Kookie: Hé.

Kookie: Hol van a megszokott napi üzeneted egy tök random dologról.

Tae: Nem tudom.

Kookie: Jól vagy?

Tae: Ja. Csak mindenki egy kicsit fáradt ma.

Kookie: Mindenki?

Kookie: Ki még?

Tae: Ez egy hosszú történet.

Kookie: Nekem nem úgy tűnik, mintha lenne bármi más dolgom is.

Tae: Oké, hát...

Tae: Hoseok elmondta ma Yoonginak, hogy tetszik neki...

Tae: És Yoongi összetört mindenki előtt az ebédlőben.

Tae: Nagyon fura volt, mivel ő általában nyugodt és távolságtartó, ám miután Hoseok elmondta, nagyon sebezhető lett.

Tae: Visszautasította Hoseokot. Azt mondta azért, mert még mindig nagyon szerelmes "belé". A legjobb barátodba, azt hiszem.

Tae: És Hoseok mindent teljesen megértett. Fájt neki, de megértette.

Tae: Ezután Yoongi elkezdett nagyon sírni, mert hiányzott neki ő, és az ő ölelései, csókjai, és aztán azt mondta,

Tae: hogy inkább lesz örökre egyedül, mintsem valaki mást szeressen, és nagyon sajnálja, ami történt.

Tae: Hoseok, Seokjin és én is ott álltunk, könnyes szemekkel.

Tae: De nem annyira könnyessel, mint Yoongi.

Tae: A vége az lett, hogy Yoongi hazament korábban a suliból, és tényleg ez volt az utolsó, ami történt.

Tae: Kicsit lerövidítettem, de tényleg csak ez történt.

Tae: Még sohasem láttam senkit ennyire...

Tae: összetörtnek?

Tae: Igen, összetörtnek. Yoongi teljesen össze volt törve.

Kookie: Oh, wow.

Kookie: Nem tudom, hogy mit kéne mondanom most.

Kookie: Sajnálom Hoseokot, hogy elutasították.

Tae: Jól lesz. Tudom. Egész jól nézett ki, ő soha nem rejti el az érzelmeit. Kisírta magát, és most már csak pihen. Épp jégkrémet eszünk, és Seokjin annyi kaját csinált, ami elegendő lenne egy egész bivalycsordának is.

Tae: De Yoongi... ő róla semmit sem tudok.

Tae: Mindig elrejti az érzelmeit, és ez nem egészséges. Remélem, rendben van most már.

Kookie: Én is.

Kookie: Írok neki. Valószínűleg én vagyok az egyedüli ember, akinek válaszolni fog ebben a pillanatban.