Tae hívása

[Igen] Nem

'Kookie? Hajnali öt van. Nem szoktam felkelni fél hét előtt.'

'S-sajnálom. Nem igazán tudom, hogy mikor szoktál felkelni. Várnom kellett volna hétig, mert általában akkor szoktál írni nekem, de nem tudtam elaludni, és-'

'Rendben van, csak egy kicsit morcos vagyok ilyenkor. Azt hittem, hogy már jobban szoktál aludni. Mi a baj?'

'Nagyon h-hiányzik. Egész jól voltam eddig, csak miután Yoongi írt, olyan érzésem lett, mintha csak most történt volna meg. É-és én um..én csak.. csak szeretném visszakapni.'

'Ne sírj, ez rendben van.'

'De nem tudok nem sírni. Általában nem szoktam, de most, hogy nincs itt körülöttem, nagyon fáj.'

'Tudom és sajnálom.'

'Nem tudod Tae...hiányzik. Nagyon fáj a hiánya. Hiányzik a hatalmas szemtelen vigyora, és a nevetése. Hiányzik, ahogy tapsolt mindig nevetés közben, és ahogy mindig meglökte azt, aki mellette volt. Hiányzik a szemének a mosolygása is. Hiányzik, ahogy hátulról átölelt és megpuszilta a homlokomat. Yoongi nem nagyon szerette ezt, de igazából nem zavarta annyira. Hiányzik a gyengéd hangja. Hiányzik, ahogy szórakoztunk tánc órán és a kórusban is. Hiányoznak a random üzenetei, amikor lecsekkolt, hogy minden rendben van-e velem, és az is, ahogy énekelt nekem elalváshoz. Istenem, bármit megadnék azért, hogy újra hallhassam énekelni. Hiányzik, ahogy zavarba jött, mikor a szüleivel együtt vacsoráztunk, és ők a legviccesebb történeteket mesélték el nekem. Hiányzik, ahogy mindig elrángatott engem Yoongi kosármeccseire, és ott a lehető legkellemetlenebbül viselkedett. Hiányzik, ahogy foghattam a kezét, még akkor is, hogy mindig a bőrünk közötti különbségről panaszkodtam neki. Hiányzik, hogy közel tudhattam magamhoz. Csak egyszerűen h-hiányzik. Minden, ami vele kapcsolatban állt, hiányzik. Hiányzik Jimin.'

'Várj...'

'É-és olyan hülyén érzem magamat azért, mert bezártam magamat a szobámba és csak arra várok, hogy ő kopogtasson az ajtón, majd kényelembe helyezzen, d-de mindig csak csenddel vagyok körülvéve. M-minden alkalommal, amikor azt hiszem jobban vagyok...minden alkalommal amikor írok neked...eszembe jut, hogy miért is vagyok szomorú.'