota stabil volt, de most pihenésre volt szüksége.

- Hogy kerülhetett egy ilyen ember hatalomra? - tette fel ökölbe tett kézzel Naruto a kérdést, amire jómagam sem tudtam a választ - Meg akarom változtatni a világot - nézett ki továbbra is az üvegen keresztül.

- Méltó Hokagévá fogsz válni - sétáltam mellé, szemem nem vettem le az öreg sarló alakú holdról - Én is meg akarom változtatni a világot. Mindenben támogatni foglak - most először néztünk egymásra, és ökölpacsiztunk egyet.

- Köszönöm, Sakura-chan! - pillantott rám csillogó égkék szemekkel.

Gomen, a sok-sok késésért. :(