-Addig körbe viszem őket.-Állt fel Allison, majd elindult a lépcsők felé, miközben kezével intett nekünk, hogy kövessük.

Aaron felpattant, majd elém állt.
-Figyelj, Em hallottam,hogy nem mind jutottatok ki a Főnixből,de Allisonnak nem beszélhetsz arról, hogy hányan is voltatok az A csapatban, oké?-Mondta úgy, hogy a társaságból csak én halljam.
-Rendben, de miért fontos ez?-Kérdeztem.
-Csak ne beszélj a másik 10 emberről.-Mondta, majd vissza ment a kanapéhoz.

-Emily, jössz?-Nézett rám már az egyik fehér ajtóban álló Lucy.
-Persze.-Mentem utánuk.

Először Allison megmutatta a konyhát, majd az ebédlőt. A konyhába egy a nappaliból nyíló ajtó vezet. A konyhapulttal szemben helyezkedik el egy ebédlő asztal.
-Ez itt az ebédlő és a konyha.-Mondta Allison, majd sarkon fordult és vissza indult a nappaliba.
Mikor én is már indultam volna utánuk megakadt a szemem egy naptáron.
-All.-Szóltam a lány után aki felém kapta fejét.
-Hmm?-Lépett mellém.

-Milyen évet írunk?-Léptem a felakasztott naptár elé mely 2019-et irt.
-Valószínűleg jól van beállítva.-Húzta el a száját.-3 kibaszott hosszú év...-Rázta meg fejét.
-Allison, mi amúgy majd kimehetünk az emberek közé még valamikor?-Kérdezte Cody.
-Nem tudom... Valószínűleg nem, de ez csak rajtatok múlik.
-Hogy érted, hogy rajtunk?-Kérdezte Lucy
-Képzeld el, bent vagyunk az emberek között. Mindenkit egy maszk takar, majd valamilyen okból kifolyólag lekerül rólatok ez a maszk. Shawn és Aaron karrierének annyi, valamint akkor már tudják majd a személy azonosságaitokat is. És sajnos ez alól most már én sem vagyok kivétel. Hatalmas bajba sodortam magunkat 3 évvel ezelőtt, éppen azért mert be vittünk egy csapatot Kanadába.

-Ez volt az ahol elkaptak?-Kérdezte Cody.
-Mondták már neked, hogy nem illik más magánügyeire rákérdezni?-Jelent meg a konyhapult előtt Corey. A fiú elvett egy almát a pultról majd helyet foglalt a pult tetején.

-Igen. Ott kapták el az egész csapatot.
-Hogy érted, hogy az egész csapatot? Nem csak te voltál a Főnixben?-Kérdeztem mire Corey megrázta fejét.
-Nem.-Nézett felém a lány.-Aaron is velem volt, valamint Shawn és Josh is. De csak engem és Ront kaptak el.
-És ő hogyan szökött ki?-Kérdezte Lucy.
-Még a Főnixbe szállítás előtt. Örökké bele égett az emlékezetembe az az este. Szerencsére Renesme jókor volt jó helyen.-Mosolyodott el.
-Tényleg ti még nem találkoztatok a lányokkal nem?-Kérdezte Corey...Gyorsan szerette volna terelni a témát. Ilyen sebességgel még egy mondatot elhadarni nem halottam senkitől.

-Még nem.-Válaszolt Cody,mire Corey felállt a konyha pultról.
-All, levinnéd őket?-Kérdezte, mire Allison csak bólintott majd a tőle már jól megszokott mosollyal elindult vissza a nappaliba.

Még egy utolsó pillantást vetettem Coreyra, aki arcát tenyereibe temette amint a lány kilépett az ajtón. Itt mindenki fura?
Szememet elkapva a fiúról siettem a többiek után.
A nappalin ismét átballagva megláttam Josht, Shawnt, Elenát és a fiúkat.
-Srácok, gyertek ti is.-Intett nekik Allison majd lépcsők felé vette az irányt, ami a nappaliból nyílt.

******

-Oké...szóval jelenleg senki sincs itthon rajtunk kívül.-Mondta Allison.

Fura...Corey pedig nagyon emlegette azt a pár lányt...

-Hát akkor megmutatok nektek valakit aki nem a házban tartózkodik.-Indult meg egy bejárati ajtó felé.
Mi mit sem szólva követtük őt.
Kimentünk az udvarra ahol Adam el is kezdte használni az erejét. Lehunyta szemeit, majd mikor újra kinyitotta már fényt árasztottak zöldes íriszei.

-Jobban jártok, hogyha nem néztek a szemembe.-Mondta, majd el Allison mellé lépett, hogy megvilágítsa a kis kövekkel kirakott utat.

Pár perc múlva Allison meg állt a "kutya ház" mellett. Igazam volt. Ez nem egy átlagos nagy testű állat otthona. A kutya ház ugyan sokkal nagyobb volt nálunk. Talán a mérete akkora lehetett mint egy átlagos garázsé.

-Ez biztos nem egy kis pudli alvóhelye.-Nézett körbe Lucy.
-Nem is.-Mondta Allison, majd fütyült egyet. Adam szemei újra vissza váltottak, hiszen nem akart megvakítani egy állatot.
A sötét fák közül hirtelen egy vörös szempár izzott fel.

Allison arcára nagy mosoly ült, majd a szemek felé lépett egyet.
-Hellberus, megismersz még?-Kérdezte mire a szempár gazdája elő ugrott a bokrok közül.
Egy a fiúkkal egymagasságú barna szőrű farkas ült le Allisonnal szemben.

Mindannyian meredten álltunk. Senki nem mert egy tapodtat sem mozdulni...kivéve persze Allisont.
A lány átkarolta a farkas nyakát, és simogatni kezdte.
-De rég láttalak.-Suttogta a farkas szőrébe.

Pár perc kellett míg mindenki felfogja, hogy egy majdnem 3 méteres farkassal szemezünk.

-Srácok, lányok, ő itt Hellberus, a Főnixtől kimentett génmanipulált farkas.