Srácok feltétlenül a szereplőkről szóló résszel kezdjétek mert abban vannak a főbb fogalmak!

Jó olvasást

- Ne egymást, magatokat mentsétek! Kilépünk, és fussatok.Ha megálltok soha nem fogtok kijutni innen élve. -Mondta, majd kinyitotta az ajtót.

A hűvös téli levegő megcsapta arcom, és felemelte fekete hajam. Rég éreztem már, hogy fázok, mégis olyan kellemes volt.
- 3...2...Futás! -Kiabált.

Azonnal az ajtók felé kezdtünk rohanni.A szirénák megszólaltak, és a lámpák vakító fényei felvillantak.
Lövések hangjai rázták fel a környéket, melyek mind felénk irányultak. Reménykedtem, hogy nem én leszek az akit eltalálnak. A golyók előttem és mellettem fúródtak a földbe.

Nem nézhetek hátra, ha meg akarok szabadulni erről a helyről. Inkább lőjenek le, de nem megyek vissza.
Soha többé nem megyek vissza!

Nem akarok többet rácsokat, sokkolót, és legfőképp nem akarom többet látni azt a nyakörvet. Nem akarok félni olyanoktól kik nem is használják az Imperiumot.
Egyszerűen nem akarom, hogy bezárva tartsanak, elnyomjanak.

Sikítások, és a lövések egyre hangosabbak mögöttem. Néhányan megálltak, és leszedték az őröket, de a nagy többség a földön feküdt. Meglőve. Volt kinek csak a lábát találták el, valakit fejbe lőttek, vagy háton. Tudtuk, hogy nem mindenki fog kijutni. Tisztában voltunk azzal, hogy lesznek áldozatok, és csak egy páran szabadulunk.

Az agyam teljesen kikapcsolt. Csak futottam, a mögöttem lévőkkel. Nem érdekelt semmi,csak a szabadság, melyet már láttam. Láttam a tárt kapukat, melyek lassan csukódtak be. Sietnem kell, ha szabadulni akarok.

A kapukon épphogy át fértünk. Az egyik fiú bent maradt.
- Jack! -Fordult vissza Jessica
- Fussatok! -Kiabált a fiú.
- Erre nincs időnk Jess! -Fogtam meg csuklóját, majd újra futni kezdtünk.

A lövések elhalkultak pár másodpercre. Már azt hittük vége, de nem, most már kifelé lőttek. Halottam a lövések hangját, de egyik sem talált el senkit,vagy fúródott a földbe.

Ezer meg ezer lőszer csak úgy eltűnt, mintha végig félre céloztak volna.
Így is történt. Nem ránk, hanem egy furgonra céloztak.

A fekete furgon csíkot húzva az aszfaltra fékeztek le előttünk.
Az autó ajtaja kicsapódott, majd ismeretlen arcok néztek vissza ránk. Két fiú, egyik a volánnál ült, a másik pedig az furgon ajtóban állt. A két fiú arcát egy kendő takarta, mire még a fekete kapucnit is felhúzták. Csak a szemük látszott ki. A fekete pulóverükön pedig egy "X". Ezek szerint ők az a bizonyos mentősereg. A Ferox. Gondolkodás nélkül futottunk a nyitott ajtó felé. Mindenki beszállt a furgonba, ami ajtaja azonnal becsukódott, majd a kerekek éles hangja után már ott sem voltunk.

Még időm sem volt kifújni magam, de egy ütés máris az arcom jobb oldalát találta el. A fejem neki csapódott a furgon ajtajának, majd még fel sem eszméltem az ütésből, de földre löktek.
- Ott maradt! -Kiabált Jessica.
- Baszd meg! -Lökte falnak a Feroxos srác.
- Tudod mit, Jess? Bár te maradtál volna ott az a tahó helyett! Nem is érem miért nem hagytalak ott.-Kiabáltam, mire a lány szeme elfeketedett.- Ott kellett volna megdögölj!- Néztem rá. A lány az ajtók felé nyújtotta kezét, ezzel kitárva azokat, majd ellökte magától a fiút, aki ugyancsak az autó padlójára érkezett.
- Mi a szart műveltek?! -Indult volna meg Lucy de a Feroxos fiú intett neki, hogy maradjon egyhelyben.

A fekete szemű lány éppen elém lépett, amikor a nyitott ajtókon egy betévedt golyó egyenesen fejbe találta.
A csapat nagy része felsikított, míg én azonnal egy kéz mozdulattal becsaptam az ajtókat.
A lány térdre rogyott, majd feje hátra bukott és elterült a padlón. Mindenki lefagyva állt. A lövedék bárkit eltalálgatott volna, beleértve a Feroxos srácot is.

Lucy összezárta szemeit, és kezeit fülére tette.
- Hangos! -Suttogta.-Nagyon Hangos.-Térdelt le.