-Mi?
-A Ferox egy különleges burokkal van körülvéve, amely nem csak láthatatlanná teszi az épületet, de még el is tereli a közel merészkedő embereket. Ez a burok félelmet idéz benned ha közel mész hozzá...Higgyétek el egy idő után meg lehet szokni. -Válaszolt Cody kérdésére Allison.
-Én nem hiszem el, hogy majdnem 3 éve ismerjük egymást de csak egy hónapja halottam először a Ferox szót a szádból.-Rázta meg fejét Cody.
-Tényleg közeledünk -Nevetett fel Aaron.

***********

-Mindjárt ott vagyunk.-Nézett hátra Allison.
-10 perce is ezt mondtátok.-Rázta fejét a mellettem ülő fiú.
-Olyan van, hogy rajta az a bizonyos félelem így jön ki?-Fordult a lány Aaron felé.

A fiú felnevetett, majd lelassított.
-Vedd ki a telefont kérlek a kesztyűtartóból.-Intett a lánynak.

Allison egy fekete telefont húzott ki a kesztyűtartóból. A telefont tok takarta, így semmilyen márka nem látszott.

Aaron kezébe vette a mobilt, majd bepötyögött rajta egy nevet és kihangosítva hívni kezdte. A szám kisípolt. Aaron elhúzta száját, majd egy másik számot ütött be a telefonba.

-Na mizu?- Szólt bele Josh
-Szólsz Coreynak, hogy mindjárt megérkezünk? Nem vesz fel.
-Azt a telefont a nyakába kéne kötni...-Sóhajtott.-Persze, szólok neki.
-Oké, köszi Josh, majd otthon találkozunk.-Nyomta ki a telefont.

-Ők ennyire lemaradtak az autóval? Egyszerre indultunk el.-Kérdezte Lucy.
-Nem mindenki megy kétszázzal kis utcákban...-Néztem a lányra.-De amúgy a második majdnem ájulásom után már a sebesség fel sem tűnt...
-Ohh Em, ha láttad volna, hogy Tristan mit csinált 3 évvel ezelőtt...Sajnos rajta is elbántak az évek.-Mondta Allison
-Tristan?
-Igen, ez a kék szépség amit nem mellesleg még a 15. Születésnapomra kaptam Shawnntól, a Tristan nevet viseli.
-Miért pont ezt a nevet adtad neki?-Nézett furán Cody.
-Nem tudom...megtetszett ez a név aztán ránéztem a kocsira, és hát ez lett a neve.-Mondta, miközben lefékezett.

-Megjöttünk.-Nyitotta ki az ajtót.

Kiszállt mindenki a Jeepből, majd elkezdtünk sétálni.
Szinte semmit sem lehetett látni. Korom sötétség mindenhol, és süvítő szél, mely a fák leveleit össze csapkodva adott ki különböző hangokat.

-Azt mondtad, hogy megjöttünk...én nem igazán látnom az uticélt.-Mondtam
-Pedig jó helyen vagytok.-Jelent meg előttem egy fekete hajú smaragd zöld szemű fiú. Ijedtemben kis sikoly szökött ki ajkaim közül, és kevés kellett, hogy ezt tetőzzem egy elegáns hátra eséssel is.

-Ennyire azért nem vagyok ijesztő.-Mosolygott.
-Most már értem, hogy a halottak miért jobb társaság.-Nevetett fel Cody miközben Lucyra nézett.

-Corey!-Szaladt az előttem álló fiúhoz a lány.
A fiú széles mosollyal kapta az arcát Allison felé majd átölelte. Kezeit a lány derekán pihentette, miközben egy kicsit eltolta magától a lány, majd lábujjhegyre állt és megcsókolta amit a fiú viszonzott is.
Aaron megforgatta szemeit majd megköszörülte a torkát.

-Corey, bevinnél minket?
-Persze Ron.-Vált el a lánytól.-Ki lesz az első?-Nézett felénk.

Mivel nem válaszolt senki Aaronnal összenéztek, majd egyszerre kapták fejüket egy emberre a társaságból.
-Oké akkor te kezdesz.-Mutatott Codyra, majd elindult a fiú felé.
-Hozzám ne merj ér-Kezdte el mondani de befejezni nem tudta ugyanis mindketten eltűntek.

-Em, a második.-Jelentette ki Lucy.
-Jó barát vagy.-Tártam szét a karjaim mire Aaron felnevetett.
-Csak egy kicsit fáj...-Jelent meg újra Corey.
-Oké, akkor én megyek Emy-vel, Aaron te jössz majd Lucy-val, oké? -Nevetett Allison.

Corey mosolyogva elém lépett, majd megérintette a vállam. Allison mellé lépett majd egymás kézét megfogták és rám néztek.
-Kész vagy?
-Nem.. -Mondtam de már mit sem értem vele, hiszen a másik oldalon voltunk.
Éreztem ahogyan az energia végig fut a testem minden egyes részén. Lábaimtól egészen fejemig, ahol megáll majd hirtelen bele szúr. Szemeimet össze szorítottam, majd megráztam a fejem. A fájdalom egy másodperc alatt tűnt el. Szemeimet kinyitottam, majd körülnéztem. Egy nagy nappali...fekete fotel, vele szemben egy TV, egy nagy lépcső ami felfelé vezet, három ajtó, és hatalmas ablakok. Elsőre ezeket szúrtam ki. Na meg a kanapén helyet foglaló ideges Cody-t.
A fiú rám nézett, majd a mellettem álló Allisonra.
-Egyszerre kettő is megy?-Nézett Corey-ra.
-Igen.-Válaszolta a fiú, majd újra elteleportált.

Allison mosolyogva foglalt helyet Cody mellett az ülésalkalmatosságon, míg én az ablakokhoz sétáltam.
Eltörpültem a két hatalmas üveg mellett.
Mind kettő szélén egy a fotellel megegyező színű fekete függöny volt.
Sötét van mindenhol, így csak a csillagok világítottak rá a kinti tárgyakra.
Az "udvaron" egy csomó célba lövő tábla van, valamint egy elkerített üvegház, és egy még így messze távban is elég nagynak tűnő kutyaház.

A nézelődésemből Corey, Lucy és Aaron vissza teleportálása szakított félbe.
Elléptem az ablaktól, majd a srácok felé tekintettem.
Lucy mosolyogva nézett rám.
- Nem is volt rossz.-Jelentette ki.
-Neked nem is fájt?- Kérdezte Corey miközben az eddig figyelmemet elkerülő üvegasztal felé vette az irányt.
-Annyi fájdalmat éltem már át, hogy azt hiszem ezt nem is érzékeltem.-Nézett a fiúra.
-Jó lehet, ugyanis nekem még évek után is széthasítja a fejem.-Mondta Aaron, majd ő is levetette magát a sértődött Cody mellé.-Bár volt már rosszabb.
-Igen, a Londoni kiruccanásunk.-Nevetett fel Allison.-Ott tényleg fájt...-Kapott fejéhez, mintha újra érezné az akkori fájdalmat.

-A többiek mikor érkeznek?- kapcsolta be a Tv-t Corey.
-Ők is perceken belül itt lehetnek.-Válaszolt Aaron.
-Addig körbe viszem őket.-Állt fel Allison, majd elindult a lépcsők felé, miközben kezével intett nekünk, hogy kövessük.

Srácok, hamarosan jön az új könyvem ami Shawnnos tényeket tartalmaz majd❤
Megéri ránézni hétfőn az oldalamra❤😂